× Daniel szemszöge ×

Az utcákon sétálva, jobban láttam egyenlőre nem hazafelé venni az irányt, hisz biztos voltam benne, hogy csak magamba fordulnék. Így pár gyors hívást lebonyolítva, a közeli kávézóhoz mentem, ahol már Samy és Josh várt.

- Remélem jó okod van rá, amiért ilyen hirtelen ide rángattál..- mondja bosszúsan Josh, belépve az üzletbe pedig egyből elfoglaljuk szokásos helyünket és mindannyian rendelünk egy kávét.

- Nos, elmondod végre, hogy miért vagyunk itt?- néz rám kérdően Samy.

- Igen. Tonyval végleg mindent lezártunk.- jelentem ki nagyot sóhajtva, ők ketten pedig csak döbbenten bámulnak rám.

- Ezt most ki fejthetnéd bővebben is, mert nem igazán értjük..- mondja Josh összevont szemöldökkel. 

- Mit ezen bővebben kifejteni?! Ő Calebbel van már együtt és túl lépett rajtam, vagyis igyekszik. És nekem is ezt kell tennem. Nem élhetek örökké az árnyékába..- mondom lehajtott fejjel, miközben csészémmel babrálok. 

- Mi?! Mi az, hogy együtt vannak?- fakad ki Samy.

- Mondtam már, hogy a koncerten is smároltak, aztán együtt is léptek le. Aztán ma pedig elmentem hozzá és mindent elmondott. Persze nektek is elfogja mondani, hisz nem akar titkolózni senki előtt sem, főleg nem előtettek. 

- De...és mi lesz veled? Mármint ezt csak ilyen egyszerűen elfogadod?- néz rám a lány aggódó tekintettel.

- Nem tehetek mást. Talán...jobb is lesz így.- válaszolom, majd belekortyolok kávémba.

- De mi van, ha Tony csak féltékennyé akar tenni vagy csak a veled kapcsolatos érzéseit akarja elnyomni?- kérdezi Josh komoly tekintettel. 

- Igaza van Joshnak. Tonyt ismerve mindig is szeretett menekülni az érzései elől és..

- Ebből elég!- vágok a szavukba.- Ez van, ezt kell szeretni. Sajnálom, hogy így alakult, de el kell fogadni. Ha Tony így boldog, akkor nem érdekel már az egész, de ha egyszer is elszúrja a srác, lecsapom a kezéről abban biztos lehet.- csattanok fel, majd nagy levegőt veszek, hogy kissé lenyugodjak.

- És mégis, hogy szeretnél rajta túllépni?- kérdezi Samy kérdő tekintettel.

- Nem tudom még. Egyenlőre már az is valami lesz, ha nem egyfolytában rá gondolok.

- Nekem jobb ötletem van.- szólal fel Josh.- Mi lenne, ha elmennénk bulizni a hétvégén? Hátha sikerül egy csajt...vagy egy pasit felszedned. Akkor, az is kiderül, hogy Tony valójában túllépett e rajtad.-mondja elgondolkodva. 

- És mégis miből fogod ezt megállapítani?- vonom kérdőre.

- Egyszerű, ha féltékeny lesz, nem lépett még túl rajtad és nem fogja tudni elviselni a tudatot, hogy mással vagy.- húzza elégedett mosolyra ajkait.

- Nem bánom, de nem akarok botrányt..- válaszolom sóhajtva.- Sem pedig megfosztani Tonyt a boldogságától, már, ha tényleg boldog.

- Rám is számíthattok.- mondja Samy mosolyogva, majd ejtjük inkább a témát.

Valóban kíváncsi leszek, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. De minden esetre, ahhoz tartom inkább magam, hogy elfelejtem őt, amilyen gyorsan csak tudom. 

× Tony szemszöge ×

A Daniellel való beszélgetés után, kissé megkönnyebbültem, hisz most már ő is tisztában volt a helyzetemmel. Nem mondom, eléggé megleptek az utolsó szavai és valamilyen szinten, nehéz is volt elengedni őt, de mindenkinek jobb lesz így. Nem mellesleg nekem már ott van Caleb akivel holnap randizni megyek és fogalmam sincs, hogy mit tervez.

Gondolataimból, a telefonom pittyegése térít vissza a valóságba. Feloldom gyors készülékem, majd elolvasom a Calebtől érkezett üzenetem.

Caleb: 

"Öltözz holnap valami lazába királylány, ugyanis vidámparkba megyünk! Remélem nem hánysz a hullám vasúton..."

