~ Chanyeol szemszög ~
Furcsa bizsergés járja át testem mikor érintkeznek ujjaink, mintha már éreztem volna ezt. De vajon hol? És ekkor villant be a parkolóházban történtek, ugyan az a hang, az érintés, a test alakja... Nem az nem lehet. De eddig miért nem vettem észre? Miért pont ö volt? Minden olyan homályos lett, mit kereset ott? Úgy látszott mintha menekülne vagy legalábbis elrejtőzne valakitől. Lehet Taehyungtol? Biztosan nem hiszen ahogy kivetem a mondataiból, akkor még teljesen normális volt, meg aztán az a fickó nem említette volna a bátyját. Erről van szó, tehát akkor Baekhyun kereste, micsoda megkönnyebbülés. Nagyot sóhajtottam a gondolatra miszerint csak túlreagáltam az egészet amivel még saját magamat is meglepem. Nem tudom hogyan,  miért vagy éppenséggel mikor, de érdeklődni kezdtem Chaehee iránt, és ami rosszabb hogy ez folyton erősödik. Tudni akarom mikor mit csinál, hol van vagy hogy mit érez, mellette akarok lenni és segíteni bármiben.
-Chanyeol- hallom meg hangját. Teljesen összezavartak ezek az érzések így érthető miért nézek rá furcsán.
-Tessék?- mosolyodom el
-Mi van veled? Ugye nem vagy beteg?- ijedten teszi tenyerét homlokomra, ellenőrizve hogy van lázam. Megkönnyebbülten szusszant fel mikor realizálja, nincs semmi bajom.
-Na jó gyerekek, én mentem- szólal meg Yeri majd miután megölelte barátnőiét, Lay hyungal az oldalán léptek ki a lakásomból. Észre se vettem, hogy itt van tulajdonképpen senki se vettem észre, kivéve Chaeheet.
-Tényleg jól vagy?- foglal helyet mellettem továbbra is aggódva méreget
-Persze, miért ne lennék jól?
-Elég sokáig voltál elbambulva, azt hitem valami baj van. De van itt még valami- motyogja ujjait tördelve, tehát zavarban van.
-Mi az?- érdeklődve kezdem vizslatni kissé kipirult arcát, ami nagyon aranyossá teszi.
-Nem tudom hogy kezdjem el- sóhajt fel maga elé bámulva mintha lenne valami érdekes a padlón. Perceken át nem mond semmit, nem kicsit aggasztó ez,  de nem szolok semmit, hagyom had rakja össze a dolgokat a fejében és türelmesen várok.
-Köszönöm, hogy nem mondtál semmi Baekhyunak- láttam rajta hogy folytatni akarja viszont képtelen lettem volna végig hallgatni ezért közbe vágtam.
-Nem kell meg köszönőd. Egyáltalán nem értek vele egyet de ez a te döntésed, amit tiszteletben tartok- ökölbe szorítom bal kezem idegességemben. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet egy ilyen barmot védeni, bárhogy próbálkozom. Tisztában vagyok vele, nem szép dolog ez tőlem, meg kéne hallgatnom és tanácsot adni neki, támogatni azonban jelen pillanatban nem vagyok olyan idegállapotban. Ha hagynám tovább beszélni, nem tudnám vissza fogni magam aminek nagyon nem lenne jó vége. Nem akarom ennél is jobban megsérteni.
~ Chaehee szemszög ~
Nem mondom azt, hogy megbántott a viselkedése de cseppet sem eset jól, az egyszer biztos. Persze nem várhatom el, hogy a lábam elé térdeljen le, minden kívánságomat lesve, nem vagyok királynő. Viszont egy két biztató mondatot elfogadtam volna valamint jól esne. A kis beszélgetésünk után minden megváltozott, nem volt olyan kedves velem, ritkában váltottunk szót egymással ennek ellenére mindig oda figyelt rám. Ha valami gond akadt ö minden mellettem volt és segített. Nem értem a viselkedését, s azt hogy miért változott meg, esetleg tettem vagy mondtam valami rosszat? Ki tudja, minden esetre elégé megviselt, az sem segített hogy néhány barátjával megismerkedtem. Egy bizonyos szintig jó volt ismerkedni velük, új társaságba kerülni, de mikor láttam milyen jól elvannak egymással, elszomorított. Szeretem volna ha az én társaságomban is így felszabadul és megnyílik, azonban ez csak egy szép álom marad. Nem tudom meddig kell még itt maradnom, de van egy sejtésem, nem megyek olyan hamar haza, tekintve, hogy eleinte napokról volt szó azonban már eltelt majdnem három hónap. Ez idő alatt mondhatni Chanyeol barátai az enyémek is lettek, mind nagyon kedvesek, bár nem feltétlenül mind nevezhető felnőttnek, főleg Chen. Annyira gyerekes a viselkedése mégis mindig meg tud nyugtatni. Sehunnal, aki mint kiderült a legfiatalabb közülük, első perctől kezdve jól kijöttünk egymással, noha nem volt valami kellemes a találkozásunk. Tisztán emlékszem, az nap a konyhába készültem valami reggelit készíteni, azzal viszont sem ö sem én nem számítottunk, hogy a forró kávéval le önt. Mondanom se kell mennyire égette a bőröm, Sehun meg tiszta vörös arccal állt megsemmisülve előttem. Még egy paradicsom is megirigyelné, tekintve az arc színét. Ennek ellenére, mint már említettem jó úton halad a legjobb barát megnevezésért. Elsőre ridegnek tűnik, viszont  a szíve mélyen nagyon is szeretetre méltó édes srác. Egyik nap viszont nagy fordulatot vett az egész itt létem. Már nem bírtam magamban tartani így kérdőre vontam Chanyeol, hogy miért ilyen velem. Nem akart válaszolni, süketnek tette magát ami teljesen felbosszantott, ezért kiabálni kezdtem vele.
