(FIGYELEM! Múlthét pénteken feltöltöttem az 5.részt is, azonban volt egy kis gond a wattpadel, így nem jelezte a frissitések. Gondoltam szolok csak, hogy ne legyen kavalkád. Na de itt is az új rész, remélem tetszeni fog nektek!♡)

* Tony szemszöge *

Reggel kilenckor kimásztam az ágyamból, majd véghez vittem a reggeli rutinom. Az este amilyen könnyen elaludtam, olyan könnyen is ébredtem fel, a mai randi izgalma miatt. Komolyan, kezdek rosszabb lenni, mint egy csaj.

Leérve az emeletről, a konyhapult felé fordulok, ahol megpillantom anyámat, miközben ebédet csinál.

-Jó reggelt!- fordul felém mosolyogva.

-Neked is anya!- köszönök én is, majd leülök az egyik székre.- Szabad napos vagy?- kérdezem, majd öntök egy pohár naracslevet.

-Igen, elég nagy hajtás volt most az új ügyfelek miatt..-mondja sóhajtva.- Ne haragudj, hogy ilyen keveset vagyok itthon.- fájdalmas mosoly jelenik meg arcán, én pedig felállok és megölelem. Kezei és arcán már enyhe ráncok jelentek meg az idő múlásával. Mindig probált nekem megadni mindent és én ezért nagyon hálás vagyok neki. Anya asszisztensként dolgozik egy cégnél, a főnőke egy igazi tapló, de legalább megfizeti a munkáját..többnyire. Nem voltunk dús gazdagok, inkább a középosztályba sorolnám magunkat.

-Nagyon hálás vagyok neked, hogy ennyi mindent megadsz nekem, de ne terheld túl magad..-mondom egy finom mosoly kíséretébe.

-Köszönöm, kincsem.- válaszolja vidáman, arcán azonban megjelenik a meghatódottság is.

Ezt követően gyorsan összedobjuk együtt az ebédet,majd miután megterítettünk, leülünk az asztalhoz és elfogyasztjuk az ételt. Rég volt már, hogy ennyi időt töltöttünk együtt és nagyon jó volt végre egy kis időt tölteni anyámmal.

-Lesz ma valami programod?- kérdezi, nekem pedig megáll az evőeszköz a kezemben és csak most döbbenek rá, hogy teljesen kiment a fejemből a randi, erre azonban egyből görcsbe rándul ismét a gyomrom. Azonban más is van itt. Még nem volt alkalmam elmondani neki, hogy igazából egy fiúval kezdtem járni, bár elég gyorsan történt így is minden.

-Ízé...randim lesz.- mondom, kezemben szorítgatva a kanalat és a kaját kezdem el piszkálni.

-Nocsak!-nevett fel anyám.- Ki a szerencsés lány?- kérdezi mosolyogva, nekem pedig megáll egy pillanatra a szívem.

Oh, még ha lány lenne. Akkor most nem lennék ilyen kellemetlen helyzetbe. Vajon, hogy fogadná, hogy az egyetlen fia hirtelen elkezdett érdeklődni a férfiak íránt is, illetve már jár is egyel. Talán jobb lenne, ha elmondanám, hisz egy idő után úgyis kiderülne. Mindig is utáltam hazudni és, ha tényleg szeret, akkor elfogad olyannak, amilyen vagyok.

Mély levegőt veszek, majd felálltam az asztaltól és mellé helyeztem magam,ő pedig érdeklődve fürkészte tekintetem.

- Anya, beszélnünk kell.- nézek mélyen üvegkék szemeibe.

-Baj van drágám?- néz rám aggódva, nekem pedig tenyerem egyre jobban ízzad.

Nem akarok neki, se csalódást, se fájdalmat okozni, de muszáj elmondanom neki, és csak reménykedem abban, hogy nem küld el.

-Nem egy lánnyal lesz randim..-kezdek bele, majd nyelek egy nagyot.- Anya..én nagyon szeretlek, ezért remélem, hogy nem fogsz undoródni tőlem. Anya, én azt hiszem meleg vagyok.- nyögöm ki végül, szívemről egy hatalmas súly gördül le. Elkezdem fürkészni anyám tekintetét, akinek arca hirtelen megfagy, amitől kezdek ideges lenni, majd az ajkai elkezdenek felfelé ívelni.

