× Daniel szemszöge ×

Suli után beültünk egy közeli kávézóba, ahol Samy felvázolta a nagyszerű tervét.

- Te megörültél?!- kiabáltam rá.- Ez a terv őrültség, Samy!

- Nekem tetszik..-mondja Josh, én pedig még mindig próbálom megemészteni az imént hallottakat.

- Köszönöm Josh, legalább valaki értékeli..- néz rám szúrós tekintettel, miközben karjait összefonja maga előtt.

- Akkor lássuk csak. Szerinted az jó ötlet, hogy mindketten elmegyünk hozzád, te pedig bezársz engem Tonyval a szobádba és addig nem engedsz ki minket, még ki nem békülünk?! Ja..remek terv, főleg, ha azt várjuk, hogy Tony megbocsájt majd nekem. Tudod mi lesz ennek a vége? Hogy két éhen halt idiótát fogsz találni, akik túl büszkék voltak ahhoz, hogy megbocsájtsanak egymásnak.- mondom idegesen hajamba túrva.

- Tudsz jobbat?- kérdezi felém fordulva Josh.- Mellesleg ne felejtsd el, hogy, ha be is válik a terv,- már pedig befog- akkor sem garantált az, hogy ti ketten újból együtt lesztek, bármennyire is szeretnéd.

- Én igyekszem segíteni és a tervem igen is remek.- mondja a lány, miközben büszkén kihúzza magát.- Tonyt pedig, én elintézem. Majd kitalálok valami jó indokot, amiért el kell majd jönni-e hozzám, te pedig addig nyugodtan ülsz, azon a formás kis hátsódon és nem támadod le már az első nap, mikor suliba jön.- mutogat rám fenyegetően.

- Mit bánom én. Amúgy sincs jobb ötletem.- mondom, végül megadva magam egy nagy sóhaj kíséretében.- Remélem igazatok lesz, mert én ezt már nem bírom így tovább.

Végül elkezdte Samy összerakni a kirakós darabjait, hogy hogyan is kell, majd elhelyezkedünk az akció során. Én már Samyéknél leszek, amikor Tony megérkezik, abban a hitben, hogy segíteni-e kell a lánynak felrakni egy szúnyoghálót az ablakra. Nos ennél szarabb indokot, már ki sem találhatott volna, de mielőtt bármit is mondhattam volna, egyből elhallgattatott leintő kézmozdulatával. Ezután Samy becsalja, majd Tonyt a szobába és ránk zárja az ajtót. Érzem, hogy itt lesz az a pillanat, amikor csak reménykedhetek abban, hogy nem fog még egy jobb egyenest beküldeni nekem, mint a múltkor.

Remélem, tényleg beválik a terv, hisz rohadtul hiányzik már Tony és most nem csak szerelmi értelemben, hanem, mint barát is. Nélküle teljesen üresnek érzem magam.

× Tony szemszöge ×

Kirohanva a konyhába, végül elkészítettem a félben hagyott teát. Mindent átgondolva közben, rájöttem, hogy nem lenne helyes megcsókolnom úgy, hogy talán még mindig érzek valamit Daniel iránt. Tiszta és igaz érzések kellenek egy kapcsolathoz, én pedig nem szerettem volna Calebet hitegetni bármiben is. Hiába érzek valamiféle vonzalmat iránta.

Visszatérve a nappaliba leültem Caleb mellé és elkezdtünk beszélgetni. Elkezdett magáról mesélni, én pedig, mint egy kisgyerek, csillogó szemekkel figyeltem. Elmesélte, hogy gitározik és, hogy egy bandában játszik, valamint mesélt a tetoválásairól is, s mint kiderült, nem csak a két karja van szétvarrva, hanem a háta is. Persze azt nem láthattam, ha csak le nem veszi magáról a pólót. Éreztem, ahogy megnyílok neki, s ő is nekem. Úgy éreztem ezekben a pillanatokban, mintha megállt volna körülöttünk az idő és most először éreztem úgy Daniel óta, hogy nem vagyok egyedül. Végül a kis lelkizésünk elhúzódott egészen éjfélig, de mielőtt hazament volna, gyorsan számot cseréltünk.

- Akkor, vigyázz magadra királylány.- mondja kilépve a házból.

- Úgy lesz, mr. seggfej..úgy lesz.- mondom önelégült mosollyal az arcomon, az ajtófélfának támaszkodva, miközben ő csak kacsint egyet és felém dob egy csókot. Idióta..- gondolom magamban, miközben úgy vigyorgok, mint a tejbe tök, majd becsukom magam mögött az ajtót. Felmegyek az emeletre, ahol egy jól eső zuhany után, az ágyamba dobom magam, ahol szinte egyből elnyom az álom.

Hétfő reggel bosszúsan nyomom ki az ébresztőmet, mivel semmi kedvem nincs visszamenni abba a pokolba, vagy amit sokan iskolának neveznek. Kómásan kivánszorogtam az ágyból, s igyekeztem minél gyorsabban rendbe szedni magam, majd leérve a konyhába egyből magamba öntöttem egy bögre kávét.

