× Tony szemszöge ×

Miután leléptünk Calebbel, egyenesen a közeli hotelbe mentünk, ahol megszálltak a koncert idejére. Szinte a szoba ajtón belépve, egyből egymásnak estünk, hisz mindketten már nagyon vágytunk a másikra, ajkunk pedig alig bírt a másikétól elszakadni. Azonban mielőtt bármi is történhetett volna, leálltunk, mivel mindketten jobbnak láttuk nem elsietni a dolgokat. Már nem érdekelt, hogy ki mit szól, majd hozzánk. Úgy éreztem, hogy végre teljesen boldog vagyok és már a Daniel által ért fájdalmak is elmúltak. Nem felejtettem el azt, amit mondtam neki, de úgy éreztem, ideje túl lépni mindkettőnknek, még, ha nem is könnyű dolog. Este végül szorosan egymáshoz bújva nyomott el minket az álom, miközben mélyen belélegeztem mámorító illatát.

Reggel laposakat pislogva kezdtem ébredezni, Caleb keze között, aki azonban engem bámulva simogatta lágyan arcom.

- Jó reggelt, királylány.- mondja mosolyogva.

- Neked is...- suttogom, kissé megszeppenve.

- Hozattam fel reggelit, úgyhogy ha éhes vagy, ott van kint a konyhában.- lehámoz magáról, majd felállva megindulna kifelé a szobából, azonban én egy gyors mozdulattal keze után kapok.

- Szeretnél valamit?- kérdezi felvont szemöldökkel, majd elégedett mosollyal az arcán, egyenesen felém kerekedik és mélyen megcsókol.

Annyira imádom minden egyes csókját és érintését, szinte nem tudok betelni vele. Azonban mégis úgy érzem, hogy valami hiányzik..

- Ha így folytatod, nem fogunk ki kelni az ágyból...- mondom, miután nagy nehezen elváltak ajkaink, szabad kezemmel pedig felsőtestét simogatom.

Végre láthattam a hátán lévő tetoválást is, ami csak még vonzóbbá teszi.

- Igazad lehet. Öltözz fel, aztán gyere a konyhába.- válaszolja, majd egy rövid csókot nyom ajkaimra és távozik a szobából.

Nagy nehezen én is kimászok az ágyból, gyorsan magamra kapok egy pólót, majd a fürdőbe megyek, ahol szokásomhoz hívően gyorsan megigazítom a hajam.

- Te tényleg annyit babrálsz a hajaddal, mint egy lány..- hallom meg hangját, majd az ajtó felé fordulva látom, ahogy támaszkodik mosolyra húzott ajkakkal.

- Fogd be!- morgom, majd kikerülve őt, bemegyek a konyhába és helyet foglalok az asztalnál, ami telis tele van csomó ínycsiklandozó étellel.

Utolérve ő is helyet foglal velem szemben, majd elkezdünk mindketten kajálni. Szinte tömöm magamba az ételt, azonban észreveszem, hogy ő alig eszik valamit, illetve, hogy nem néz rám egy pillanatra sem. Talán valami rosszat mondtam?

- Caleb, minden oké?- kérdezem tőle aggódó tekintettel.

- Persze...- válaszolja, azonban továbbra sem néz rám.

Nem igazán értem ezt a viselkedését. Hisz eddig minden rendben volt, most meg, mint aki bánná ezt az egész dolgot. Jó, oké. Tényleg elég gyorsan történt minden, de nem érzem úgy, hogy ezt bánnom kéne. Jobban aggaszt inkább az, hogy hogyan fogom elmondani Samyéknek, illetve, hogy egyáltalán mit szólnak, majd hozzá. De mielőtt ez meg történne, lehet nem ártana még Calebbel is tisztázni a dolgokat, hogy most pontosan, mi kik is vagyunk egymásnak..

Mély levegőt véve, leteszem kezemből az evőeszközt, ami megcsörren a tányéron, így a velem szemben ülő végre rám emeli tekintetét.

- Szeretnék kérdezni valamit. Mi most...kik vagyunk egymásnak?- kérdezem, egy pillanatra sem megszakítva a köztünk lévő szemkontaktust.

Egy pillanatig nem válaszol, csak elgondolkodva bámul rám, majd végül megszólal.

- Figyelj Tony. Kedvellek, nagyon is. Azonban nem szeretnélek semmivel sem megbántani, így nem fogok semmit sem megígérni neked. Legalább is olyat nem amit nem tudok teljesíteni. Viszont szeretnélek jobban megismerni és örülnék, ha eljönnél velem egy randira, így te is megismerhetnél jobban engem.- mondja, fejét megtámasztva a kezével az asztalon.

