Lassan fektet le az ágyra, miközben puha ajkaival a nyakamat csókolja.
A testem remeg és halk sóhajok szakadnak fel a tokromból. Az ujjai, ahogy hozzáérnek a bőrömhöz libabőrt okoznak. Az izgalom végig cikázik a testemen és a szívem többre vágyik.

A vágy olykor szükség. A szükség pedig a mi oldalunkon áll. Legalábbis a szobája most egész biztosan.

Halkan felmordul, amikor fölém magasodva ízleli meg újra az ajkaimat.

━ Biztos vagy benne? – morogja, ahogy a szemeimbe nézve a beleegyezésemre vár.

━ Amikor először megcsókoltalak... Miért haboztál? – bukik ki hirtelen belőlem a kérdés, aminek következtében az ujjai megdermednek az ingemen.

Először nem néz a szemeimbe, csak nyelve egyet elfordul tőlem és az ágy szélére ül.
A háta finoman emelkedik, majd süllyed. A kérdésem váratlanul érte. Csak azt nem tudom, hogy miért, amikor éppen arra készülünk, hogy... Vagyis lehet, hogy már sokkal inkább csak készültünk.

Felülök és beletúrok a hajamba. Sokáig nem szólal meg. Már majdnem megérinteném a vállát, amikor beszélni kezd:

━ Nem hittem volna, hogy az érzéseim valaha is viszonzásra fognak találni általad.

A szavai vallomások. Elakad a lélegzetem és mégiscsak megérintem a vállát. Azt szeretném, hogy rám nézzen. Ám ő nem teszi. Közelebb húzódom hozzá és a bal kezemmel előre nyúlva megérintem az állát. Az állkapcsa sokkal keskenyebb, mint szokott lenni. Az ujjaimmal finoman magam felé fordítom a fejét, hogy belenézhessek a szürke szemekbe. Megcsillan a tekintete ahogy rám néz. Sirius Black szemei olyanok, mint a sötét éjszaka, amikor elered az eső. És az eső most kimondatlan fájdalmat és szomorúságot tükröz, ahogy a földre csapódva célba ér.

━ Mióta tudod? – kérdezem csendesen továbbra sem szakítva meg a szemkontaktust és az érintésemet.

Nem felel, s azt hiszem ez már önmagában elmond számomra mindent.
Az a sok ugratás, a sok incselkedés és a számomra láthatatlan, mégis szemmel látható jelek... Mind azért volt, mert ő már tudta.
Azóta a nap óta, hogy megismert. Érezte, hogy ami közöttünk van az egyszerűen csak... Más.

Lehetséges egyáltalán ilyesmi?

Úgy meglenni valaki mellett, hogy a szívük már a kezdetektől fogva tud mindent, ám az elméjük csak később ébred rá mindarra, ami pontosan a szemük előtt van.
Akkor, amikor már túl sok időt pazaroltak el feleslegesen.

Valahol a szíve mélyén ő már a legelejétől fogva tudja, hogy mindvégig hozzá tartoztam.

Közelebb hajolok hozzá és a tenyeremet is feljebb csúsztatom, hogy megtartva az arcát az ölébe ülve csókolhassam őt. Az ajkaink lassan forrnak össze. A jobb kezemet becsúsztatom az inge alá. A bőröm a bőréhez simul, a tenyerem szétnyílik a mellkasán. Érzem az ujjaim alatt a bordái között dübörgő heves szívverését.

━ Annyi éve már... - suttogja csendesen, amikor elválunk. A könnyei lassan csordogálnak az arcán.

Annyira gyönyörű. Annyira más. Annyira... tökéletes ez a pillanat a maga fájdalmával együtt.

━ Ha előbb rájövök, most nem tartanánk itt. – jegyzem meg lassan megrázva a fejemet.

━ Eszedbe se jusson magadat hibáztatni! – emeli meg most ő az államat, hogy a szemeibe nézhessek. Érzem az ujjaim alatt az emelkedő és süllyedő mellkasát. Kihúzom a kezemet és mindkettővel a hajába túrok. Azokba a fekete, rakoncátlan, puha tincsekbe, amiknek, mint mindig, most is fenyőillatuk van.

━ Hogy vagy képes vonzódni egy olyanhoz, mint amilyen én vagyok? – kérdezem őszintén és érzem, ahogy azonnal elakad a lélegzetem, amikor ő csúsztatja a pulóverem alá a kezeit. Az érintése forró és az ujjai érdesek. A körmeivel finoman végig szánt a hasamon, majd a mellkasomon.

