× Daniel szemszöge ×

Kissé meglepett Tony hirtelen távozása. Ám boldog voltam, hisz végre kibékültünk, s ha Josh nem zavar meg minket, akkor talán az a csók is elcsattant volna. Azonban elég rosszul esett, mikor Tony nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy mi csak barátok vagyunk, semmi több. De mindent a maga idejében nem igaz? Mi eközben édes hármasban helyet foglaltunk Samy konyhájába, majd rendeltünk egy egy pizzát, ezzel is megünnepelve a terv sikerét.

- Köszönöm Samy, nélküled nem sikerült volna..- fordulok a mellettem ülő lány felé, miközben lágyan elmosolyodok.

- Ugyan..- pirul el kissé, kezével legyintgetve egyet-kettőt. Valami azonban nem hagyott nyugodni, ahogy a lány arcát vizsgáltam tekintetemmel. Mintha valamit titkolna.

- Hová is ment pontosan Tony?- kérdezem továbbra is bámulva, szemeimet pedig összehúzom. Erre a kérdésre Josh is Samy felé kapja tekintetét, így már mind a ketten szinte égetjük őt tekintetünkkel. A lány továbbra is mély hallgatásba burkolózik, s a körmeit kezdi nézegetni.- Samyyyy...-nyújtom el nevét bosszúsan.- Hová ment?

- Én...nem tudok semmit.- válaszolja nagyot nyelve, ám arcára most még jobban kiül az idegesség.- Biztosan csak hazament.- próbálja terelni a témát.

- Ha csak hazament, akkor miért kapsz mindjárt strokeot az idegességtől?- szólal meg végül Josh is.

- Kik vagytok ti? A vallató bizottság? Ha ennyire érdekel benneteket miért nem kérdezitek meg tőle, hisz tudtommal, már senki sincs rosszban vele. Meg amúgy, nem vagyok az anyja, hogy tudjam minden egyes léptét..- csattan fel dühösen a lány, majd elviharzik mellőlünk.

Talán kissé elvetettük a sulykot, de valamiért rossz előérzetem van. Nagyot sóhajtva, Joshal az oldalamon Samy után megyünk, aki duzzogva levágta magát az egyik kanapéra.

- Ne haragudj, kicsit túlzásba estünk..-mondom, közben megsimítom vállát.- Csak tudod, ez a pár hét szörnyű volt nélküle és nem szeretném újból elveszíteni őt. Oké, csak barátok vagyunk, de ez még változhat. Sőt tenni is fogok azért, hogy változzon.- húzom ki magam büszkén.

A lány arcáról a düh, már szinte teljesen eltűnt, azonban helyette az aggodalom ült ki rá.

- És mi van, hogy ha már elkéstél?..-kérdezi rám emelve tekintetét.

- Ezt..most, hogy érted?- teljesen összezavarodtam. Nem tudom ezt a kérdését hová tenni.

- Mindegy..felejtsd el.- válaszolja nagyot sóhajtva.

- Samy, ha tudsz valamit kérlek, mond el..- nézek rá könyörgő tekintettel.

- Biztos tudni akarod?- kérdez vissza, mire én csak bizonytalanul bólintok egyet.- Rendben van. Emlékszel amikor meséltem, hogy van egy srác, aki Tonyt pátyolgatta, amikor beteg volt? Nos, azzal a sráccal találkozott ma.- fújja ki a levegőt megkönnyebbülve.

- Emlékszem rá. De mégis mi köze lenne ahhoz a sráchoz Tonynak? Hisz azt mondtad, hogy ők ketten csak..- folytatnám mondanom, azonban a lány idegesen félbe szakít.

- Tudom, hogy mit mondtam! Azonban minden jel arra utal, hogy valami kezd kialakulni köztük, sőt..az is lehet, hogy már kialakult és az is lehet, hogy Tony épp ezért nem akart veled kibékülni..- kezd el tincseivel játszani.

Nem tudok mit mondani. Szinte teljesen lefagytam. Tony...túl lépett rajtam? Nem, az kizárt, hisz akkor miért láttam az ő szemében is azt a vágyat, amikor ott ültünk egymással szemben a szobában.

- Álljunk meg egy pillanatra.- vág közbe Josh.- Mi van, ha ez a srác csak arra szolgál Tonynak, hogy Danielt féltékennyé tegye és ezzel álljon bosszút?- mondja ki gondolatait.