-Oh, kincsem..-ölel meg hirtelen.-Nem érdekel,hogy melyik nemhez vonzódsz vagy kit szeretsz, ameddig tiszta szívből és szeretetből teszed. A fiam vagy és ez soha nem fog változni,bármi is legyen. Szeretlek, kisfiam.

-Én is anya és köszönöm.- válaszolom, szavai meleg érzéssel töltik meg szívem, arcomon pedig meleg könnyek csordulnak le. Érzem, hogy ő is meghatódott és könnyei a vállamra hullanak. Nála jobb anyát nem is kívánhatnék.

Pár perc néma csend után elengedjük egymást, majd könnyeinket kezdjük gyorsan letörölni.

-És, ki a szerencsés srác?- kérdezi egy mosoly kíséretében.

-Daniel.- mondom, mire kikerekedik szeme.

-Az a Daniel?- kérdezi, majd elkezd hangosan nevetni.

-Anya!- kiabálok rá, érzem ahogy arcom elkezd pirulni.

-Ne haragudj, de kissé meglepődtem, hisz ő a legjobb barátod..volt. De örülök nektek ne értsd félre, és hát, Daniel helyes srác.-vonja meg vállát, miközben csillogó szemekkel néz rám.

-Tudom, nekem is furcsa volt elsőnek...de az érzéseknek nem lehet parancsolni..és nagyon kedvelem.- jelentem ki, miközben az asztalt bámulom.

-Úgy látom kisfiam, te teljesen belezúgtál és nemcsak "kedveled".- mondja elégedett mosollyal arcán, majd feláll és behozza az ebéd második fogását, én meg csak zavartan ülök a székbe. Csendben neki látunk a másodiknak, gondolataim pedig anyám szavain járnak. Igaza van és zavar, hogy ilyen könnyen átlát rajtam, bár ő mindig is ilyen volt.

-És hánykor lesz a randid?- térít vissza hangja a valóságba én, pedig idegesen nézek fel az órára és nyugodtan veszem tudomásul, hogy még csak dél múlt.

-Négyre jön értem, de nem volt hajlandó elmondani, hogy hová is megyünk.- válaszolom kissé bosszúsan.

-Milyen rejtélyes. Remélem,azért felvilágosítást nem kell adnom,hogy hogyan is szeretkezik két férfi.- a hallottakra hirtelen félre nyelem, a számban lévő falatot, ami által majdnem meg is fulladok,így gyorsan iszok egy pohár vizet.

-Nem, nem kell!- förmedek rá, mire ő hangos nevetésbe kezd.

Ezt az egy dolgot utáltam anyámba, hogy túlságosan is közvetlen volt néha. Miután végeztünk az ebéddel, gyorsan elpakoltunk,én pedig izgatottan elkezdtem készülni az esti randira. Anyám segített kiválasztani, a megfelelő öltözéket, amiben véleményem szerint rohadt dögös voltam, persze remélem ezt más is így gondolja majd.

* Daniel szemszöge *

Az este alig jött álom a szememre, annyira izgultam a randi miatt, pedig az én ötletem volt, persze egy cseppet sem bánom.
A szüleim épp a társalgoban ültek, mikor reggel lejöttem az emeletről.

- Jó reggelt!- köszönök nekik, majd helyet foglaluk velük szembe.

- Jó reggelt neked is!- válaszolják korusba. Szép pár voltak a szüleim, bár mostanában nem igazán látták egymást a munka miatt, hiába is laktak egy fedél alatt.

Apámnak egy multinacionális cége van, ami igen jól megy és elég híres is. Anyám ügyvédként dolgozik,így sok stressz éri,azonban ő mindig is probált, minél több figyelmet rám szentelni, apámmal ellentétbe.
Egyedül gyerek voltam,így szinte mindent megkaptam, amit csak akartam, ami által el is kényeztettek persze. De ne értsétek félre, nem éltem vissza soha az anyagi helyzetünkkel.

-Ma randim lesz.- jelentem ki, miközben kávémat kavargatom.

-Ez nagyszerű Daniel!- mondja újongva anyám.- És ki a szerencsés lány?- kérdezi, kezemben hirtelen megáll a csésze, amire apám felkapja tekintetét.

