× Tony szemszöge ×

A francba. A jó büdös francba. 

Tekintetem továbbra is szemkontaktusban van, egy másik igéző kék szempárral. A tömeg hatalmas tapsviharban tör ki, amikor végül elkezd játszani a banda. Én szinte továbbra is csak dermedten állok és még mindig nem fogtam fel azt, hogy a színpadon ott áll gitárjával kezében Caleb és, ha ez még nem lenne elég, iszonyatosan dögösen néz ki. Ha tudtam volna, hogy ő lép ma fel, tuti, hogy nem jöttem volna el, hisz a picsába is, senki nem tudja, hogy mi ketten elég jó viszonyban vagyunk. Haja most fel van kötve, így csak most látom igazán, hogy két fülében egy-egy fekete fülbevaló díszeleg, ami még karakteresebbé teszi arcvonásait. A többiek körülöttem őrjöngenek, amikor végre pörgősebb zenét játszanak, így végül összeszedve magam én is beszállok hozzájuk, hisz azért jöttünk, hogy lazuljunk. Oda vissza dobálom magam, s teljesen átadom magam a zene ritmusának, közben néha-néha rá rá pillantok Calebre, aki szintén tevékenysége közben felém villantja tekintetét. Az egyik pillanatban azonban megérzek két kezet derekam köré fonódva és egyből tulajdonosa felé fordulok.

- Ezt azért nem kéne..-kiabálok, mivel a zene miatt nem igazán lehet hallani semmit. 

- Veled ellentétbe, én nem csak barátként tekintek rád.- húz magához még jobban Daniel, azonban heves tiltakozásba kezdek. 

- Csak azért nem váglak megint pofon, mert tudom, hogy most józan vagy és képes vagy felfogni azt, amit mondani fogok.- nézek rá dühösen.- Ha nem engedsz el és nem fogadod el a döntésem, akkor nem vagy baráthoz méltó..- érzem, ahogy szavaim hatással vannak rá, mivel lassan elkezd kiengedni szorításából, s egyet hátrább lép, már amennyire tud a tömegtől. 

Fájdalmas mosolyt húz ajkaira, amivel megformálja a következő mondatot: Sajnálom..

Talán nem kellett volna, ilyen durvának lennem, de egyszerűen túl türelmetlen és meg kell tanulnia, hogy a hibái miatt felelnie kell. Nagyot sóhajtva, megragadom karját és elkezdem a tömegen keresztül kiráncigálni, egészen a mosdóig. Belépve a wcbe vele szembe fordulok, ő pedig csak kérdően néz rám.

- Minek ráncigáltál ide?- kérdezi, miközben beletúr hajába.

- A zenétől nem tudtunk volna normálisan beszélgetni. Figyelj Dany, tudom, hogy sajnálod amit tettél, de ez nem így működik. Nem mondom azt, hogy nem érzek irántad semmit, de egyenlőre nem tudok még feléd közeledni..- fújom ki lassan a levegőt.- Sajnálom..- suttogom végül lehajtott fejjel.

- Ne sajnáld. Én rontottam el a kapcsolatunkat és nem várhatom el azt, hogy egyből visszatáncolj hozzám..-lépked közelebb felém, majd arcomat kezei közé veszi.- Azonban várni fogok rád..ha kell örökké..- suttogja ajkaimra, miközben mélyen egymás szemeibe nézünk, majd lassan elenged és hátralép.- Mi lenne, ha visszamennénk? Hisz lazítani jöttünk, nem igaz?- kérdezi vigyorogva, amire én is elmosolyodom. Egy aprót bólintok, majd visszamászunk a helyünkre. 

Caleb bandája iszonyatosan jól játszott és magam is elképedtem, hogy milyen gitár szólót is tud varázsolni.  Az utolsó szám után mindannyian meghajoltak, a tömeg fütyült és sikongatott a banda távozásakor. A dobos még a dobverőit is bedobta a tömegbe. 

Mindannyian elvonultunk a piás pulthoz, ahol mindenki ivott valamit, én szokásomhoz hívően egy pohár whiskey mellett döntöttem. Felüdülten beszélgettünk egymással, amikor a szemem sarkából megláttam egy felém közeledő alakot. 

- Szia királylány!- borzol bele a hajamba, majd átkarolja vállam.

- Neked is szia..seggfej..- nézek rá szúrós tekintettel.

- Hé, ez nem volt szép. Ha ilyen csúnyán beszélsz kénytelen leszek kimosni a szád és betömni valamivel..- emeli meg állam kezével, ajkait pedig perverz mosolyra húzza. 

- Csak szeretnéd..- vigyorgok vissza rá és akkor jut csak eszembe, hogy most nem ketten vagyunk, ekkor pedig barátaim kérdő tekintetével találom magam szembe.- Ööö...ő itt Caleb. Ő segített amikor megsérültem...bár miatta történt kis részt..- mondom bosszúsan.