 Mi a franc? Ez tuti nem normális. Bár tetszik, hogy nem valami egyszerű helyre akar elvinni. Végülis, ki tudja mit hoz majd még az a nap.- húzom mosolyra ajkaim, majd visszaírok neki, majd egy gyors tusolás után az ágyamba helyezem magam és mély álomba szenderülők.

Szerencsére reggel időben sikerül felébrednem, így egy gyors reggeli után el is kezdek készülődni, ám csak most jövök rá, hogy valójában olyan vagyok mint egy lány. Sőt talán még rosszabb, főleg ha ruha választásról van szó. Percekig csak a különböző ruha összeállításokat próbálgatom, ám valahogy egyik sem tetszik. Abban a pillanatban pedig megszólal a csengő és szélsebesen az ajtóhoz sietek, kinyitva pedig Samyvel találom szembe.

- Oh, hál'istennek. Pont jókor érkeztél.- ragadom meg karjánál, majd egyenesen felráncigálom a szobámba.

- Hé, mi a fenét csinálsz?- kérdezi kissé ingerülten, de átlépve a szobám küszöbét, egyből érteni kezdi a problémám, ugyanis a holmijaim mindenhol szanaszét hevernek. 

- Kérlek Samy..segíts nekem. Nem tudom mit kellene felvennem, vagyis olyat ami nem annyira kirívó, inkább laza..- mondom már szinte kétségbe esve, amire csak megforgatja szemeit.

- Tudod, néha elgondolkodom azon, hogy te tényleg valójában fiú vagy e..- mondja, miközben szekrényemben kezd turkálni. 

- Biztosíthatlak efelől, hogy igen..- válaszolom morogva, majd az egyik pillanatban felém hajít egy szürke csőgatyát és egy fekete mintás pólót.

- Öltözz.- parancsolja, én pedig engedelmesen teszem, amit mond.

Gyorsan magamra kapok mindent, majd felé fordulok.

- Nos?- kérdezem kezem széjjel tárva. 

- Tökéletes.- mondja mosolyogva, majd mindketten helyet foglalunk az ágyon.- Szóval...te és Caleb..- néz rám kíváncsian.

- Igen, együtt vagyunk. Gondolom Daniel már elmondta.- jelentem ki egyszerűen, mire  csak bólint.

- Figyelj Tony, ameddig boldog vagy, nem érdekel kivel vagy együtt. Azonban lenne egy kérdésem. Tényleg nem érzel már semmit Dany iránt?- emeli rám szigorú tekintetét.

- Én és Daniel ezt már tisztáztuk. Nem szeretnék ebbe belemenni.- állok fel belőle.

- Rendben. De te is tudod, hogy milyen ha csak hitegetik az embert. Ha nem tiszták az érzései az embernek. Remélem Calebet, nem szeretnéd ebben a hitben ringatni..- áll fel ő is és egy pillanatra teljesen megszeppenek szavai hallatán.

- Nem kell ettől félned..- fonom ölembe karjaim, mégis félek attól, amit Samy az előbb mondott. Tiszta érzelmek? Nekem teljesen tiszták az érzéseim Caleb iránt....és ezt már Dany sem befolyásolhatja..

- A hajaddal mi lesz?- mutogat rám, amire csak megvonom a vállam.

- Úgy is tönkre menne, így marad enyhén hullámos, még ha nem is szeretem így annyira.

- Te tényleg kezdesz változni..- mondja nevetve, amire én is felnevetek.

- Talán.- vigyorodok el.

- És hová visz randizni?- kérdezi, miközben lefelé indulunk az emeletről.

- Egy vidámparkba. Őszintén megmondom, hogy nem kicsit parázok..- válaszolom nagyot sóhajtva.

- Azért próbálj meg nem rá hányni, ha rád tör..- veregeti meg vállam.

- Kösz a tanácsot, ettől most tökre megnyugodtam.- bosszankodok, majd mindketten kilépünk az ajtón, Caleb pedig már ott vár a kocsija mellett, miközben épp a cigijét szívja.

- Nos, akkor jó mulatást.- ölel meg szorosan, majd elengedve még int egyet búcsúzásként.

Oda sétálok Calebhez, aki közben elnyomja cigijét és hátra simítja haját.

- Hű..nagyon jól nézel ki..- mondja ezt ő, akin ez a fehér póló és szaggatott farmer tökéletesen áll, amit nem mellesleg legszívesebben azonnal leráncigálnék. 

- Te sem vagy rossz..- húzom huncut mosolyra ajkaim, amire elneveti magát és egy heves mozdulattal magához húz és egy csókot nyom ajkaimra. 

- Indulhatunk?- kérdezi miután elvált ajkaimtól, majd kinyitja nekem az anyós ülés felőli ajtót.