- Szóval...akkor járunk?- kérdezek vissza kissé elpirulva.

- Igen, járunk.- válaszolja határozottan, amire elmosolyodok és áthajolva az asztalon finoman megcsókolom.

Hihetetlen ez a srác, egyszerűen teljesen összezavar, mégis úgy érzem ő képes velem minden rosszat elfeledtetni. Félek ettől az egész " új kapcsolatos " dologtól, azonban bízok benne és nem mellesleg őszintén elmondta a szándékait.

- A válaszom pedig igen. Örömmel elmegyek veled randizni.- húzom ajkaimat önelégült mosolyra.

- Reméltem, hogy ezt mondod.- neveti el magát, majd elkezdünk elpakolni magunk után.

Összeszedve holmijainkat is, elhagyjuk a hotelt. Hála makacskodásának, kénytelen vagyok beszállni az autójába, így pedig újból a házunk felé veszi az irányt. Az út során végig beszélgetünk, aminek hála igen kellemes hangulat jelenik meg köztünk.

- Akkor holnap érted jövök, időben készülj el a hajbabrálásoddal!- mondja nevetve, mikor már leparkolt házunk elé.

- Ch kérlek, én sohasem kések..- mondom felhúzott orral.

- Na persze..- veszi kezei közé arcom és egy lágy csókot nyom ajkaimra.- Elmondod nekik?- kérdezi, kissé aggódó tekintettel.

- Samyéknek?- kérdezek vissza, mire egy aprót bólint.- Igen, elmondom. A barátaim, és képesek elfogadni a dolgokat.- válaszolom határozottan.

- És Daniellel mi lesz?

- Velem sem gondolom másképp. Barátok vagyunk, semmi több és, ha tényleg annyira fontos vagyok neki, képes lesz elfogadni a döntésem. Ideje neki is túllépni.- hunyom le szemeimet egy pillanatra, majd megszorítom kezét.- Várlak holnap.- mondom, majd egy utolsó csókot váltunk egymással én pedig kiszállok az autóból és még figyelem egy darabig ahogy elhajt. Épp a kulcsaimmal babrálok, amikor végre sikerül kinyitnom az ajtót, azonban belépve összetalálkozok egy bizonyos személlyel.

× Daniel szemszöge ×

Nem igazán emlékszem, hogy hogyan is értem haza, de abban biztos voltam, hogy a kezem szörnyen fáj, hála annak a falba mért ütésnek.

- Daniel kicsim, jól vagy?- kérdezi anyám belépve az ajtón, kezében a kötszeres dobozzal.

- Fogjuk rá. Honnan tudtad, hogy megsérültem?- kérdezem tőle felvont szemöldökkel, miközben leül ágyam szélére és elkezdi sebem fertőtleníteni.

- Én dugtalak tegnap este az ágyba, miután beestél az ajtón. Nagyon megijesztettél, tudod. Nem mellesleg egyfolytában azt hajtogattad, hogy Tonyval kell beszélned..- néz rám aggódó tekintettel.

- Kissé kiborultam az este, ennyi ez egész. Tonyval pedig csak barátok vagyunk már, így apám örülhet végre.- válaszolom gúnyosan.

- Nem a te hibád, hogy mi elváltunk. Apád csak dühös volt, de most már lenyugodott. Talán nem ártana meglátogatnod majd. Szeret téged, de te is tudod, hogy nem igazán megy neki az érzelem kifejezés.- mondja anyám, miközben bekötözi kezem.

- Valóban nem az erőssége, de ettől függetlenül nincs joga rám erőltetnie a nézeteit és az akaratát. Köszönöm, hogy segítettél..anya.- mondom végül mosolyra húzva ajkaim.

- Nincs mit drágám. Ha megfogadsz tőlem egy tanácsot Tonyval kapcsolatban...talán jobb lenne, ha megbeszélnétek a dolgokat. Okos fiúk vagytok mindketten.- mosolyog, miközben távozik a szobából.

Ő ugyan a felét se tudja annak, ami történt. Tony tökéletesen tudtomra adta a helyzetünket, hisz csókolózott Calebbel, majd együtt léptek le. Eszméletlenül kínzott az a fájdalmasan lüktető érzés, de tudtam, hogy ez az egész az én hibám, hisz én alakítottam ki ezt a helyzetet. Ha Tony valóban szereti Calebet, nincs jogom közéjük állni, azonban, ha csak azért csinálja, hogy engem elfelejtsen vagy épp büntessen, jobb ha beszélek vele. Bár nem mondom, elég jól csinálja.

Gyors lezuhanyzás és reggeli után, elindulok Tonyékhoz. Út közben igyekszem összeszedni gondolataim és úrrá lenni a féltékenységemen.

