* Daniel szemszöge *

Kezeimet dereka köré fontam, ő pedig bizonytalanul, de kezeit nyakam köré helyezte. Csókunkba lágyan belemosolyogtam, egy percre se szakadva el tőle.

* Tony szemszöge *

Mikor közelebb lépett felém, már éreztem,hogy ebből nem fog jó kisűlni. Elsőnek azt hittem, hogy felpofoz, de amikor hallottam, hogy hangja megenyhül, megnyugodtam. Aztán újra ideges lettem...vagyis nem is ideges..hanem döbbent. Szavai làgyan elsőnek az agyamban, majd a szívemben tudatosultak, ami elárasztott boldogsággal és félelemmel egyaránt. "Kedvellek...de, nem csak barátként.."- csengtek e szavak újra és újra a fülembe. Végül a gondolatokból, azok a làgy és forró ajkai térítettek vissza a valóságba, amit egyenesen ajkamnak nyomott. Szívem ez alatt, az idő alatt majd kiugrott a helyéről.

Pár másodperccel később,már nyelvével kért bebocsáltást, ami kissé meglepett, de kis hezitálás után megadtam neki az engedély és nyelvünk heves táncba kezdett. Testem megremegett, amikor finoman megharapdta nyelvem, majd megszívta azt, mire egy alig hallható nyögést engedtem ki. De én se hagyam ezt annyiba és gyengéden beleharaptam ajkába.

Végül levegő hiány miatt váltunk szét, és kezem még mindig nyaka körül pihent. Ezután, pedig felmértem a helyzetet és egy határozott lendülettel eltoltam magamtól. Hála a hideg időnek, már teljesen józanul gondolkodtam és cselekedtem.

- Ne...ne szórakozz velem!- kiabálok rá, mire ő értetlenül néz rám. Ez nem vicces...kurvára nem vicces. Teljesen összezavarodtam. Féltékeny volt...és még kedvel is...majd lesmárol? Annak ellenére,hogy barátok vagyunk és úgy ismerem már őt, mint a tenyeremet, most mégsem értek vele kapcsolatban semmit.

- Már ne haragudj..- térít vissza komoly hangja gondolataimból, mire felkapom tekintettem a földről, egyenesen rászegezve. - De nem szórakozok. Amit mondtam, komolyan gondoltam és eszem ágában sincs neked hazudni.- mondja teljesen nyugodt hanggal.

Szavai hallatán szívem újból hevesen kezd dobogni, mint aki mindjárt szívrohamot kap. Kimondhatatlanul jól estek szavai.

- Én...-keztem volna bele mondandómba, azonban néha a szavaknál többet érnek a tettek. Kabátjánal megragadva, ajkamat újra összeforasztottam az övével.

A lendület hatására azonban, kibillentem egyensúlyomból és hátra estem. Bár őt ezt egy cseppet sem zavarta, mivel egy percre sem szakította meg csókunkat, miközben rajtam feküdt. Duzzadt és piros ajkakkal váltunk el egymástól, s mindkettőnk tekintette a vàgytól égett. Minkettőnk arcán széles mosoly jelent meg, majd elnevettük magunkat a helyzet láttán...én alatta fekszek, ő pedig felettem tornyosul,...ami, hogy őszínte legyek, elég izgató.

- Mielőtt folytatnánk, ezt az egészet, jobb lenne ezt megbeszélni.- mondja, rekketes hangjával, majd lemászik rólam és mellém borul a hóba.

- Igen. Nem ártana. - jelentem ki, mire lágyan elmosolyodik.

Csak feküdtünk ott, miközben néztük a lehulló hópelyheket. Nem számított senki és semmi. Csak ott, abban a pillanatban mi léteztünk. Kezemen egy meleg érités futott végig, majd lassan összekulcsolta ujjainkat.

Ez volt az a pillanat, amikor azt kívántam, bárcsak örökké így maradhatnánk.