- Elsőnek én is erre gondoltam. De valami megváltozott. Tony csak úgy sugárzik a boldogságtól, pár hete meg még, épp, hogy nem ölte meg magát.- süti le szemeit a lány.

- Az előbb a szobában...mi, majdnem csókolóztunk. Aztán jött Josh és megzavart minket. Ha Tony érez is valamit, az iránt a srác iránt, biztos vagyok benne, hogy engem sem felejtett el és nem puszta barátként tekint csak rám. Láttam a vágyat a szemében.- mondom, miközben hátra dőlök a kanapén.

- Majd én kiderítem, hogy mi is a helyzet köztük, addig is, inkább ne kreáljunk felesleges problémákat. Jobban mondva magadnak ne kreálj.- mutogat rám Samy, majd meghalljuk a csengőt, ami azt jelzi, hogy megérkezett a pizza.

Remélem, hogy tényleg nincs semmi Tony és a között a srác között, mivel, ha csak arra gondolok, hogy más ér hozzá, akaratlanul is féltékeny leszek és legszívesebben ököllel ütném a falat amiatt, hogy hagytam a dolgokat így összekuszálódni.

× Tony szemszöge ×

Majd kiköptem a tüdőm, mire oda értem Calebhez, aki a közeli kávézó előtt várt már rám. Mint mindig, most is elképesztően dögösen nézett ki, szakadt farmerjában és lenge együtteses pólójában. Mindketten helyet foglaltunk az egyik asztalnál, majd rendeltünk egy-egy kávét, mellé pedig sütit, amit mint egy kisgyerek úgy habzsoltam be, amikor kihozta a pincér.

- Te aztán mindig megmutatod, hogy hogyan is kell undorítóan enni..- mondja felnevetve Caleb.

- Fogd be! Ha nem tetszik el lehet menni..- kezdem el játszani a sértődőtett.

- Jól van már királylány, nem kell a durci.- mosolyog rám lágyan, amire egyből megenyhülök. A francba is ezzel a mosollyal.- Ott..- kezd el mutogatni a számra.- Tejszínhabos vagy.- nézek rá, kissé elpirulva, majd megtörlöm az egyik szám sarkát.- Nem, nem ott.- sóhajt egy nagyot.- olyan béna vagy.- hajol át az asztal fölött, s azzal a mozdulattal mutató ujját végig húzza ajkamon, egyenesen a szám másik sarkáig, majd miután leszedte ujját számról, könnyed mozdulattal megnyalja azt.- Édes.- húzza huncut mosolyra ajkait, miközben visszahuppan székébe.

A vér is megfagyott bennem, jobban mondva inkább csak arcomba, ami most olyan pirosan virít, mint egy jól irányzott pofon az arcon. Ennek teljesen elment az esze? Mi van, ha valaki meglátta? Bár elég félre eső helyre ülünk, így kicsi a valószínűsége, de akkor is...

Erősen lehunyom szemeimet, majd hangosan megköszörülöm torkom.

- Kibékültem Daniellel.- jelentem ki egyszerűen.

- Nocsak.- néz rám döbbenten.- Ez remek.- mondja mosolyogva.

- Te..tényleg örülsz neki?- nézek rá meglepetten.

- Miért...talán nem kéne?- kezdi el kávéját kavargatni, miközben egy pillanatra sem veszi le rólam tekintetét.

- Nem..én csak..- nem tudom mit mondjak. Valamiért rosszul esik, amiért ilyen könnyen elfogadja ezt a helyzetet, hisz nagyon is tisztában van vele, hogy milyen kapcsolatban voltam Daniellel.- Csak barátok vagyunk.- csúszik ki a számon akaratom ellenére.

Caleb továbbra is érthetetlen tekintettel bámul csak rám, ami kezd idegesíteni. Ám arca az egyik pillanatról a másikra megváltozik és ajkait széles mosolyra húzza.

- Csak nem azt várod, hogy féltékeny legyek?- hajol közelebb, karba tett kézzel.

- Egy frászt! Előbb a halál..- csattanok fel, elrejtve előle az igazságot. Mégis honnan a fenéből jött rá? Ennyire átlátható vagyok?

- Jól van királylány, csak, hogy megnyugodj, talán kicsit féltékeny vagyok. Persze nem fog kiverni a víz miatta..- kortyol bele kávéjába, én pedig megszólalni sem tudok.