━ El sem hinnéd, hogy milyen könnyű dolgom van! – morogja a szavakat mosolyogva a nyakamba és a puha ajkaival lassan elkezdi ismét csókokkal szórni a bőrömet. A fogaival óvatosan beleharap, mire erősebben markolok a tincseibe.

Ez tetszik neki. A szabad kezét a fenekemre vezeti és szétnyitja rajta az ujjait. Halkan felnyögök miközben önkéntelenül is megemelem a csípőmet.
Ég az arcom, amikor megérzem, hogy a nadrágján keresztül a dudor a fenekemhez nyomódik.

━ Nem akarlak bántani. – mondom, mire felkuncog.

━ Pedig külön kérni akartam. – szívja meg a nyakamat és felsóhajtok. – Akarlak. – mondja olyan könnyedén a szavakat, hogy ismét beleremeg a testem.

━ Nem tudom, hogy... - elharapom a mondatot. – Én is akarlak. – vallom be végül.

Elhajol a nyakamtól és egy féloldalas mosoly kíséretében néz végig az arcomon. Szinte visszafojtom a légzésemet is, hogy nehogy elrontsam a pillanatot.

A szemei most a szürke legsötétebb színében játszanak. Olyan sötéten, hogy szinte összeolvad a pupilláival. A vágy minden jele megtestesül benne és kimondani sem kell, hogy mire gondol. Ám mégis kimondja és azonnal megérzem, hogy az én nadrágom is kezd túl szűk lenni.

━ Szeretkezni akarok veled és beléd akarok élvezni. – oldalra dönti a fejét és úgy fürkész tovább. – Érezni akarom az élvezetedet és azt, hogy akarsz!

Ha nem pirultam el eddig eléggé, akkor most határozottan olyan lehet a fejem, mint egy paradicsomé. Legszívesebben kérdés nélkül és azonnal megtenném, amit akar, de annyira az uralmuk alá taszítanak a szavai, hogy kell pár másodperc, amíg összeszedem magamat.

━ Néha tényleg nehezen tudlak követni. – vallom be, aztán elmosolyodom. Magam sem tudom honnan jön mindez a magabiztosság, de fel akarom hergelni. – Egyik pillanatban szégyenlősködsz, a másikban meg akarsz dugni. Hogyan van ez, Black? – döntöm én is oldalra a fejemet.

Kivillannak a fogai, amikor elmosolyodik. Meg kell kapaszkodnom a nyakában, mikor mindkét tenyerét a fenekemre tapasztja.

━ Mióta beszélsz te ilyen mocskosan, Lupin? – húzza fel egyik sötét szemöldökét. Az orra hegye hozzáér az arcomhoz, amikor lassan megcsókol.

━ Amióta te belém akarsz élvezni. – válaszolok, és itt jön el nála az a pont, amire vártam. Nem tudom mióta, de azt határozottan tudom, hogy vártam. És most, hogy megtörténik teljesen elakarok veszni benne.

A pillanatban.
Az érzésben.
Siriusban.

A kezeivel széttépi rajtam az inget és leveszi a nadrágomat. Egyre szaporábban veszem a levegőt, miközben megszabadítja magát is a ruháitól. Már csak egyetlen anyag választ el minket egymástól. Életemben először nem habozok. Az ajkainak esek, miközben gurulunk az ágyon.

A Szükség szobája az egyetlen hely, ahol magunk lehetünk. Az igazi önmagunk, minden körítés vagy álarc nélkül. Csak ő és én, s a már kimondott vágyaink.

━ Vigyázni fogok rád... – suttogja a szavakat rekedt hangon az ajkaimra, miközben az ujjaival a hasamon köröz, majd egyre lejjebb halad. A nyakába kapaszkodom és lehunyom a szemeimet.

━ Tudom. – nyugtázom. – Mindig azt tetted. – döntöm hátra a fejemet és hagyom, hogy lomha csókokkal borítsa be a testem minden egyes kis pontját.

Még sosem csináltam ilyesmit, és valahol aggódok, hogy nem leszek jó, de Sirius sokkal tapasztaltabbnak tűnik nálam. Érzem, hogy ismét elvörösödöm és ő is észreveheti, mert az ajkai érintése már csak a bőrömön maradt csókok árnyéka. Kinyitom a szemeimet és nézem, ahogy fölém magasodva csöndesen engem kémlel. Mintha csak tudná, hogy mire gondolok, újra megszólal:

━ Fiúval még nem voltam.