- Irány Disneyland!- kiabálom feltartott kezekkel, mire hangos nevetésbe tör ki.

- Akkor kapaszkodj királylány..- válaszolja, még mindig nevetve, majd rátérünk egyből az útra.- Amúgy tetszik a hajad, aranyosak ezek a kis hullámok benne.- kezdi el egyik kezével piszkálni hullámos tincsem. 

- Az útra figyelj idióta!- förmedek rá, teljesen elpirulva, bár be kell vallanom, igazán jól eset tőle ez a bók, még ha nem is volt olyan nagy valami. 

- Jól van, jól van.- mondja megadóan, az út további része pedig igazán kellemes hangulatban telik és nem több, mint fél óra kocsikázás után, meg is érkeztünk a vidámparkhoz. 

Kiszállva az autóból, kinyújtóztatom végtagjaim, majd Caleb mellé lépkedek és kézen fogva indulunk meg a bejárat felé.

A nap folyamán szerencsére sikerült mindent kipróbálnunk, és még ha hullám vasúton sem dobtam ki a tacsot. Minden izgalmas volt, főleg a kísértet vasút, ahol egyszer kétszer azért rendesen megijedtem, de Caleb védelmező karai közt, újból sikerül megnyugodnom. A nap már épp lemenőben volt, mi pedig ezt a csodálatos látványt egy óriás keréken csodáltunk meg, aminek a kabinjában, szorosan egymáshoz bújva figyeltük, az égen játszadozó fénykavalkádot. 

- Csodálatos volt ez nap. Köszönöm..- emelem rá tekintetem, finoman elmosolyodva. 

- Örülök, hogy jól érezted magad.- simítja meg arcom, majd ajkaink összeforrnak egy csókba.

- Mielőtt tovább mennénk, szeretnék tisztázni valamit.- válok el tőle.- Tudod, nem szeretném, ha azt feltételeznéd, hogy csak azért vagyok veled, hogy Danielt féltékennyé tegyem. Igen, eleinte éreztem még valamit iránta, ám mióta veled vagyok teljesen elfeledkeztem minden vele kapcsolatos érzelemről.- mondom lehatott fejjel, miközben ujjaimat piszkálom. 

- Nem kételkedtem efelől, de köszönöm az őszinteséged. Nagyon boldoggá tettél.- válaszolja, szorosan magához ölelve, arcom pedig nyakába temetem. Ezt a meghitt pillanatot, azonban megszakítja a kabinok hirtelen megállása és bizony az óriás kerék nem mozdul sehová.

- Na ne..ez ugye csak vicc..- állok fel, hogy körbenézzek, ám abban a pillanatban megszólal a hangos bemondó, amin keresztül bejelentik, hogy technikai okok léptek fel és eltarthat egy ideig a javítás.- Ez pech! Gondolom nem akarunk innen kiugrani, úgyhogy azt hiszem itt ragadtunk..- fordulok újból felé, ő azonban tekintetével méreget egyfolytában. 

- Mi lenne, ha kihasználnánk ezt a kis időt?- néz rám perverz vigyorral arcán, amire én is elvigyorodok. 

- Mire gondolsz?- adom az értetlent. Mégis mióta vagyok én ennyire bátor?

- Nos, az mindjárt kiderül..- lép közelebb hozzám, szorosan magához húzva.

-Figyelem! A következő rész 18+ eseményeket tartalmaz, amik a következő figyelmeztetésig tartanak!-

Gyengéden végigsimít arcomon, miközben mélyen egymás szemébe nézünk, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, durván megcsókolom. Szinte faljuk egymás ajkát, néhol megharapva vagy épp erősen megszívva. Kezeit pólóm alá vezeti ezzel is utat törve magának testemen, én pedig engedelmesen kibújok belőle. Nyakához hajolok és apró csókokat nyomok rá, néhol ki is szívom, miközben szorosan egymáshoz nyomjuk ágyékunkat. Hallom ahogy mindkettőnknek a pulzusa az egekben van, azonban ő egy pillanatra eltol magától.

- Hé, nem kell elsietnünk semmit. Nem akarok olyan dolgot erőltetni, amit te nem akarsz.- fogja arcom újból kezei közé.

- Tudod, én mindig csak vártam és vártam. Többé nem fogok.- jelentem ki határozottan, majd vadul megcsókolom és elkezdem róla lehámozni a felsőjét, amiből ő is szintén egy gyors mozdulattal kibújik. 

- A francba is veled...teljesen elveszed az eszem..- mondja, majd nekinyom a hideg kabin falának és felsőtestem kezdi csókolgatni, aminek következménye, hogy ajkaimat kezdem harapdálni, miközben hajába túrok.  