- Csi..csinálj amit akarsz..- pirulok el újból, majd én is nagyot kortyolok kávémba.

Ezután szerencsére tereltük a témát és tovább beszélgettünk, szinte jelentéktelen dolgokról, még is ezek a pillanatok nekem mindennél többet értek.

** ** ** **

A hetek elég gyorsan teltek, és már itt volt a tavaszi szünet, aminek én igen hálás voltam, hisz a tanárok cseppet sem kíméltek minket, én pedig még a lemaradásaimat sem tudtam behozni. Azóta a délután óta egyszer sem találkoztam Calebbel, mivel mindketten igen elfoglaltak voltunk, de leginkább ő, mivel egy közelgő koncertra készültek, így szinte semmi szabad ideje nem maradt, de szerencsére egy kis időnk mindennap akadt a másikra és tudtunk legalább fél órát beszélgetni telefonon keresztül. Be kellett, hogy valljam magamnak, hogy hiányzik a jelenléte. Nagyon is hiányzik.

Daniellel a kapcsolatunk is kezdet visszaállni a régi kerék vágásba, hisz mellette ugyan az a felszabadult hülye voltam, aki a vitáink előtt. Samy kissé furcsán viselkedett, mivel folyton Caleb felől kérdezősködött és arról a délutánról, amikor találkoztunk. Szerencsére sikerült egy könnyed hazugságot bemesélnem neki, miszerint nem történt semmi érdekes, csak beszélgettünk. Eszem ágában sem volt elmesélni senkinek sem, hogy mi is történt köztünk, még, ha nem is volt olyan nagy dolog. Sőt, egyáltalán nem volt nagy dolog.

Az órák után, Samy a boldogságtól örvendezve rohant felénk az udvaron.

- Hát beléd meg mi ütött?- kérdezte Daniel felvont szemöldökkel.

- Megismertem egy srácot, aki szinte tökéletes.- néz ránk csillogó tekintettel.- Egy zenekarban játszik énekesként és meghívott a holnap esti fellépésükre. Eljöhetnétek velem.- tekint ránk kérlelően.

- Nem is tudom..- vakarom meg tarkóm elgondolkodva.- Végül is ráérek.- adok rövid választ.

- Én is.- válaszol Daniel is.

- Imádlak titeket!- ugrik hirtelen a nyakunkba, miközben majd kinyomja belőllűnk a szuszt, erős szorításával.

- Mi ez a nagy öröm?- lépked oda felénk Josh, Ericcel az oldalán.

- Holnap lesz egy koncert és gondoltuk elmegyünk rá. Jobban mondva, Samy hívott meg minket.- mutogatok a lányra.

- Király. Ha nem gond mi is csatlakozunk, ránk fér a lazítás.- masszírozza meg tarkóját, a fekete hajú.

- Akkor holnap fél 10kor találkozunk a Blue Cafe előtt, ha az nektek is megfelel.- néz ránk egyesével a, mire mindannyian egyöntetűen bólintunk, majd haza felé vesszük az irányt.

Hazaérve csalódottan bámulom a Calebtől való üzenetet, miszerint ma nem tudunk beszélni, mivel késő estig próbálniuk kell. Mennyivel jobb lenne, ha ő is holnap velünk jönne, bár nem tudom mit szólnának hozzá. Főleg Daniel, akivel hiába békültünk ki és kezdtünk újra mindent barátként, valahogy sose ment ki a fejemből, az a jelenet, amikor majdnem megcsókoltuk egymást Samy szobájában. Mindenesetre senkinek sem szerettem volna erről beszélni, főleg nem addig, amíg rá nem jövök, hogy hogyan is érzek.

Az este fáradtan dőltem bele ágyamba, majd egy pillanat alatt már mélyen elnyomott az álom és nem tudom miért, de vártam a holnapi napot.

A másnap egész gyorsan eltelt, főleg, hogy sikerült megint átaludnom a délutánt, így egy gyors ebéd után, ami nekem délután 5 re esett, neki is álltam készülődni szokásomhoz hívően. A gyors tusolást, követte a szokásos hajbabrálásom és, mint mindig, most is tökéletesen egyenes lett minden egyes hajtincsem. Ruha terén, viszont bajban voltam, hisz nem akartam valami puccosan kiöltözni. Döntésem végül egy fekete feszülős pólóra és egy szürke farmerra esett, a pólóra pedig felvettem egy sima fekete kapucnis felsőt. Még utolsó simításokat végeztem magamon, amikor megcsörrent a telefonom, amit egy egyszerű mozdulattal felvettem.

