Felix tekintete ide-oda cikázott miközben a kocsi ablakán kibámulva figyelte az utat. A járműben uralkodó csendet a rádióból szóló halk zene törte meg amire Changbin ritmusra dobolt a kormányon.
- Nem tudtam, hogy van jogosítványod. - a fiatalabb helyzetet váltót, a sofőrt szívesebben figyelte, mint az őket körülvevő tájat. Jobban tetszett neki a látvány.
- Hát igen, elég ritkán megyek kocsival suliba mivel Jisung-ék előszeretettel szeretnek taxinak használni. - nevetése melegséggel töltötte el barátja szívét. Leparkoltak a kórház bejáratához közel és összehangolt mozdulatokkal kiszálltak a kocsiból. Felix orrát csavarta a bent uralkodó fertőtlenítő szag, de igyekezet nem fintorogni miatta. Changbin határozott mozdulatokkal elindult a lépcső irányába miközben húgáról kezdett el mesélni. Az első emeleten végig sétáltak a fehérre mázolt falak között majd az utolsó ajtó előtt megálltak, Bin kopogtatott, de a választ meg sem várva nyitott be. A nyílászáróval szemben lévő ágyon egy tejföl szőke hajú, tizenkevés év körüli lány ült, aki amint megpillantotta az érkezőket bátyja nevét kiabálva felugrott és testvérhez rohant.

- Yoona ő itt egy nagyon jó barátom, Felix. - a leány kibontakozott az ölelésből, megcsodálta vendégét majd közelebb lépve hozzá dereka köré fonta apró karjait. Az ausztrál először meglepődött, de aztán viszonozta a gesztust.

- Changbinnie~, ha boci szemekkel nézek rád hozol nekem egy shake-et? Ölni tudnék egy olyan csokis csodáért. Hold szemű fiú, shake-ezel velem? - hatalmas fekete szemeit Felix-re vezette válaszra várva, de a fiú annyira meglepődött a megszólításon, hogy elfelejtett válaszolni.

- Hold szemű fiú?

- Igen, Changbinnie mindig így hív amikor mesél rólad. Te még sosem hallottad?

- Nem, még nem. - kérdő tekintetét az idősebbre vezette, de csak egy váll rántást kapott válaszul. Elhessegetve a benne felgyülemlő kérdéseket rendelt ő is egy epres csodát, amit bólintva megjegyzet Changbin és kettesben hagyta őket. Amint becsukódott mögötte az ajtó Yoona testvére táskájához szaladt, előhalászta a fényképező gépét és visszatelepedett az ágyra. Megpaskolta maga mellett a helyet jelezvén Felix-nek, hogy üljön le mivel mutatni akar valamit.

- Nézd, a gépe teli van a rólad készült fotókkal. Soha nem vallaná be, de milliónyi képet készített rólad és az elmúlt lassan négy hónapban mióta elkezdtettek beszélni folyamatosan téged emlegetett. - felé mutatta a megnyitott fotót, amin az iskola udvarán, egy fa alatt van behúzódva és éppen kémia könyvét bújva igyekszik megjegyezni az anyagot. A következő képen az osztály termében ül és Seugmin-nel beszélget már a halál sem tudja miről, arca olyan vörös, hogy a képen is tökéletesen látszik szóval Felix arra a következtetésre jut miszerint pont a fiúról beszélgetett barátjával amikor az említett lekapta őket. Yoona rengeteg képet mutatott meg aminek a végére az ausztrál fiúnak ismét pírba futott az arca. Hogy nem vette észre soha?

Pont abban a másodpercben nyílt az ajtó, hogy Yoona visszarejtette a táska mélyére a gépet és vissza helyezkedett eredeti helyére. Felix hebegve megköszönte a hozott italt majd nagyot kortyolva belőle próbálta lehűteni lángoló arcát bár volt egy olyan érzése, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Úgy érezte belsőjében tüzet gyújtottak ezzel megolvasztva a szívét.

Arca még akkor is lángolt amikor már rég a kocsiban ülve tartottak hazafelé.