Ismét egy vallomás.

━ Én pedig... - kezdenék bele, de inkább elharapom a mondatot. Viszont Sirius előtt aligha lehetnének ilyen titkaim.

━ Tudom. – cirógatja meg az ujjaival az arcomat. – Akarod, hogy abbahagyjam?

━ Képes lennél rá? – kérdezem őszintén, viszont egy mosoly azért ott bujkál az ajkaimon.

━ Azt nem mondtam. – harapja be az alsó ajkát, hogy elfojtsa a nevetését.

━ Csak... - halkan felsóhajtok. – Nagyon fáj? – az ujjaim közé tekerem az egyik fekete tincsét.

━ Az első mindig.

Ahogy újra találkozik a tekintetünk valahogy érzem, hogy nem csak a szeretkezésről beszél. Nem, Sirius sosem mondd olyat, ami mögött ne rejlene más is. Ő már csak ilyen.

━ De megígértem, hogy vigyázok rád. – csókol bele az arcomba, majd felkel rólam.

Egészen eddig nem értettem, hogy miért jelent meg az ágy mellett egy éjjeliszekrény is, amikor beléptünk, de most azt hiszem minden értelmet nyer, amikor Sirius előhúz egy kis fiolát, amiben olaj van. Olyan olaj...

Ismét elpirulok, de csak engedelmesen visszafekszem, miközben az alsóneműm aljába akasztja mutatóujját és a szemeimbe nézve vár. Bólintok egyet és behunyom a szemeimet. Nem akarom látni, hogyan reagál, ha meglátja testemet. Bár évek óta szobatársak vagyunk, mindig is ügyeltem rá, hogy senki se láthassa a testemet. Több okból kifolyólag sem...

━ Nézz rám! – A hangja gyengéd, mégis mintha parancsolni akarna. Kinyitom a szemeimet és igyekszem elrejteni a zavaromat.

A fiolát az ágyra fekteti, miközben mindkét kezével megszabadít az alsóneműmtől. Elfordítom a fejemet. Ég az arcom és legszívesebben elsírnám magamat idegességemben. Sirius viszont az ujjaival nagyon lassan érinti meg a combom belső részét és legnagyobb meglepettségemre finom csókokat nyom a bőrömre. Ott is, ahol... Ahol a férfiasságom mellett egy heg húzódik.

━ Gyönyörű vagy, Holdacska! – morogja ahogy az ajkaival egyre közelebb halad és lassan a kezébe vesz. Eláll a lélegzetem és a kezeimmel a paplanba markolok. Az ujjai lassan mozognak a hosszomon. Feltérképeznek mindent és amikor a szájával is ugyanezt teszi lehunyom a szemeimet és felnyögök.
A testemen olyan hullám tör végig, amit még sohasem éreztem. Olyan... gyönyörű érzés. A szája puha és nedves, a nyelvével körül ölel és nem... Nem undorodik tőlem.

━ Sirius. – nyögöm a nevét, amikor érzem, hogy már közel juttat a csúcshoz és tudom, hogy nincs megállás. – Akarlak! – sóhajtok fel hangosabban, mire alábbhagy az érintése és elenged az ajakival. Megtörli a száját miközben a szemeibe nézve leveszi magáról is az alsóneműt. Az ajkaim tátva maradnak és fel kell, hogy könyököljek az ágyon.

Elmosolyodik. Elpirulok. Időm sincs tovább zavarban lenni, ugyanis fölém magasodva csókol. A bal kezével megragadja a fiolát és kinyitva. A jobb mutatóujjára folyat belőle egy kicsit.

━ Először lehet kellemetlen lesz, de bízz bennem, rendben? – néz a szemeimbe én pedig újra csak egy bólintásra leszek képes.

Elhelyezkedik fölöttem és utasításokat mondd. Úgy teszek, ahogy kéri. Ellazulok és a dereka köré kulcsolom a lábaimat. A kidolgozott felsőteste, amelyet különböző tetoválások borítanak, annyira vonzó, hogy képes lennék elveszni a látványban, de koncentrálnom kell. Bár nehéz, ugyanis a merevedése az alhasamnak nyomódik, miközben az enyém is egyre hevesebben lüktet...

Lassan belém vezeti az ujját. A vállába markolva vetem hátra a fejemet. Tényleg kellemetlen érzés és úgy érzem, hogy már ennyitől is megrémülök, de a szavai valahogy képesek egyszerre ellazítani és beindítani, hogy a vágyam kerüljön előtérbe, ne pedig a fájdalom.

