* Daniel szemszöge *

Felálltam végül a hideg, havas földről, kezemet társam felé nyújtottam, így segítve neki felállni és jelezni, hogy nem lesz jó vége, ha tovább elmélkedünk, a hidegben.

Lassan és csendben sétáltunk egymás mellett, még el nem értünk Tony házáékig.

- Nos örülnék akkor, ha holnap találkoznánk és tisztázhatnánk a dolgokat...-vettem fel az ötletet.- "Meg csókoltam. Féltékeny voltam, már arra is, ha csak más hozzáért rajtam kívül. Azt hiszem megörültem..vagy jobban mondva..megörülök érte.." -futottak végig agyamon a gondolatok.

- Rendben.- válaszolja, teljesen nyugodt és kifejezéstelen arccal, ami kissé aggasztott.

"Vajon mindent elrontottam kettőnk között? Még is miért válaszol ilyen semmit mondó hanggal? Egyáltalán..érezhet valamit írántam? Bár megcsókolt ő is, és láttam szemében a vágyat, valahogy mégsem tudok kiigazodni rajta.."- elmélkedtem el újra, majd sóhajtottam egy nagyot.

- Ideje mennem.- szólalok meg végül egy mosolyt erőltetve arcomra, ő pedig csak egy kisebbet bólint.

Ezután adtunk egymásnak egy ölelést, ami iszonyatosan szoros volt, én pedig ismét beszívtam kellemes illatát. Félmosollyal arcomon, meg fordultam és elindultam haza, miután ő belépett az ajtón.

* Tony szemszöge *

Belépve az ajtón, egyből nekitámasztottam a falnak testem és egyenesen lecsúsztam a padlóra. Összekuporodtam és éreztem, ahogy az arcom lángol, akárcsak testem minden egyes porcikája, ahol megérintett. Ajkaim vörösek és duzzadtak voltak még mindig, attól az elképesztően jó csóktól.

- Ez biztos csak egy álom..ez..ez nem lehet a valóság..-suttogtam magam elé.

A srác, aki már 4 éve a legjobb haverom, megcsókolt és kijelentette, hogy kedvel. Boldognak kellett volna lennem, hisz én is kedveltem őt..nagyon is. Azonban szívemben az aggódalom is helyet talált. Féltem a holnapi naptól, a beszélgetéstől vele, hisz hiába történt minden, mégsem értettem, hogy mi ez az egész.. vagy inkább csak belátni nem akartam.
Erőt vettem végül magamon, felálltam, majd egyből a fürdőbe vettem az írányt, ahol biztos,hogy egy órát töltöttem a hideg zuhany alatt és probáltam lehűteni felhevült testem. Órákig vergődtem az ágyban a bonyolultabbnál bonyolultabb kérdésekkel fejemben, amik által végül elnyomott az álom.

~~

Reggel a csengő folyamatos hangja és az ajtó dörömbölése ébresztett. Szemem egyből kipattant és kezembe vettem a telefonom és ekkor észleltem csak fel, hogy már kibaszottul nincs reggel...mivel már délután 2 óra van. Ezen kívül még volt 17 nem fogadott hívásom...mind Danieltől.

Gyorsan magamra kaptam egy fekete polót és egy szintén fekete melegítő gatyát, majd lerohantam az emeletről. Kinyítva az ajtót, szembe találkoztam egy igen mérges tekintetű és dögös Daniellel. Arca már a hidegtől kissé kipirult, szemüvegén a kicsapodó meleg hatására pára jelent meg. Szememmel azonnal végig mértem és hát...ha lehet valakit lélegzet elállítónak hívni, akkor az ő. Főleg ebben a fekete szövetkabátban és fekete csőnadrágjában.

- Tudod, ha befejezted a stirölésem, akkor akár be is engedhetnél, mivel már vagy fél órája itt dekkolok kint..- mondja dühös tekintettel, szája szélében azonban, megjelenik egy elégedett mosoly, hisz nagyon is tisztában van kinézetével.

- Bocs, kissé elaludtam..- válaszolom, és kijebb nyitva az ajtót beengedem. Örömmel figyelem, hogy ő is végigmér többször is tekintettével, amitől akaratom ellenére egy elégedett mosolyt húzok arcomra. Úgy látszik, nem csak nekem tetszik a látvány.
Elkezdi lehámozni magáról a vastag kabátot és, ha eddig nem csorgott a nyálam akkor, majd most. Egy tökéletesen rá simuló fekete pulóver van rajta, ami kiemeli izmos, mégis szálkás testét.

