× Tony szemszöge ×

Pár hónappal később..

Tudjátok, sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen boldog leszek, mint most.

Miután mindannyian túl estünk a vizsgákon, fellélegeztünk. Mindenki elkezdte a jövőjét tervezgetni, valaki egyetemre, valaki már dolgozni akart menni.

És itt vagyunk mi Daniellel, akiknek fogalmuk sincs, hogy mit csináljanak. Jobban mondva nekem nincs, mivel én nem adtam be sehová se a jelentkezésem, így gondolom kénytelen leszek munkát keresni, de fogalmam sincs, hogy hol találhatnék.

Később, mint kiderült, Danielt felvették az egyetemre, így nekem is bele kellett húznom, hisz nem akartam semmire kellő lenni. Azonban így egyre kevesebbet találkoztunk, mivel ő folyton tanult, még én otthon punnyadtam és próbáltam keresgélni az állás hirdetések között, ám semmi hasznosat nem találtam. Anyám nem bánta, hogy otthon vagyok, nem mellesleg majd kicsattant szó szerint az örömtől, amikor megtudta, hogy én és Dany újra együtt vagyunk.

- Szia drága.- lépked felém önelégült vigyorral arcán, miközben én vagy fél órát vártam rá itt az egyetem előtt.

- Te csak ne nyalj itt nekem. Megint késtél..- förmedek rá bosszúsan.

- Tudom és ne haragudj, teljesen elhúzódtak a kurzusok..na ne durcázz már.- simít végig arcomon, majd egy lágy csókot nyom ajkaimra.

- Utálom, hogy mindig képes vagy elérni, amit akarsz..- sóhajtok egy nagyot, majd megfogom kezét és elindulunk. Utálom, hogy mindig képes egy pillanat alatt meglágyítani a szívem.- Hová is megyünk pontosan? Csak, mert azt még nem árultad el.- nézek rá kérdően.

- Apámhoz. A válásuk óta nem láttam, gondoltam ideje meglátogatnunk végre.- mondja az utat bámulva.

- De hát utál engem...- kelek ki magamból, amire csak megforgatja szemeit.

- Akkor ideje ezen túl lépnie. Ugyan is nem szándékozok tőled megválni. Vagy elfogadja a tényt, hogy velem vagy, vagy többé nem lesz fia..- válaszolja, hangja pedig rideggé válik.

Ezek után inkább csak csöndben sétálok mellette és várok, amíg el nem érünk az apja luxus lakásáig.

Az ajtó elé érve megnyomja a csengőt, az pedig automatikusan kinyílik, mi pedig belépünk rajta.

- Á, fiam. Mily nem várt meglepetés.- fordul Daniel felé a férfi vigyorogva.

- Apám.- hajtja le fejét tisztelet tudóan.- Rég találkoztunk. Hogy vagy?

- Meg vagyok fiam. Gratulálok a sikeres vizsgáidhoz és sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni a nagy ünnepségen, de egy megbeszélésre kellett elutaznom. Azonban hoztam neked egy kisebb ajándékot.- fordul a szekrény felé, amiből kivesz egy hatalmas zacskót és átnyújtja neki.- Ezzel is szeretnék még gratulálni az egyetemhez.

- Köszönöm.- mosolyog rá apjára.- Tudod szeretnék beszélni veled valamiről. Kérlek üljünk le.- mutat az elhelyezkedő fotelekre, majd mindannyian leülünk, Daniel pedig szorosan maga mellé ültet.

- Hallgatlak.- fonja karjait össze maga előtt.

- Tudom, hogy nem jöttünk ki túl jól. Te nem foglalkoztál valami sokat velem, vagy ha próbáltál is én eltaszítottalak. Épp ezért szeretnék ezen változtatni. Sajnálom, ami anya és közted történt, de már én is belátom, hogy így lett a legjobb. Azonban szeretném azt is, ha elfogadnád a kapcsolatom Tonyval, mivel ha tetszik, ha nem, nem fogok tőle megválni, csak mert te úgy akarod.- néznek egymással farkas szemet, ami eléggé megrémiszt, így én inkább a hátérbe húzódók.

Percekig néma csönd honol a szobára, majd az idős férfi nagy sóhaja törte meg.

- Én is szeretném, ha javulna a kapcsolatunk és hajlandó vagyok tenni érte. A kapcsolatod Anthonyval pedig..- néz rám, bennem pedig megfagy a vér is.- A ti dolgotok. Sajnálom, hogy akkoriban rosszul álltam a dolgokhoz. Ha te így boldog vagy, akkor rendben. Persze, csak ha Anthony is így érez irántad...- emelik rám mindketten tekintetüket.

- Én..szeretem a fiát..- válaszolom nagyot nyelve, enyhe pírral az arcomon. Daniel elmosolyodik, majd egy apró puszit nyom ajkaimra.

- Rendben van.- mosolyodik el apja is és csak most látom, hogy mennyire is hasonlít a mosolyuk. Valószínűleg Dany tőle örökölte.- És, neked mik a terveid?- fordul újból felém.

- Nos, én nem jelentkeztem egyetemre sem fősulira. Jelenleg épp munkát keresek, ám eddig nem sok sikerrel jártam..- mondom nagyot sóhajtva.