Az utóbbi napokban Calebbel is sokat beszélgettem. Szinte mindennap beszéltünk minimum 2 órát, hanem többet. Mindig volt valami témánk és sosem volt köztünk csend, a hülyeségein pedig mindig jót nevettem és boldogabbnak is éreztem magam. Anyám meg is jegyezte a jó kedvem, amikor az egyik nap együtt ebédeltünk, persze gyorsan eltereltem inkább a témát, hisz nem éreztem még szükségét elmondani a dolgoknak. Amúgy is mi csak barátok vagyunk.

Az iskola bejáratához érve, egyből megpillantottam Samyt és Josh, akik valami nagyon fontos témát vitathattak meg, mivel csak a folytonos suttogást lehetett hallani, nem mellesleg mikor odaértem hozzájuk, egyből rémülten és meglepődve fordultak felém, mint akik szellemet láttak. Furcsa volt az egész, de úgy voltam vele, hogy ha elakarják mondani, majd elmondják.

Belépve a terembe egyből megpillantottam Danielt, aki reménykedve pillantgatott rám, azonban elcsapva tekintetem, helyet foglaltam Eric mellett, ami miatt Josh elég bosszúsan nézett rám. Ők szinte mindig sülve-főve együtt voltak, s ha nem tudtam volna, hogy van barátnőjük, tuti azt mondtam volna, hogy egypárt alkotnak. Főleg amilyen meleg pornót néha levágtak, még ha csak poénból is.

A nap folyamán igyekeztem minél jobban kerülni Danielt, ami kisebb-nagyobb sikerrel sikerült is. Legalább is addig, amíg az egyik órára utolsóként érkezve, már csak mellette volt hely, így nagy levegőt véve és bosszúsan kénytelen voltam helyet foglalni mellette. Szinte érezni lehetett a köztünk lévő feszültséget, ahogy ott ültünk egymás mellett és ezt még Samy is fokozta azzal, hogy egyfolytában felénk pillantgatott, vagyis inkább csak Daniel felé, amit így hirtelen nem is tudtam hová tenni, így inkább elvonultam ismét a zene világába és kizártam a körülöttem lévő örült világot. Épp a cuccaimat szedtem már össze, amikor hirtelen megjelent előttem Samy.

- Figyelj Tony, ráérsz ma?- kérdezi hajával játszadozva.

- Bocsi, de nem vagy az esetem. Talán, ha kicsit izmosabb lennél és..- folytatnám mondatom, mire ő egy erőset beleüt gyomromba, amire egyből fájdalmasan összegörnyedek. Lehet kicsit túlzásba vittem a poénkodást.

- Nem randizni akarok veled, te idióta!- kiabál rám, s látom, ahogy becsukja szemeit miközben mély levegőt vesz, ezzel lenyugtatva magát, majd folytatja.- Szóval, segítened kéne az ablakomra felszerelni egy szúnyoghálót.

- Mi van? Miért pont én? Amúgy sem érek rá ma, mivel találkozóm van..-értetlenkedek, és nagyon remélem, hogy ezt nem gondolja komolyan. Ma találkozok Calebbel, aki csak is miattam jön el a zenekari próbáról hamarabb. Semmi kedvem, egy ilyen hülyeség miatt késni.

- Csak öt perc lenne.- néz rám kérlelő tekintettel.- Légysziii..-mondja nyávogós hangon.

- Ajh, legyen, csak hagyd már abba a nyávogást. De tényleg csak öt perc legyen.- válaszolom idegesen, mire csak heves bólogatást kapok válaszként, majd suli után egyből el is indulunk hozzájuk. Séta közben, még gyorsan dobok egy sms-t Calebnek, hogy lehet kések egy kicsit, aki szerencsére egyből válaszol is.

- Kinek irkálsz?- kérdezi a mellettem sétáló lány.

- Mi? Ja..csak az egyik haveromnak..-mondom, miközben visszacsúsztatom zsebembe a telefonom.

- Csak nem Calebnek?- kérdezi felvont szemöldökkel.

- Talán.- rántok egyet vállamon, közben végre megérkezünk Samyékhez, így nincs ideje tovább kérdezősködnie, mivel egyből belépünk a lakásba.

- Hol is kell pontosan felraknom azt a cuccot?- kérdezem tőle érdeklődve.

- A szobámba. Gyere megmutatom.- ragadja meg kezem és elkezd beráncigálni a szobájába, majd egy jól irányzott mozdulattal belök, s már csak a zár kattanó hangját hallom meg.

- Mi a franc? Samy azonnal nyisd ki az ajtót! Mégis mi ütött beléd?!- ordítom, miközben a kilincset szorítgatom az egyik kezemmel, a másikkal pedig az ajtót ütögetem.

- Nem ameddig meg nem beszélitek a dolgot!- kapom meg a választ.

- Mégis ki a franccal kéne megbeszélnem a dolgokat?!- kérdezem, már teljesen a dühtől forrva, s abban a pillanatban megfordulva megpillantom Danielt, aki engem bámul sötétbarna tekintetével az ablaknak támaszkodva. Csak némán bámuljuk egymást, s mindkettőnk az várja, hogy végre megszólaljon a másik.

