*Tony szemszöge*

Ez is egy átlagos hétvégi nap volt. Reggel a vakító nap fénye ébresztett, kissé nehezen másztam ki az ágyból, de végül erőt véve magamon, nagynehezen felültem. Kezembe egyből telefonomat vettem és lecsekkoltam értesítéseimet. Kissé csalódottan vettem észre, hogy nem írt.... de miért is írt volna. Fejemet megráztam e gondolattól, majd kimászva az ágyból a fürdőbe vettem az írányt.

A szokásos rutinom után, megmostam az arcom, majd felöltöztem egy laza, itthoni szettbe. Ledöltem vissza az ágyba és csak bámultam telefonom képernyőjét.

Kissé frusztrált a dolog,hisz mostanában eléggé elhanyagol, ahhoz képest,hogy a legjobb haverom. És hogy ki miatt? Egy hülye kis csitri miatt. Na jó... kissé erősen fogalmaztam. De nem.-csattantam fel újból- igazam van.

Hogy kiről is vitatkozok most önmagammal? A legjobb haveromról, Danielről.

Középiskola első évében találkoztunk,mivel osztálytársak lettünk és szinte egyből megtaláltuk egymás társaságát. Haja sötét barna, akárcsak a mogyoró barna szemei és a teste... a teste pedig akár egy félistenné. Csodálatos kidolgozott has,kar és az elképesztően izmos háta,-erre a gondolat menetre, ahogy magam elé képzelem, teljesen összefut a nyál a számba. Arcán egy fekete keretes szemüveg díszeleg, ami igencsak kiemeli szögletes arcvonásait.
-Jézusom..még is miről ábrándozok én..hisz a legjobb haverom!-temetem kezembe arcomat, s hirtelen visszatérek a valóságba, mikor megcsörren a telefonom.

Izgatottan oldom fel, szìvem nagyot dobban mikor meglátom, hogy ő írt. Alsó ajkamat harapdálom, végül nagyot sóhajtva megnyitom az üzenetet.

Tisztában voltam vele, hogy Daniel nem meleg... azonban még a saját érzéseimmel sem voltam tisztába, amiket nem rég kezdtem táplálni íránta. Titokban persze,senkinek egy szót sem szólva erről.
Voltak már barátnőim- akár csak neki- bár ő inkább az egy éjszakás kalandok híve volt. Nem rég ért véget egy hosszú kapcsolatom, egy lánnyal, akit nagyon szerettem, azonban ő inkább úgy döntött, hogy legyen vége az egésznek, mivel már nem érzett semmit írtam.
Akkoriban nagyon padlón voltam, de Dany akkor is mind végig mellettem állt és vigasztalt, baráthoz méltóan.

Ismét a telefonom hangja térített vissza a valóságba, mivel 10 perc múlva sem válaszoltam neki, elkezdte az üzenetek hadát rám zúdítani.
-Most komolyan, hogy lehet valaki ennyre.. ajh.. mindegy.- mérgelődtem egy kissé magamban azon, hogy ilyen türelmetlen. Bár már jól ismertem, ezt a túlajdonságát mégis nehezen viseltem el.

Végül válaszoltam neki, majd a szokásos csevelybe kezdtünk. Felkelve az ágyból lementem reggelizni. Összedobtam gyors egy kis pirítóst, mellé pedig egy pohár narancslevet öntöttem.
Édesanyám folyton dolgozott, így nagyrészt egyedül voltam otthon. Néha nővérem is itthon tartozkodott, bár neki már saját élete volt párjával.

Megint elmerengve gondolataimba arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom. Daniel..ki más is hívna, mivel megint nem válaszoltam az üzeneteire. Ritka volt,hogy felhívott, mivel írásban is tökéletesen értettük a másikat. Bár ennek a hívásnak oka valószínűleg az, hogy nem méltattam válaszolni neki írásban.

Nagyot sóhajtva, végül felvettem a telefont.

-Na csá! Tudod, jól esne, ha válaszolnál az üzeneteimre..-szólt bele a telefonba mély hangjával ès kissé szemrehányoan.

-Csá! Bocs, kissé elfoglalt voltam az itthoni dolgokkal.- válaszoltam neki. -Amúgy sem szoktál túl sűrűn hívni, ezért kissé megleptél.-mondtam, teljesen nyugodt hangon, bár mégis kissé gúnyosan.

-Bocs, csak szeretnék kérdezni tőled valamit. -mondta, már teljesen nyugodt hangon, én pedig éreztem, ahogy arcom ellepi a pír. "Még szerencse, hogy nem lát.."-gondoltam magamba.

-Hallgatlak.

-Nos az egyik haverom szervez egy házi bulit és arra gondoltam,hogy eljöhetnél velem, ha van kedved.-jelentette ki.

Kissé elgondolkodtam, mivel meglepett, de örültem neki. Jó lenne elmenni vele, de sok kedvem nincs azt nézni, hogy hogyan flörtől a csajokkal. Végül megvítatva ezt magammal válaszoltam.

- Rendben, de nem vagyok csajozós hangulatomban, úgyhogy... -folytattam volna mire ő egyből közbe vágott.

- Én se,ne aggódj. A tegnap este után, egy jó ideig nem lesz kedvem csajózni.- jelentette ki, szívembe pedig a boldogság és a megkönnyebbülés szikrája szökött.

Ezután,pedig elmesélte, hogy a tegnapi csaj, milyen hisztit levágott, mikor azt mondta neki,hogy nem akar tőle semmit. Csalódottnak kellett volna lennem, hisz a legjobb haverom kapcsolata megint zátonyra futott, azonban a szívemet még több boldogság öntötte el, a hallotak után.

Végül még beszéltünk vagy 2 órát, így elég gyorsan eltelt az idő. Megbeszéltük, hogy a közeli parkban találkozunk majd este és onnan megyünk együtt a bulira.

Izgatottam vártam az estét akárcsak egy tini lány, akit most hívott el élete szerelme. Hirtelen a felismerés futott végig az agyamon. Bekellett látnom, hogy tényleg nem közömbös számomra már, a legjobb haverom, Daniel. Vártam az estét, de nem a buli miatt... hanem miatta.