Arcomat látván, újra huncut mosolyra húzza ajkait.

- Látom tetszik, amit látsz.- neveti el magát, mire arcom elkezd pirulni.

- Fogd be!- förmedek rá, majd az írányt a konyha felé veszem.

A konyhapulthoz érve észre veszek egy cetlit. Anyám hagyta, leírva rá, hogy megint sokáig dolgozik és csak késő este ér haza.

- Megint sokáig dolgozik?- kérdezi, majd helyet foglal az egyik székben.

- Mint mindig..-mondom egy sóhaj kíséretében, majd neki látok kávét készíteni.- Kérsz te is egy kávét?- vettem fel a kérdést.

- Igen.- válaszolja lágy mosollyal arcán, én pedig csak azon gondolkozok, hogy hogy lehet valaki ennyire dögös még a mosolya is.
Megrázom a fejem, majd miútán pár perc várakozás után, kifőtt a kávé, előveszek két csészét és egy tálcát, amire cukrot és tejet helyezek, majd kitöltöm magunknak a kávét.

- Köszönöm.- mondja, majd elveszi kávéját a tálcáról és finoman belekortyol.

Csendben ülünk egymással szemben, mindketten probáljuk a megfelelő szavakat megtalálni. Azonban most négy év után érzem azt, hogy ez a csend kínos köztünk.
Végül sóhajtok egyet és leteszem kezemből a csészét.

- Mióta?- töröm meg a csendet, mire ő felkapja tekintetét az asztalról és egyenesen rám néz, azzal a gyönyörű barna szemeivel.- Mióta kedvelsz?- kérdezem lényegre törően, hisz semmi értelme kerülgetni a dolgokat.

- Pár hete már, hogy valami érzés kerített hatalmába veled kapcsolatban, azonban arra, hogy kedvellek tegnap jöttem rá igazán, mikor mással láttalak és teljesen elborult az agyam.- mondja kemény tekintetével és szavaiból az őszínteség árad, akaratom ellenére is elkezdek zavarba jönni.

- É..értem..- kezdek el dadogni,hála lányos zavaromnak. Tekintettem a kezeimre szegezem, ugyanis képtelen vagyok egyenesen a szemébe nézni, amivel teljesen megbabónáz.

Azonban kezeimet az ő meleg érintése veszi birtokba, amire egyből fel is kapom tekintettem és egyenesen rászegezem.

- És veled mi a helyzet?- kérdezi mosollyal arcán.

- M..mármint?- dadogom ismét.

- Mit érzel írántam?- teszi fel a kérdést,immár teljesen komoly arccal.

Nyelek egy nagyot és, ha eddig nem voltam ideges és piros, akkor most úgy nézhetek ki,mint egy vörös rózsa szírmai,mellé pedig a hányinger kerülget.

- Én...én is kedvellek.- nyögöm ki végül, Daniel arcára pedig visszatér az elégedett mosoly, szemei pedig a nyugodtságot tükrőzik.

- Mióta?

- Már egy jó ideje..-felelem, mire közelebb hajol, át az asztalon keresztül és lágy csókot nyom ajkaimra. Ó, hogy hogy hiányoztak már ajkai érintései.

- Akkor, holnap elviszlek randizni.- jelenti ki, miután végetért csókunk, én pedig köpni, nyelni nem tudok.

- Mi?-találom meg végül hangom.- Randi...veled?- kérdezem összezavarodva.

- Pontosan.- válaszolja és hangjából, pedig már kiszurom,hogy nem tűr ellentmondást, bár nem mintha nemet mondanék rá, csak kissé hihetetlen, hogy a legjobb haverom randira visz engem, mint egy tini lányt. Bár nem mintha ezentúl már csak barátok lennénk..

- Oké...rendben van. Elmegyek veled randizni.- válaszolom végül.- De holnap suli van..- rontom el a pillanatot, ajkaimat pedig lebigyesztem, hisz semmi kedvem a sok hülye közzé visszamenni, a tanárok pedig csak folyton arról papolnak, hogy megfogok bukni, ha nem tanulok, amiben azért igazuk van,mert eddig egy tételt sem nagyon vettem a kezembe és itt vagyunk az érettségi előtt...na mindegy.