Azt hiszem, nem fogunk innen szabadulni egyhamar.

- Mégis mi ez az egész Daniel?- kérdezem tőle szúrós tekintettel, s karba tett kézzel.

- Samy találta ezt ki, hogy kibékítsen minket.- mondja nagyot sóhajtva, meg pár lépéssel közelebb jön hozzám.- Kérlek hallgass meg..

- Ez vicc! Nekünk nincs mit megbeszélnünk! Tökéletesen értettelek azon az éjszakán, amikor más szájában turkáltál a nyelveddel, miközben elméletileg velem jártál!- csattanok fel.

- Nem tudod az okát, hogy mi is történt az nap!- förmed rám.

- Oh, szóval én vagyok a hibás. Tudod én támogattalak mindenben, nem hinném, hogy elutasítottalak volna akkor is. De te mégis inkább így döntöttél, s mindent eldobtál. A kapcsolatunk és a barátságunkat egyaránt félredobtad, mint egy darab szaros pelenkát. Inkább az önsajnálatba menekültél, mintsem megbeszélted volna velem a dolgokat. Gyáva vagy Daniel!- ordítozok vele, mire még közelebb jön felém, amire én csak hátrálni kezdek, addig amíg el nem érek a falhoz, amihez tökéletesen hozzá présel végül.

- Csak...hallgass meg.- suttogja ajkaimra, majd ellöki magát a faltól és helyet foglal az ágy végén. Csak némán bámulom, majd egy nagy sóhaj keretében helyet foglalok mellette.

- Rendben.- mondom alig hallhatóan, mire egyből felém kapja tekintetét. Anyámnak igaza van...el kell engedni a múltat, s meg kell bocsájtani, hisz így csak mindketten szenvedünk.

- Köszönöm.- erőltet egy halvány mosolyt arcára, majd mély levegőt véve elmeséli, hogy mi is történt vele aznap.

A hallottak után, kissé rosszul érzem magam. Talán még sem kellett volna ennyire elutasítónak lennem vele. Sajnáltam, hogy végül tönkre ment a családjuk, persze ettől függetlenül nem kellett volna azt tennie amit.

- Tényleg nagyon sajnálom Tony. Nem tudtam, hogy mit teszek aznap, de meg is bántam egyből az egészet, főleg mikor ráeszméltem, hogy elveszítettelek. Kérlek...bocsáss meg nekem..- mondja nagyot nyelve, hisz látom, hogy már könnyeivel küszködik.

Válaszként csak szorosan megölelem, amit ő is boldogan viszonoz.

- Megbocsájtok.- suttogom válla felett, majd lassan elengedjük egymást.

Arcunk azonban nem távolodik el egymástól és ajkam alig pár centire van az övétől. Barna szemeibe tekintve, látom a vágyat, ami engem is kezd hatalmába keríteni. Ajkunk már majdnem összeér amikor meghalljuk a kintről beszűrődő kérdést.

- Éltek még vagy már megöltétek egymást?- halljuk meg Josh gúnyos hangját, amire egyből felpattanok és az ajtóhoz sétálok.

- Kibékültünk, úgyhogy most már kinyithatjátok..- válaszlom bosszúsan, majd kattan egyet a zár és kinyílik az ajtó.

- Mondtam, hogy be fog válni.- mondja elégedetten Samy, miközben nyakamba ugrik és megölel.

- Minden elismerésem.- mondja Daniel mosolyogva.

- Akkor újra együtt vagytok?- kérdezi Josh ránk pillantva.

Egy ideig csak csendben állunk mindannyian.

- Csak barátok vagyunk.- nyögöm ki végül, majd elkezdem magamra venni kabátom.

- Hová mész?- kérdezi Daniel csalódottan, mégis megdöbbenve.

- Találkozom van egy barátommal. Majd később beszélünk.- s azzal a mozdulattal kiléptem az ajtón, még vissza intve nekik egyet, majd mint akit kergetnek, elkezdtem futni a megbeszélt találkozó helyre. Elakartam mesélni mindent Calebnek.

( Sziasztok! Szeretnék nektek köszönetet mondani, mivel a történet átlépte a +1000 megtekintést, amiért nagyon hálás vagyok nektek, hisz sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt is elérjük. Puszi a pofitokra!😚❤ Valamint egy bejelentéssel érkezek felétek, ugyanis a jövőhét számomra, maga lesz a pokol, mivel hát érettségis évben vagyok és írhatom a matek próba érettségit, ami miatt sík ideg vagyok (full gyökér matekból😵😂), így nem igazán tudom még, hogy a jövőhéten hogyan fognak a részek érkezni, de igyekezni fogok. Valamit a szombati nap folyamán, azaz Április 7.-én jelen leszek egyik barátnőmmel MondoConon, szerencsére cosplayben és nem leszek más, mint Harry Potter, ha esetleg valakit érdekel.😂 Legyen tovább szép napotok és köszönöm a megértéseteket, illetve remélem tetszett ez a rész is!😁😘 )