-Minden rendben?- kérdezi, kezéből letéve az újságot.

-Nos, valamit el kell mondanom nektek.- nézek szemeikbe komoly tekintettel. Senkinek sem mondtam még el, hogy járni kezdtem egy sráccal, még hozzá nem is akárkivel,hanem Tonyval, aki eddig a legjobb barátom volt, akit anyámék nagyon szerettek, ez pedig nem akarom, hogy megváltozzon, illetve azt sem, hogy kitagadjanak, azért mert egy fiúval járok.

-Hallgatunk.- válaszolja apám nyers hangon, amit mindig is utáltam. Nagy levegőt veszek, majd leteszem a csészét a kezemből.

-Egy sráccal lesz randim. Még hozzá Tonyval.- mondom, mire apám arca elsötétül, anyám pedig aggódva pillant felém. Pár percig néma csend ül közénk, végül apám hangot ad gondolatainak.

-Ez ugye, csak egy rossz vicc fiam?- kérdezi, miközben ökölbe szorítja kezét.

-Nem, nem az.- válaszolom ridegen.

-Szégyent hozol a nevemre..-suttogja magaelé apám, lehajtott fejjel, mire anyám is megszólal.

-Hogy mondhatsz ilyet Carl?! Attól, hogy a fiad nem egy lányba szerelmes, még ugyanúgy a fiad marad és nem lesz ettől kevesebb ember!- ordítja anyám, apám felé, aki ekkor felpattan a kanapéról.

-Nem érdekel Lydia, én ezt nem vagyok hajlandó elfogadni!- majd azzal a mozdulattal, felkapja kabátját és kiviharzik a bejárati ajtón.

-Úgy látszik jól fogadta.-mondom gúnyosan, anyám pedig csak egy nagyot sóhajt.

-Figyelj Dany, tudod milyen apád,  majd lenyugszik.- mondja, majd oda ül mellém.-Mindenesetre én támogatlak, és örülök annak,ha boldog vagy, mégha nekem is új ez a dolog.- kezét vállamra teszi és finoman mosolyra húzza ajkát.

-Köszönöm anyám, viszont apám egy cseppet sem érdekel,hisz neki soha nem tetszett egy baránőm se, bárkit mutattam be az utóbbi időben, illetve mostis csak a hírnevét félti.

Így igaz. Hiába kaptam meg mindent, apámat soha nem érdekelte, hogy mi van velem, anyám pedig igyekezete ezt a helyzetet kiküszöbölni,ám hiába.

-És hová viszed el Tony-t?- terelni el a témát,aminek én nagyon örülök.

-Vacsorázni viszem a Golden Rose étterembe.

-Oh, az egy tényleg nagyszerű hely, biztosan tetszeni fog neki. Tényleg kiteszel magadért.- veregeti meg vállam, mosollyal arcán.

-Igyekszem.- válaszolom mosolyogva,mire anyám egy halk nevetést enged meg.

-Sok sikert, remélem jól fog telni, majd az estétek.- kacsint rám, amire kissé zavarba jövök.

Az idő hamar eltelt, megebédeltünk anyámmal kettesbe,mivel még apám mindig nem ért haza, bár nem is bánom.

Délután kettő felé, küldtem Tonynak egy üzenetet, amiben azért emlékeztettem,hogy négyre ott vagyok érte és,hogy remélem dögösen fog kinézni, bár ő alapjáraton is egy két lábon járó csábító gép volt.

Utamat a fürdőbe vettem,gyorsan megtusoltam, hajamat megszárítottam, hullámos tincseimet pedig megigazítottam. Sikerült egy tökéletes combinációjú ruha szetett kiválasztanom , ami se nem volt túl kihívó, se nem volt túl laza. Egy bordó ing, fekete zakóval és nyakkendővel és egy fekete szűk nadrággal és persze a lakkos cipő. Szerencsére most sikerült időben elkészülnöm,így még négy előtt húsz perccel, leindultam a szobámból, leérkezve pedig anyám büszkén méregetett, hogy milyen jó kiállású férfi is lettem,így 18 évesen.
Remélem mást is sikerül levennem a lábáról.-gondolom egy huncut mosoly kíséretében, majd kocsikulcsót kezembe véve, beülök az autóba és elindulok az én szürke szemű páromért.