- Tudod, ha nem mindig bedugott fülel ülnél az órán, akkor hallottad volna, hogy a nagy havazások miatt, hétfőn elmarad a tanítás.- mondja szemrehányóan, belém pedig visszatér a boldogság a hallottak miatt. Lehet tényleg figyelnem kéne az órákon.

- Oh, akkor rendben.- mondom, mire elneveti magát.

- Tényleg reménytelen vagy.- ismét elkezd nevetni, miközben megsimítja egyik kezével arcom, majd átül mellém, én pedig csak egy duzzogos tekintetet szánok felé.

Ezután, átmentünk a nappaliba, beszélgettünk teljesen felpezsdűlt hangulatba, majd este hét közeledtével rendeltünk egy pizzát, ezzel is kipipálva a vacsorát.

- Lassan mennem kéne..- mondja, pizzája elfogyasztása utána, én pedig elhúzom számat, mivel nincs kedvem egyedül itthon lenni és olyan jól elvagyunk most egymással.

- Hé..- guggol le elém, majd arcomat kezébe fogja és lágyan megcsókol.

Azonban abból a lágy csókból, egy elég heves csók bontakozott ki, ő pedig egy mozdulattal ledöntött a kanapéra és felém mászva folytatta csókunkat, miközben testünk tökéletesen egymáshoz simult és ágyékunk összeért, minek hatására belenyögtem csókunkba.

Lihegve váltunk szét, kezei pedig már a polóm alá vándoroltak, szemei a vágytól izzódtak. Végül egy finom mosoly kíséretében egy puszit nyomott ajkaimra és lemászott rólam, én pedig probáltam összeszedni magam, mert hát...nem kicsit izgultam fel a csábító helyzet adtán. Felültem mellé, kezét pedig combomra helyezte.

- Nem akarok veled semmit elsietni..- néz egyenesen hamu szürke szemeimbe, mély hangja, pedig teljesen magával ragad.- Tudom, hogy türelmetlen vagyok néha és, hogy eddig csak egy éjszakás kalandokban vettem részt, de veled más a helyzet. Mindennél fontosabb vagy nekem és minden egyes pillanatot szeretnék boldogságban átélni veled, minden egyes apró képkockára emlékezni.

Szavai hallatán arcom újból vörösbe borul, szemeimbe, apró könnyek szöknek és gördülnek végig arcomon. Talán ezek a szavak voltak azok, amikre vártam és hihetetlenül boldog voltam.

- Köszönöm és örülök, hogy itt vagy nekem.- válaszolom lágy mosoly kíséretében, kezei finoman letörlik könnyeimet és szorosan átöleljük egymást. Soha nem akarom őt elengedni..

Lassan felkeltünk mindketten a kanapéról, majd kikísértem az ajtóig.

- Holnap négyre itt vagyok érted és el ne aludj.- mondja nevetve, miközben magára veszi kabátját, majd finoman átöleli derekam.

- Nem fogok, az csak egyszeri eset volt..- válaszolom felhúzott orral.- Hová megyünk?- kezdek el kíváncsiskodni.

- Az meglepetés.- válaszolja, közben egy puszit nyom arcomra.- Öltözz ki dögösen...bár nem mintha most nem lennél az.- néz végig lassan, miközben beharapja ajkát, én pedig zavartan pislogok csak, végül bólintok egyetértően.

- Vigyázz magadra!- nézek rá aggodó tekintettel, mire ajkait finoman mosolyra húzza.

Megőrjít ezzel az arckifejezéssel.

- Vigyázok.- válaszolja, majd egy utolsó csók kíséretében kiengedem az ajtón és még figyelem egy ideig, ahogy elsétál.

Felmásztam az emeletre és ledöltem az ágyba, mintha csak azt várnám, hogy felébredjek ebből a csodálatos álomból.

Gyors tusolás után, bemásztam az ágyba és teljesen izgatottá váltam a holnapi randi gondolatától, gyomrom pedig görcsbe rándult. Még kaptam egy megnyugtató üzenetet Danieltől, hogy hazaért épségben, majd elköszöntünk egymástól.

Ez nem egy álom. Ez a valóság. Azt hiszem én tényleg...teljesen belé szerettem.

Ezek gondolatok adtán, mosolyogva zuhantam az álmok világába.

( Sziasztok! Köszönöm szépen az eddigi megtekintéseket és pozítív vissza jelzéseket,nagyon jól esnek!:) Úgy döntöttem, hogy ha úgy adja szabad időm, akkor heti 2 részt fogok feltölteni.:) További szép napot nektek!☆)