- Na hali! Bocsi, ha zavarlak, csak arra gondoltam nem lenne e kedved együtt menni?- kérdezi a vonal másik végéből Daniel.

- De, persze. Miért is ne.- válaszolom könnyedén.- Jó, ha elétek megyek?

- Tökéletes. Akkor várlak.- válaszolja, majd bontsuk a vonalat, én pedig lerobogva az emeletről magamra kapom szintén fekete Converse cipőmet és neki indulok az éjszakába.

Nagyjából 15 perc séta elteltével becsöngetek Danielékhez, aki kilépve az ajtón, teljesen megbabonáz. Sötétbarna haja, mint mindig most is tökéletesen áll, izmos felsőtestére egy piros kockás ing feszül, alól pedig egy koptatott farmert visel. Talán kissé túl sokáig is állok szótlanul, mert már csak az veszem észre, hogy kezével arcom előtt hadonászik.

- Ha végeztél a bámulásommal, akár mehetnénk is.- mondja tökéletes fogsorát megcsillogtatva, fejemet pedig finoman megrázom, majd elindulunk a megbeszélt helyre. Az út közben nem igazán beszélgetünk, amit nem igazán értek, hisz eddig mindig simán ment köztünk a kommunikáció. A mellettem sétáló fiú arcára, azonban az aggodalom ült ki.

- Hé, minden oké?- kérdezem tőle.

- Mi? Oh, persze... csak várom már a koncertet..- húzza hamis mosolyra ajkait.

- Tudod, ha van valami akkor nekem elmondhatod..-állok meg. Velem szembe fordul, majd egyre inkább közelebb lépked felém, arcunk pedig alig párcentire kerül egymástól.

- Azt mondtad legyünk csak barátok...de tényleg képes vagy csak barátként tekinteni rám?- kérdezi barna szemeit az enyémbe ívelve.

Lényegre törő az már biztos, én pedig csak egy nagyot nyelek. Igaza van valamilyen szinten, hisz a franca is, eszméletlen jól néz ki, de nem csak ez miatt nem tudok rá, csak barátként tekinteni. Kezeit megérzem, ahogy lágyan arcomra simul, majd ajkai megindulnak felém, amikor is egy járókelő elhalad mellettünk, én pedig egy erős mozdulattal eltolom magamtól.

- Talán, ezt nem most kellene megbeszélnünk. Azonban annyit elárulok, hogy nem szándékozom jelenleg senkivel sem kapcsolatot kialakítani..- mondom, majd elindulok újból. Elég meleg helyzet volt megint csak. Jobban járnék, ha kerülném a kettesben maradást vele.

Nem sokkal később megérkezünk a klub elé, ahol már mindenki csak ránk várt.

- Jól kicsípted magad.- nézek végig Samyn.- Neked tényleg nagyon tetszhet ez a srác.

- Még szép, hisz én mindig megszerzem azt, amit akarok.- dobja háta mögé szőke haját, kijelentésen pedig mindannyian jót nevetünk, bár nem mondott hülyeséget, hisz ő tényleg az a fajta ember volt, aki elszántan állt mindenhez.

Elkezdtünk besétálni a helyiségbe, ahol mindent a kék fény borított be, így egész kellemes hangulatot biztosítva. Mindannyian a piás pultnál legurítottunk egy-egy felest, majd a színpadhoz álltunk, méghozzá a legelső sorba és nem is kellett sokat várni, amikor is minden elsötétült és megjelentek a banda tagjai a színpadon. Az énekes valóban dögösen nézett ki, nem véletlenül akadt meg rajta Samy szeme. Azonban mindegyik srácon végig nézve nekem a gitároson akadt meg a szemem, aki szintén egyenesen a színpadról rám nézett.

Oh, hogy az a....

( Sziasztok! Szeretnék felétek egy újdonsággal érkezni, ugyanis a tegnapi nap folyamán feltöltöttem a legújabb írásom első fejezetét, ami nem más, mint egy Drarry fanfiction amit az írásaim között meg is találtok, illetve azt is ugyan olyan rendszerességgel fogom frissíteni, mint ezt az írásomat!:) Legyen szép napotok!~ )