Egyre lejeb és lejeb halad, amikor is megáll nadrágom szélénél is óvatosan rámarkol férfiasságomra, ami miatt számon egy erőteljes nyögés szalad ki. Csak imádkozom, hogy ne most induljon el újra a kerék, mert bizony nem lenne szép látvány, hogy két srác épp az egyik kabinban csinálja. Szemeit egy pillanatra rám emeli, amivel engedélyt kér, én pedig egy aprót bólintva megadom neki és elkezdi kigombolni nadrágom, majd lehámozza rólam. Ujjával végig simít dudorodó férfiasságomon, majd feláll és egy heves csókot váltunk egymással, miközben én is övével kezdek babrálni. Kis segítséggel, de én is leszedem róla a zavaró ruha darabot, majd vállát kezdem csókolgatni, végig haladva egész felsőtestén. 

Ágyékára tekintve ő is hasonló gonddal küzd már, akárcsak én. Egy merész elgondolással, végig nyalok kitüremkedő férfiasságán, mire erősen beletúr hajamba és nyög egy mélyet. 

- Cseszd meg királylány..- lihegi, majd felkap és leültet az ott elhelyezkedő ülésre és széttárja lábaim.

Lágyan csókolgatni kezdi combom belső oldalát, ajkaimat pedig egyre több halk nyögés hagyja el. Lassan elkezdi lehámozni rólam alsónadrágom, amiből türelmetlenül kibújok, majd kezei közé veszi férfiasságom és óvatosan húzogatni kezdi. Oda-vissza dobálom magam az élvezettől és az még csak tetőzi az élvezetet amikor megérzem ajakit körülfonódni tagomon. Elsőnek csak lassú tempót diktál, ahogy fel le mozgatja fejét, majd egyre inkább gyorsítani kezd én pedig egyre hangosabban nyögni kezdek, amire elmosolyodik, majd minél inkább gyorsít, ám megállítom és felhúzom magamhoz egy csókra és helyet cserélek vele.

- Téged sem hagylak ki a jóból..- suttogom perverz vigyorral ajakira, majd egy mozdulattal leszedem róla az alsóneműjét.

- Milyen kis bátrak vagyunk..- mondja lihegve, miközben egyből ajkaim közzé ragadom őt, és akárcsak ő fokozatosan gyorsítok a tempón, mire hátraveti fejét és kezével megragadva fejem irányítani kezd, amire csak elégedetten hümmögök egyet.

Azonban mielőtt elérne a csúcsra, felállít és egy határozott mozdulattal ölébe ránt, majd összefogja mindkettőnk férfiasságát, és eszméletlen tempót kezd diktálni kezével. Lihegve bámulunk egymás szemébe, majd egy szenvedélyes csókba hívjuk a másikat, amikor is elérjük mindketten azt a varázslatos érzést és erősen belenyögök csókunkba, akárcsak ő.  Kábultan bámulok kéken tündöklök tekintetébe, majd ráhajtom fejem vállára, ő pedig szorosan magához ölel.

- Örült vagy..- suttogja nevetve, miközben egy apró csókot nyom homlokomra. 

- Akárcsak te..- válaszolom mosolyogva, majd így pihenünk még egy kicsit, hisz eléggé kimerítette mindkettőnket az a mámorító orgazmus, amit az előbb éltünk át.

- 18+ részek vége-

Abban pillanatban, hirtelen elindul az óriás kerek és sietősen elkezdjük összeszedni magunkat. 

Leérkezve a talajra, kézen fogva sétálunk ki a kijáraton és egyenesen kocsija felé vesszük az irányt.

- Tudod, ez elképesztően jó volt..megismételhetnénk majd.- mondom nekitámaszkodva a járműnek, ő pedig szorosan átkarolja derekam. 

- Nekem sincs ellenemre a dolog..- válaszolja nevetve és egy lágy csókot nyom ajkaimra, majd mindketten beszállunk az autóba.

- Mi lenne, ha elmennénk kajálni, aztán megnéznénk valami nyálas hülyeséget a moziba aztán pedig nálam aludnál?- néz rám vigyorogva felvont szemöldökkel.

- Benne vagyok, én hercegem.- válaszolom nevetve, majd fejemet vállára hajtom. 

Csak bámulom az este tündöklő fényeit, ahogy haladunk az autóval és csak arra gondolok, hogy bár minden így maradhatna, ahogy most van. Eszméletlenül jól éreztem magam és minden tökéletes volt.

 Akkor mégis miért érzem úgy, hogy valami hiányzik...?