-Fogd már be- ordít rám mire a többiek kidugják a fejüket, Sehun egyenesen oda jön hozzánk.
-Miért? Talán nem szabad tudnom miért viselkedsz így?- ordítok vissza mire megszeppenve bámul rám. Nem szokásom ilyen hangsúlyt használni, de már az agyamra megy a hülyeségeivel
-Ne kiabálj velem, hálásnak kéne lenned amiért miattad hazudok a bátyádnak- idegesen túr hajába, összeszorított állkapoccsal
-Nem kértelek rá, akár már most is elmondhatod neki- tártam szét karjaim. Szegény Sehun csak kapkodta a fejét köztünk, nem tudta mi tévő legyen ahogy a többiek sem.
-Hogy a francba tudod védeni azt a barmot?- szóval innen fúj a szél. Utálja Taehyungot, bár ez várható is volt, azonban akkor is elkelet volna mondania.
-Mi közöd van hozzá?- egy fokkal halkabban kérdezem, nem értheti mit érzek iránta. Tudom, már semmi nem lesz olyan mint régen, mégis bízom benne, ez csak egy hülye vicc.
-Tulajdonképpen semmi, de rossz nézni ahogy szenvedsz a hülye pöcs miatt- gondolkodás nélkül adtam neki egy pofont. Életemben másodszor. Mivel jómagam sem számítottam rá, döbbenten pislogtam, az éppen ugyan olyan megszeppent Chanyeolt.
-Nem beszélhetsz így róla- szúrom fogaim közt idegesen, minden jó indulat amit eddig éreztem Chanyeol iránt, másodpercek alatt szerte foszlott. Talán nem helyes ahogy cselekedtem, de nem tehetek róla ha egyszer szeretem Taehyungot. Könnyes szemekkel kezdtem tárcsázni bátyjám számát,  egy perccel tovább sem birok itt maradni. Ezek után nem.
-Kit hívsz?- figyelmen kívül hagytam kérdését egyrészt mert Baekhyun felvette a telefont, másrészt nem volt erőm újabb vitába keveredni.
-Haza szeretnék menni- remegett meg hangom ahogy bele szolt a készülékbe
-Mi történt?- sokkal éberebb hangja van mint az imént, lehet aludt?
-Nem akarok itt maradni, nem érdekel mi van
-De miért Chaehee? Sokkal nagyobb biztonságban vagy Chanyeol mellett mint bárhol
-Nem érdekel, csak gyere értem. Kérlek oppa- a sírás szélén állok ahogy megpillantom Chanyeol alakját. Rettegek a gondolattól, miszerint újra találkoznom kéne vele viszont ahogy beszélt velem Chan és az amit pár napja tudtam meg, arra késztet, hogy meneküljek innen.
-Mit akarsz tenni?- guggol le elém Sehun kivéve a mobilt kezemből.
-Tiszta hülye vagyok, jól tudom de szeretem öt- nevetek fel keserűen a saját nyomoromon. Hogyan lehetek ilyen szerencsétlen? Érzem valaki tekintetét rajtam, bárki érezné ha az a személy konkrétan lyukat égetne a háta közepére, s szinte biztos hogy Chanyeol az. Senki más nem lehet. Sehun érzi, hogy most egy kiadós ölelésre van szükségem, ezért óvatosan karjaiba vesz, én meg úgy kapaszkodom belé akár egy koala maci az anyába. Miután kicsit lenyugodtam, a szobába sietem, hogy összepakoljam a dolgaim míg Baekhyun meg nem érkezik. Pár perc elteltével Sehun dugta be a fejét.
-Bejöhetek vagy leharapod a fejem?- mutat az említett testrészre. Ha más lett volna a helyzet, jót nevetnék rajta ezért csak aprót bólintok. Szomorú ábrázattal foglal helyet az ágyon- Tényleg elmész?
-Ezek után a ház ura nem szívesen látna,  tehát igen- bólintok az utolsó ruha darabot a bőröndbe dobva.
-Tudod hogy más választásod is van, igaz?- fogja meg a csuklóm egy pillanatra. Válaszként bólintok, nem szeretném részletezni miért döntöttem így, na meg aztán nem mintha lehetne. Mivel befejeztem a pakolást felhívom Baekkiet, hogy hol van már csak hogy helyette egy nagyon is nem kívánt személy veszi fel a mobilt.
-Baekhyun ért...
-Chaehee? Tényleg te vagy az?- hallom meg Taehyung remegő hangját. Mi a fenét keres nála Baek telefonja?