━ Annyira szűk vagy és forró! – morogja elmélyülten, miközben lassan mozgatni kezdi bennem az ujját. – Francba, Remus... - rázza meg mosolyogva a fejét. – Szétfoglak szakítani, ha most nem lazulsz el!

Beleharapok az alsó ajkamba és próbálok a szavaira koncentrálni. Eluralkodik rajtam ez az érzés.

━ Tehát ilyen érzés, amikor úgy kívánsz valakit, mint a csokit. – jegyzem meg, de aztán rájövök, hogy hangosan kimondtam és Sirius hangosan felnevet. Persze kihasználja az alkalmat, hogy eltereltem mindkettőnk figyelmét, mert még egy ujját belém csúsztatja, nekem pedig csak egy nyüszítésre futja.

━ Édes kicsi Holdacska! – mondja mosolyogva, miközben megcsókol. – Benned akarok lenni. – vált át morgásra a hangja. – Olyan nagyon, hogyha nem lehetek, akkor beleőrülök!

A vállát karmolva próbálok odafigyelni a szavaira, de elég nehezen megy.

━ Mutasd meg, hogy milyen érzés! – kérlelem végül és gyorsan megérzem az ujjai hiányát.
Megfogja a kezeimet és a fejem mellé nyomja őket az ágyra. Összekulcsolja az ujjainkat.

━ Emeld meg a csípődet! – kér és utasít engem egyszerre. Megteszem. Bármit megtennék, csak végre hadd érezhessem! – Nagyon finom vagy... - mondja rekedten, majd megérzem, hogy lassan belém hatol.

Hangos nyögés szakad fel a torkomból és összeszorítom a szemeimet. Pár könnycseppem akaratlanul is utat tör magának, de az ajakival lassan lenyalja őket az arcomról, miközben egyre mélyebben kezd belém furakodni, ahogy a lábaim között térdel. A kezeinkkel erősen szorítjuk egymást, mintha csak attól tartanánk, hogyha elengedjük a másikat, akkor ennek a pillanatnak is vége szakad.

━ Kicsi... - suttogja a szót, amitől a szívem is meglágyul. – Jól vagy? – néz a szemeimbe. Bólintok, de ez nem elég neki. – Mondd el, hogy mit érzel!

━ Téged... - felelem rekedten a szemeibe nézve. – Téged érezlek!

Elnyílnak az ajkaim, amikor tövig furakodik bennem és felmordul. A nyakán kilátszik egy ér. Megakarom csókolni. A teste minden pontját csókolni akarom. Olyan dolgokat tesz velem, amikről még álmodozni sem mertem.

━ A tiéd vagyok. – nyögöm a szavakat, amikor a nyakamba fúrva az arcát mozogni kezd. A combjai súrolják a bőrömet. Érzem, hogy az izmai megfeszülnek. Az egyik kezem a fenekére, a másik pedig a hajába csúszik.

━ Mondd ki újra!

━ A tiéd vagyok! – ismétlem és lehunyom a szemeimet.

A fájdalom érzését a gyönyör veszi át és hagyom, hogy az övé legyen mindenem.

A testem.

Az érzéseim.

A lelkem.

Az övé vagyok, és ő az enyém. Most már tudom. Talán valahol mindig is tudtam.
Nem kellenek ide jó és rossz tulajdonságok, vagy elszalasztott pillanatok.

Elég, ha az út végére érünk. Ha túlélünk egy Teliholdat és a csillagvizsgálóban állva kémleljük együtt a Holdudvart és azt, amit adhat. Ha elég bátrak vagyunk, hogy megcáfoljuk mindezt és csak boldogan éljünk, minden elvárás és rossz emlék nélkül.

Ám bátorság kell ahhoz is, hogy az ember rájöjjön, hogy minden, ami az orra előtt van, annak néha alakja is lehet. Egy hús-vér emberi lény, aki képes elemeiben megváltoztatni őt.

Sirius Black ezt tette velem. Utat mutatott a fájdalomból, egy ígéretesebb jövő felé, ahol teljes lehettem. Ahol önmagam legjobb énjévé váltam.

Ahol a glória ékkőként ragyogott a Hold körül. A jelenség, amely összekovácsolt minket annak idején. Ahol először érintette meg a lelkemet. Ahol csak ő és én voltunk.

Csak mi ketten, és a Holdudvar.

[ VÉGE ]