- Ez vicces, nem én mentem neked. Bénaság.- mondja higgadt hangsúlyba, bennem pedig tovább megy fel a pumpa. Ellép mellőlem és mindenkinek egyesével bemutatkozik.

- Szóval...te vagy Caleb..?- kérdez vissza Samy, miközben felvonja szemöldökét.

- Ja. Te pedig biztos Samy vagy. Tony sokat mesélt már rólad.- válaszolja rámosolyogva a lányra.

- Valóban?- fordul felém Samy vigyorogva.

- Egy frászt..- mondom, felhúzott orral. Kezet fog Joshhal és Ericcel is, majd az utolsó személyhez fordul. 

- Te biztos Daniel vagy.- nyújtja felé a kezét.

- Te pedig, biztos Caleb.- méri végig a szemben állott, igencsak szúrós tekintettel és szinte kezd feszült lenni a levegő, ahogy ők ketten egymással szemben állnak.

- Talált.- mondja Caleb mosolyogva.

Azt hiszem, ha lehetne szemmel ölni, akkor Caleb bizony már holtan feküdne itt, Daniel által. 

Nem csak én érzem, azt a feszültséget, ami Caleb és Daniel között uralkodik, mivel Josh az egyik pillanatban óvatosan megbökdösi Dany vállát és félre hívja, Caleb pedig visszafordul hozzám, majd ő is kér egy italt.

- Amúgy, elképesztő voltál..- mondom, miközben helyet foglalok mellette.- vagyis..voltatok.- javítom ki magam gyorsan. 

- Valóban?- kérdezi, lágyan rám mosolyogva.- Örülök, hogy tetszettem.- kortyol nagyot italába.

Nem tudom miért, de valahogy, ahogy itt ül mellettem, nem tudom róla levenni a szemem. Egyszerűen vonz valami benne. Itt van ő és itt van Daniel. Két különböző ember, mégis mindkettőjük iránt érzek valamit. Igen, tudom. Ritka egy elcseszett ember vagyok. De vajon, Caleb érez irántam valamit? Mármint, oké szokott perverz megjegyzéseket tenni, de azt lehet poénból is. Azonban ott van az a gyengéd énje, amit felém irányít, amikor csak teheti és törődik velem. 

- ....Jössz?- hallom meg hangját.

- Ööö..hová is?- nézek rá kérdően. Annyira belemerültem gondolataimba, hogy nem is figyeltem rá. 

- Azt kérdeztem, hogy ki jössz-e velem cigizni?- fonja karait ölébe, miközben összehúzott szemöldökkel néz rám.

- Ja, bocsi. Persze.- húzom le italom, majd felállok a székből és elindulunk kifelé. Caleb az egyik terasz részhez vezet, ahová kilépünk, majd a korláthoz támaszkodva mindketten rágyújtunk. 

Némán szívjuk mindketten nikotin szálunk, miközben figyeljük a város esti morajlását. Egy kellemes érzés lesz úrrá rajtam, amit Caleb hangja tör meg.

- Figyelj Tony.- fordul felém.- Nem kell ezt csinálnod.

- Mégis..miről beszélsz?- nézek rá összezavaródva. 

- Nem kell csak azért kedvesnek lenned velem, mert segítettem neked. Nem várok viszonzást. Egyszerűen csak segítettem, mert...-áll meg egy pillanatra.- Mindegy. Talán jobb lenne, ha nem keresnénk egymást egy ideig.- fordítja el tekintetét.- Sőt jobb lenne, ha megszakítanánk a kapcsolatunkat.

Nem tudok mit mondani szavaira. Egyszerűen csak lefagyva bámulom. Még is miről beszél ez?

- Te nagyon félre értesz valamit. Én nem azért vagyok kedves veled, mert segítettél nekem. Hanem azért, mert egyszerűen jól érzem magam veled. Sőt, nagyon is jól és én nem akarom,hogy ennek vége legyen.- nézek rá komoly tekintettel, azonban ő továbbra sem néz rám.

- Ott van már neked Daniel. Láttam, hogy milyen féltékeny volt és láttam, ahogy elráncigáltad a mosdóba.

- Félre érted! Csak tisztázni akartam vele, hogy nem akarok vele lenni újra!- emelem fel hangom, szinte már kétségbeesve kiabálok. Miért félek most ennyire?

Nem szól. Csak csendben áll, majd ellöki magát a korláttól.

- Ideje visszamennem.- mondja, majd megindul a bejárat felé.

- Várj!- ragadom meg hirtelen karját, s végre felém emeli tekintetét. 

Nem érdekel, hogy mi lesz a következménye annak, amit most fogok tenni, de ezt már nem bírom. Nem akarom őt elveszíteni.

- Hunyd le szemed..- nézek rá komolyan, miközben elengedem kezét.

- Tony..- folytatná mondatát, azonban erélyesebben ráparancsolok.

- Csak hunyd be!- néz rám, majd nagyot sóhajtva végül lehunyja szemeit.

