× Daniel szemszöge ×

Fogjuk rá, hogy a nagy részét kipakoltuk már az új közös lakásukba, amit szerencsére mindketten imádtunk. 

Reggel laposakat kezdve kezdtem ébredezni, ám csalódottan vettem tudomásul, hogy bizony a mellettem lévő hely üres és sehol sincs az én életem szerelme. Morogva, de kimásztam az ágyból és egyből elhagyva a szobát, valami isteni illatok csaptak meg. A konyha felé vettem az irányt, ahol bizony ott sürgött-forgott az én szürke szemműm egy cuki kis köntösben, ami alatt csak egy póló és egy boxer volt.  

- A kaja helyett szívesen felfallak téged..- suttogtam nyakába, miközben szorosan átkaroltam derekát és megharaptam fülcimpáját, mire egy halk sóhajt szaladt ki édes ajkain. 

- Nem hiszel el, hogy már korán reggel kanos vagy..- fordul felém bosszúsan, ám arcáról le nem törölhetetlen mosoly van, karjai pedig körülfonódnak tarkómon és egy gyengéd csókot nyom ajkaimra. 

- A te hibád, hogy ilyen istentelen sexy vagy..- markolok bele erősen formás fenekébe, amire beharapja enyhén rózsaszín ajakit.

- Ezt, majd inkább este folytassuk, cica..- simít végig ajkaimon, majd visszafordul az ételhez. 

- Egy frászt..- válaszolom, majd a vállamra kapom őt és egy mozdulattal ledöntöm a kanapéra és nyakát kezdem csókolgatni.

- Ahh...Dani..el...oda fogh égni a kajah..- nyöszörgi kéjes hangjával. 

- Majd rendelünk..- szívom meg már mellbimbóját, amikor hirtelen kicsapódik a bejárati ajtónk és egy igen ideges Josh lép be rajta.- Szólni már luxus ugyebár..- mondom bosszúsan, mire Tony összekapja magát és kimászik alólam. 

- Én..elbasztam..de nagyon...és vége...vége mindennek..- rogy össze a padlón, miközben arcát kezeibe temeti. 

- Oké, ebből most nem értek egy szót sem. Gyere..- nyújtom neki a kezem, mire segítek neki felkelni és helyet foglalunk a kanapén.- Nyugodj le és mond el érthetően, hogy mi is történt pontosan. Szakítottatok a barátnőddel? 

Nem válaszol semmit, csak megrázza a fejét, Tony pedig két csésze teával állít be és ő is helyet foglal. 

- Néma gyereknek az anyja se érti a szavát..- mondja a Tony, miközben kérdően sandít a másik fekete hajúra, aki végül egy nagyot sóhajtva kinyitja száját.

- Megcsókoltam Ericet.- nyögi ki, én pedig a hallottaktól, majd meg fulladok, ugyanis félrenyeltem még a teát is.

- Hogy mi?!- nézünk rá mindketten döbbenten. 

- Jól hallottátok. Kicsit sokat ittunk az előző este és, hát.. nem igazán tudtam, hogy mit csinálok, csak arra emlékszem már, hogy az ajkunk összeér, miközben ő tiltakozik, végül mégis megadja magát.

- És gondolom a barátnőd nem tudja..- mondom, szemüvegem megigazítva. 

- Nem... és a probléma az, hogy nem bántam meg a dolgot egyáltalán. Sőt, mi több józanul is megtenném azt hiszem. De ő elő állt azzal persze, hogy mindkettőnknek barátnője van és, hogy csináljunk úgy, mintha misem történt volna és én ettől teljesen begolyózok...- fogja kezei közé fejét, Tony pedig abban a pillanatban hirtelen feláll és egyenesen Josh elé áll, miközben szigorú tekintettel néz végig rajta.

- Tudod, ti ketten mindig is furcsák voltatok. De ahogy ti mondtátok egyszer nekem, az érzéseknek nem lehet parancsolni és szerintem az a csók nem véletlenül történt meg. Mind a ketten akartátok, a gond csak az, hogy Eric nem akarja magának bevallani, hogy bizony ő is élvezte, jobban, mint barátnője eddigi bármely csókját.

- Igazat kell adnom Tonynak. Jobb lenne, ha megbeszélnétek ezt a dolgot, hisz nem szeretnénk, ha a barátaink úgy szenvednének, mint mi anno..ne esettek a mi hibánkba. A barátnőd pedig...nos... egy magyarázatot megérdemel, aztán már a többi a te döntésed..- veretem vállba, miközben felemeli fejét és lágyan ránk mosolyog.

- Köszönöm. Ti vagytok a legjobbak és remélem, hogy igazatok lesz. Beszélnem kell mindkettőjükkel.- pattan fel hirtelen, mint akit hirtelen kicseréltek. 

- Hajrá, én szurkolok nektek.- mondja az én fekete hajúm, majd visszamegy a konyhába, én pedig ki kísérem közös barátunkat az ajtóig.  

- Daniel, köszönöm tényleg és be kell látnom, hogy nem menekülhetek. Te viszont.. megütötted a főnyereményt. Annyi mindenen mentetek keresztül, mégis tiszta szívből szeretitek egymást. Soha ne enged el őt.- fordul felém, finom mosollyal arcán.

- Nem fogom. Sőt... mihelyst elvégzem az egyetemet, már nem csak a párja akarok lenni..remélem érted mire gondolok..

- Igen és biztos vagyok benne, hogy efelől ő is így vélekedik. Most viszont én jövök a sorba, úgyhogy itt az idő szint vallanom vagy valami olyasmit, nem igaz?

- De és bármi is történjen, soha ne felejtsd el, hogy ő a barátod is.

- Nem fogom.- válaszolja, majd kilép végül az ajtón. 

Vigyorogva sétálok vissza az én szerelmemhez, aki már végre befejezte a főzést, azonban most az egyik tele dobozt nézegeti, amiből még nem pakoltunk ki. Lágyan simítok végig hátán, ő pedig mosolyogva rám tekint. 

- Az milyen kép?- kérdezem, felvont szemöldökkel.

- Ez egy közös kép rólunk. Akkor készült, amikor... elsőnek vittél el randizni.- mutatja meg nekem is, miközben lágyan ölembe simul.- Tudod, aznap iszonyatosan boldog voltam. Utána meg minden összekuszálódott... és most, mégis itt vagyunk együtt. A két ellentét, akik vonzzák egymást. Daniel..- fordul velem szembe, lábait átveti derekamon, így sikeresen az ölembe mászva.

- Igen, Tony?- kérdezek vissza, tincsivel játszadozva. 

- Én... szeretlek és soha nem szeretnék többé nélküled élni..- mondja, arcát pedig teljesen elönti a pír, én válaszként hosszasan megcsókolom és egy mozdulattal újra magam alá gyűrőm. 

- Én is szeretlek, Anthony és soha nem foglak elhagyni.- válaszolom teljesen komolyan, majd újból összeérintem ajkaink.

- Reméltem, hogy ezt válaszolod..- nevet fel lassan végig nyalva ajkain.- Nos, hol is hagytuk abba az előbb...- kezdi kigombolni nadrágom, én pedig lágyan elkuncogom magam.

- Hová lett az a szerény kis kisfiú?- harapom meg nyakát. 

- Megrontottad..- sóhajtja kéjesen. 

Nos, azt hiszem ma sem mozdulunk ki, de nem is kell, hisz csak az a fontos, hogy vele legyek.

A Szerelmemmel, akit a világon mindennél jobban szeretek.