Holly már nagyon várta az éjjel 11 órát. Akkor jön el érte Arthur Weasley, és akkor tűnik el végre erről a rettenetes helyről. Az árvaház vezetője maga volt az ördög, Holly nem értette, hogy lehet valaki ilyen. 

Ő maga varázsló volt, és animágus; menyétté tudott változni. Szeptemberben végre másodéves lesz a Roxfortban, ahol három barátot is szerzett: Fred és George Weasley-t, és Lee Jordant. 

Most Fred és George (akik ikrek) apját várta. Már tavaly megbeszélték, hogy mostantól náluk fog lakni, kikérték az árvaházból, és a lány számára ez felért minden csodával. 10:55 volt. Az árvaház vezetője bejött a szobájába, és durván rászólt, hogy jöjjön ki, mert várják. Holly ujjongott volna, ha éppen a szobatársai nem aludnának. Felemelte a bőröndjét, és az igazgató nyomában kisurrant az ajtón.

Mr. Weasley az ajtóban várta. Holly láttán elmosolyodott. 
Kint elmesélte, hogy Fred és George minden áron el akartak jönni hozzá. De ő persze nem engedte meg, csak azt hogy ébren várják őt.
- Na, előreküldöm a cuccaidat. Felkészültél a hoppanálásra? - Holly bólintott.
- Akkor kapaszkodj erősen a karomba, és hopp!
A lány úgy érezte, mintha áthúzták volna egy nagyon szűk gumicsövön. A szemgolyóját mintha teljesen benyomták volna, úgy értezte, hogy a dobhártyája menten beszakad, és levegőt sem kapott. Szerencsére ez az érzés hamar megszűnt, és ott találta magát egy kertben. Volt ott egy tyúkól, a ház előtt pedig agy tábla hirdette: az Odú.