Csak bámulom így egy ideig, majd lassan elé lépkedek és ajkaimat az övére nyomom. Elsőnek csak finoman ízlelgetem ajkait, majd egy hosszas csókba hívom ajkait, amit elsőnek bizonytalanul viszonoz, ám később egyre hevesebben. Karjait derekam köré fonja, így még szorosabban magához húz, miközben egyre csak mélyíti csókunkat, kis idő elteltével pedig, már nyelvével kér bebocsájtást, amit meg adok neki szinte egyből, kezemmel tarkóját kezdem simogatni.  Lassan elszakadunk egymástól, tekintetével pedig vágyakozva bámul felém.

- Mi lenne, ha lelépnénk?- kérdezi, amire engedelmesen bólintok egyet, majd kézen fogva visszamegyünk a tömegbe, ahol a többieket nem igazán látom, így csak egyszerűen lelépünk. 

Mi van, ha ez az egész Calebbel, valaminek az új kezdete? 

× Daniel szemszöge ×

Nem mondom azt, hogy nem estek rosszul Tony szavai, azonban valahol megnyugtatott, mikor azt mondta, hogy még érez valamit irántam. Várni fogok rá, ebben biztos lehet. 

Azonban amikor megjelent az a tetkós srác Tony mellett és perverz megjegyzéseket tett neki, azt hittem lehidalok. Még is ki ez a seggfej? Hát, végül kiderült, hogy ez a srác nem más, mint Caleb. Az a Caleb. Felém fordul, majd kezét nyújtja, arcán azzal az idióta mosolyával. Legszívesebben leütném. Higgadtságot erőltetve magamra, viszonzom kézfogását, viszont tökéletesen látható, a köztünk lévő feszültség. Esküszöm, ha hozzá ér egy ujjal is Tonyhoz én megölöm. 

Josh abban a pillanatban, félre hív. 

- Hé, minden oké?- néz rám sárga tekintetével.

- Már, hogy lenne?- túrok idegesen hajamba.- Ez a srác teljesen rá van szállva Tonyra! Valahogy ki kell iktatnunk..- kezdenek el  mindenféle gyilkosság módok lejátszódni az agyamban. 

- Nem hiszem, hogy a gyilkosság jó ötlet lenne, ha csak nem szeretnél börtönbe ülni jó pár évig..- mondja idegesen.

- Ajh, igazad van. De kibaszott féltékeny vagyok.- mondom nagyot sóhajtva.

- Elhiszem, de le kell higgadnod. Nem mellesleg, Tony nem igazán közeledik hozzá, úgyhogy nincs miért aggódnod.- veregeti meg vállam.

- Remélem igazad van.- sétálunk vissza a pulthoz, azonban csak még idegesebb leszek, amikor látom, hogy Tony és Caleb sehol sincs, hiába nézek körül többször is. Samy épp az énekessel enyeleg, Josh pedig visszaült Eric mellé, így jobbnak látom, ha én is a közelükben maradok, mielőtt még jobban kiborulnék. Rendelek egy száraz martinit, amit egyből el is tüntetek, közben igyekszem lenyugtatni magam, hisz nyilvános helyen úgy sem történne semmi köztük, nem igaz?..

Fejem majd szétszakad, a bent lévő melegtől, így felpattanok a székből.

- Kimegyek levegőzni kicsit..- mondom, majd a kinti terasz felé veszem az irányt.

Azonban az ajtóhoz érve kezem megáll a kilincsen, hisz a túl oldalt ott áll Tony és Caleb. Látom, amint Tony Caleb keze után kap, majd mond neki valamit, a másik pedig lehunyja a szemeit. A következő képsort látván pedig szívem minden egyes porcikája darabokra hullik, hisz Tony önszántából megcsókolta Calebet, aki azt a csókot boldogan viszonozta. 

Kezemmel lassan elengedem a kilincset, s csak állok ott egy helyben, a testemet pedig elönti a kínzó fájdalom és féltékenység. Fájdalmas mosollyal visszasétálok a többiekhez és elköszönök tőlük. Nincs kedvem ezek után itt maradni. Le akarok lépni minél hamarabb. 

- Baj van?- lép elém Samy, miközben már épp elindulnék.

- Azt hiszem, mindent félre értettem Tonyval kapcsolatban. Én szinte a rabja vagyok neki. Ő azonban...már túl lépett rajtam.- nézek rá fájdalmas mosollyal.

- Ezt mégis honnan veszed?

- Onnan, hogy az előbb csókolta meg Calebet a teraszon. Tudod Samy, azt hiszem itt az ideje nekem is túl lépnem rajta.- mondom végig simítva a lány vállán.- Majd beszélünk.- hagyom ott őket, s kilépek az ajtón. 

A falnak támaszkodom és csak bámulom az eget, miközben próbálom visszanyelni könnyeim. Ököllel verek a falba egyet-kettőt, aminek eredménye, hogy ömleni kezd ujjaim közül a vér. 

S csak akkor éreztem át igazán azt a fájdalmat, amit Tony érezhetett velem kapcsolatban, amikor mással látott.