Az házuk elé érve, kissé hezitálok, de végül megnyomom a csengőt. Az ajtó elkezd kinyílni én pedig, Tony anyukájával találom magam szemben.

- Szia Daniel! Rég láttalak.- köszön mosolyogva, kijjebb nyitva az ajtót.

- Jó reggelt asszonyom. Valóban nem mostanában voltam itt. Tony itthon van?- kérdezem, miközben belépek az ajtón.

- Sajnálom, de tegnap este nem jött haza. Biztos az egyik barátjánál maradt.- válaszolja kissé aggódóan.

Hát ez remek. Nem elég, hogy csókolóztak, még együtt is aludtak és ki tudja, hogy még mit csináltak...

Oké, Daniel...le kell nyugodnod.

- Oh, értem. Akkor majd később visszajövök.- mondom és már fordulnék is az ajtó irányába, amikor is közbe vág Tony anyja.

- Ugyan, várd meg nyugodtan. Én úgy is megyek dolgozni, így nyugodtan tudtok kettesben beszélgetni.- veszi vállára táskáját, majd ő indul az ajtó felé.- Jó beszélgetést!- távozik, válaszomat meg sem várva.

Csak döbbenten pislogok egy ideig, majd nagyot sóhajtva, helyet foglalok a jól ismert kanapén. Bele dőlők az ott lévő díszpárnákba, amiknek egytől egyig Tony illata van és szorosan magamhoz ölelem az egyiket. A francba is...hogy tudta így elcsavarni a fejem?! Rengeteg lánnyal voltam már együtt, mégis egyik sem tudott ilyen hatást gyakorolni rám. Az egyik pillanatban meghallom az ajtó nyitódását, egyből felpattanok a kanpéról és egyenesen Tony szürke szemeivel találom magam szembe.

- Te mit keresel itt?- kérdezi összevont szemöldökkel.

- Szerettem volna beszélni veled.- válaszolom határozottan.- Láttalak tegnap Calebbel..kint a teraszon.- nyögöm ki, mire kikerekedett szemekkel bámul és szinte látom, ahogy teljesen beléfagynak a szavak.

- Akkor tudod, hogy köztünk már nem lesz semmi..- süti le tekintetét és megindul a szobája felé kikerülve engem.

- Valóban? Akkor mégis miért mondtad azt tegnap mosdóban?- indulok fel utána a lépcsőn, hangom pedig kissé megemelem.

- Egy szóval sem mondtam, hogy újra együtt leszünk!- áll velem szemben a lépcső tetejére érve.

- Azért vagy csak vele, hogy kínozz engem nem igaz?- kérdezem tőle ingerülten.

- Ne keverj össze magaddal! Nem én csaltalak meg, nem mellesleg nincs jogod számon kérni rajtam a történteket!- indulna meg újból azonban én elkapom kezét és egyenesen a falig tolom.

- Akkor mondd ki, hogy nem érzel már irántam semmit és, csak barát vagyok számodra. Akkor elengedlek és soha többé nem fogok rád vágyni..- suttogom ajkaira, miközben mélyen szemeibe nézek.

- Nem..nem..nem..- kezd el dadogni.

- Igen? Figyelek.- mondom elégedett mosollyal az arcomon.

- Nem érzek irántad semmit és, ha a barátom vagy, akkor elfogadod a döntésem.- válaszolja teljes komolysággal, amire döbbenten nézek, s lassan elengedem és hátrébb lépek tőle. Szavai még inkább fájdalommal töltenek el, de igaza van. Túl kell nekem is most már lépnem rajta.

- Rendben van.- mosolyom fájdalmasra vált, ő pedig közelebb lép felém és egy utolsó csókot nyom arcomra.

- Sajnálom, de már nem akarlak szeretni..- suttogja, mire egy aprót bólintok és megindulok lefelé.

- Egy valamit jegyezz meg Tony. Bármi van, rám számíthatsz. És, ha meg mer bántani az az idióta, esküszöm, hogy megölöm. Samyéknek is jobb lesz,ha minél hamarabb elmondod.- fordulok felé még utoljára, amikor már leért a lépcsőn.

- Köszönöm és nem terveztem titkolózni senki előtt sem.- válaszolja finoman elmosolyodva.

- Ó és még egy dolog. Soha ne felejtsd el azt, amit akkor mondtam a mosóban. Igyekszem túl lépni rajtad és elengedni, de attól még valahol mélyen, mindig szeretni foglak..- mondom, majd választ sem várva, kilépek az ajtón, ezzel elengedve őt örökre.

Legalább is azt hittem, hogy ez ilyen egyszerű lesz.