- Dany mesélte, hogy értesz a számítástechnikai dolgokhoz.

- Igen, fogjuk rá.- nézek rá felhúzott szemöldökkel.

- A cégünknél üresedés van ilyen téren. Nem érdekelne esetleg? A fizetés is elég jó.- dől hátra a fotelban.

- De, igen!- pattanok fel helyemről izgatottan.

- Akkor, ha gondolod, már holnap kezdhetsz is, miután sikerült minden papírt elintézned.- áll fel ő is és kezét nyújtja felém, amit örömmel elfogadok.

- Köszönöm!- válaszolok vigyorogva, majd Dany átkarolva derekam, az ajtó felé vesszük az irányt, hogy távozzunk.

- Akkor valamikor egy közös vacsora?- néz mindkettőnkre.

- Én benne vagyok.- válaszolja szemüveges barátom és én is egyetértően bólintok.

- Reggel várlak az irodában és mindent elintézünk.- fordul felém.

- Rendben, ott leszek.- mosolygok rá, majd elköszönünk és elindulunk.

× Daniel szemszöge ×

Szörnyen rossz volt, ilyen kevés időt együtt tölteni az kis szerelmemmel (ennél nyálasabb jelzőt, már nem is használhattam volna), így úgy döntöttem, hogy meglepem őt vagyis inkább mindkettőnket egy kisebb ajándékkal. Na jó, talán egy hatalmas ajándékkal, de érte mindent megteszek.

Az óráim után elmentem érte a munkahelyére, amibe egész szépen belejött és apám igen meg volt elégedve vele. Egyenesen egy tóparton elhelyezkedő kis vendéglőhöz vittem, ahol a foglalt asztalhoz vezettek minket, majd mindketten rendeltünk, miközben felpezsdülten beszélgettünk egymással egy egy flörtölgetést beletéve. Miután meghozták az ételt egyből neki láttunk és isteni volt minden szerencsére.

Az ebédünk után, tettünk egy kis sétát a parton és összebújva néztük, ahogy a víz felszínén táncot járnak a napfény ragyogó sugarai. Mély levegőt véve, eltoltam magamtól, amire egyből szembe találtam magam ijedt tekintetével.

- Baj van?- kérdezi tágra nyílt szemekkel.

- Szeretnék beszélni valamiről. Tudom, hogy mostanában elég kevés időnk jutott a másikra. Neked ott van már a munka, nekem pedig az egyetem és a sok vizsgára való készülődés..ezért arra go..- folytatnám, ám hirtelen közbe vág.

- Ugye nem akarsz ez miatt szakítani velem..- néz rám könnyes szemekkel, amire el kell, hogy nevessen magam.- Most meg mi ilyen vicces?- kérdezi dühösen.

- Semmi, csak, hogy hogy tudsz ilyen hülyeséget kérdezni.- törlöm meg szemem, ugyanis a könnyem is kicsordult a nevetéstől.- Még, hogy szakítani, mikor te vagy a mindenem.- ölelem szorosan magamhoz, majd inkább újból eltolom magamtól és milyen szemeibe nézek. Farzsebemből előveszek egy kis dobozt, mire elkerekedett szemekkel néz, tekintete pedig köztem és a doboz között kezd ugrálni.- Anthony Crowfield, összeköltőzöl velem?- nyitom fel a kis dobozt, amiben ott lappang a lakásunk fényes kis kulcsa.

- Daniel..- néz rám ellágyult tekintettel.- Igen, összeköltözöm veled.- ugrik nyakamba, én pedig a lehető legszorosabban átölelem, majd egy szenvedélyes csókot váltunk egymással.

- Nagyon szeretlek.- suttogom ajkaira.

- Én is szeretlek.- válaszolja mosolyogva, majd kézen fogva sétálunk tovább.

** ** ** **

- Tony az istenit, minek van neked ennyi cuccod?!- nézek körül a lakásunk nappalijában, ami most tele van dobozokkal.

- Hé, ezek mindig fontos dolgok a számokra. A te cuccod se kevesebb.- válaszolja dacosan, mire megforgatom szemeim és kibújok fehér pólómból, ami már szinte tocsog az izzadságtól. Észreveszem, kiéhezett pillantását, ahogy végig méregeti mezítelen felső testem.

- Tudod, az új ágyat még fel sem avattuk..- húzom magamhoz, kaján vigyorral arcomon.

- Hát, akkor itt az ideje..- simít végig felsőtestemen, majd szenvedélyesen megcsókoljuk egymást.

Ölembe kapom, miközben folytatjuk csókunkat és egyenesen a hálószobába veszem az irányt, ahol egy forró szeretkezéssel felavatjuk az újdonsült házunkat.

Így kezdődött hát el a mi kis közös életünk.

Sok minden mentünk keresztül együtt, de képesek voltunk mindent leküzdeni és most már soha többé nem is kell egyikünknek sem egyedül megküzdenie az életével.

Hisz ő ad nekem fényt, a vaksötét éjszakában.

(Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is, illetve szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy egy új meleg storyval érkeztem nektek, amit Ne érj hozzám! címen megtaláltok az írásaim közt. 😊 Legyen szép napotok!💜)