Reggel egy igazán kellemes ébredésben van részem.
Kitapogatom a telefonom és hunyorogva nyomom ki az ébresztőm.
Hajnali három.
A gépem hétkor indul, addig még normális állapotba kell hoznom magam, mert így nem mehetek ki az utcára.
Kibotorkálok szenvedő arccal a nappaliba, ahol már ég a villany. Apáék úgy tűnik előbb keltek, mint én.
Lekapom a szárítóról az előre kikészített ruháim és a szobámban öltözök át. Most realizálom csak igazán, hogy április van, én meg téli cuccot készítettem elő. Gratulálok.
Kikapom az első darabokat, amik a kezembe akadnak, egy barack színű szoknyát, meg egy virágmintás felsőt.
Felveszek alá egy harisnyát is azért és felteszem a szokásos sminkem is.
-Jó reggelt - köszönök húgomnak, mikor összefutok vele a szobámból kijövet.
-Jó reggelt - mosolyog rám hiányos fogsorával. Nem hibáztathatom ezért, végül is csak hét éves.
Számomra itt van áprilisban a nyári szünet első napja, mert előrehozott érettségit tettem a munkám miatt. Ennek most valahogy mégsem örülök...
-Bella! Miért van rajtad ilyen nyári öltözet? - ráncolja a nappaliban heverő apám a szemöldökét.
-Április van, nem?
-De Szöulba mész! Ott most lesz hamarosan tél! - áll fel és visszahesseget a szobámba átöltözni. Akkor ezért készítettem ki téli cuccokat.
Felszenvedem magamra a fekete szűk farmerem és a meleg, nagy, kötött, bordó pulcsim.
Bőröndömet tegnap bepakoltuk a kocsiba, a kis, elegáns hátizsákomat meg csak felkapom a hátamra, közben hajamat kifésülöm gyorsan és a kefét is belecsúsztatom a fekete táskámba.
-Siess már Bella! - kiáltja apa a ház előtt állva húgommal együtt. Egy nagyot sóhajtva zárom be az ajtót és sétálok a kocsihoz. Beülök Lili mellé hátra, aki egész úton elkápráztat beszélő készségével. Szó se róla, imádom a kishúgom, csak most jelenleg túl korán van nekem még.
-Tessék, itt a reggelid - nyújt hátra apa egy zacskót.
-Köszi - veszem el és belelesek. Egy croissant van benne. Nem eszem meg, mert nincs túl sok étvágyam.
Túlságosan izgulok. Sokat utaztam már mindenfelé, de ilyen messzire, konkrétan a Föld másik végére, még sosem mentem egyedül. A családom mindig jött velem, ha például Kínában volt munkám.

Hiába van hajnal és szinte sötétség, felveszem a napszemüvegem és úgy igyekszem a bőröndömet feladni. Egy óra alatt ideértünk, mert nem volt dugó.
A felszállást a kávézóban várjuk meg.
-Elnézést, de ön tényleg Taylor? Mármint az a Taylor? - szólít meg a pincérlány félénken. Felpillantok rá, mire ő egyből leszegezi tekintetét a földre.
-Igen, én vagyok az - bólintok.
-Esetleg...kaphatnék egy autogrammot? Tudja, nagy rajongója vagyok.
-Persze, és nyugodtan tegezz. Nem vagyok idősebb nálad - írom alá a felém tartott papírt mosolyogva. Nos igen. Ez a hátránya, ha híres vagy.
-Köszönöm. És tényleg olyan gyönyörű, mint Palvin Barbi - mosolyog rám, aztán el is megy a másik asztalhoz.
Na most meg tudnám folytani azt a kiscsajt! Nem vagyok én Palvin Barbi! Attól még, hogy modell vagyok és az egyik leghíresebb, nem kell Palvin utódjának nevezni, meg hozzá hasonlítgatni! Kikérem magamnak, én nem nézek ki úgy mint az 'elődöm'! Tök más az arcberendezésünk...
-Bella... - érinti meg a kishúgom a kezem. - Jól vagy?
-Jaj, igen, persze. Csak sikerült felhúznia.
-Még meg kell szoknod. Csak pár hete lettél ilyen híres - mosolyog rám kedvesen fiatalos apám. Na az meg a másik dolog... Igaz, mindig is szerettem volna, ha az arcom ott virít az újság címlapokon, de sosem gondoltam bele ennek a hátulütőjébe. Mindenki azt lesi, vajon mennyivel vagy rondább smink nélkül, van-e már pasid, ráncosodik-e már a ki tudja mid, esetleg azt várja, mikor tűnsz már el a médiából. De van sok rajongód is, akik szeretnek téged és bármit megtennének, hogy találkozzanak veled, vagy akár megérintsenek. És én ezeket nem bírom néha idegileg, mert nagyon fárasztóak tudnak lenni.
-A hírességem egy másik téma... - sóhajtok, aztán elkezdek készülődni, mert már csak fél óra van a felszállásig.
-Kérem a B18-as járat utasait, kezdjék meg a beszállást - utasít a hangosbemondó.
-Muszáj menned? - szontyolodik el a húgom.
-Igen, de majd jövök - hajolok le hozzá és egy puszit nyomok feje búbjára.
-De siess, jó?
-Sietek.
Még együtt megyünk el a kapukig, majd ott elválnak az útjaink.
-Sziasztok - köszönök el és megölelem apát és Lilit is.
-Szia!
-És tényleg siess!
-Persze-persze!

A gépen elfoglalom a helyem, egy huszonéves párocska mellett. Remélem nem fognak ezek egész úton enyelegni. Még jó, hogy az ablak mellé kerültem és nem kell őket bámulnom végig.
Pár perc múlva elmondják mit kell tenni vészhelyzetkor, meg az egyéb tudnivalókat, majd megkezdődik a felszállás.
Világ életemben gyűlöltem a felszállást. Olyan érzés, mintha össze akarna roppantani valami, ráadásul a cukorka se segít abban, hogy ne duguljon be a fülem.
Mégis, rezzenéstelen arccal tűröm az emelkedést.
Huszonnégy óra. Ennyit kell kibírnom, ami számomra a halált jelenti...nem bírok egy helyben ülni egy egész napon keresztül. Aztán még az átszállás Hong Kong-ban...

Bedugom inkább a fülhallgatóm és elindítok egy számot. Méghozzá BTS-t, ha már azért megyek olyan rohadt messzire, hogy velük forgassak egy videoklippet. Valami Blood, Sweat & Tears címűt hallgatok, de nem is olyan rossz. Na, most, hogy ez megvan, már csak memorizálnom kell ki kicsoda.
Megnyitom az egyik képemet róluk, aztán alaposan megfigyelem őket.

A hajszínt tuti változtatták azóta, de nem baj, majd ha ott leszek, úgyis bemutatkoznak, akkor megjegyzem a szín alapján ki kicsoda. Csak az lesz a ciki, ha ugyanolyan a hajuk...
Ezek után egy órán keresztül magoltam melyik ki. Nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik! Az, aki téglalap alakúan mosolyog, V, a fura arcú, Rap Monster, a kissé hosszúkás fejű, J-hope, a csíkszemű Jimin, a vastag szájú Jin és marad Suga meg Jungkook. Talán Suga-nak kerekebb a feje, meg mások a szemei. Király, azt hiszem sikerült memorizálnom őket.

A maradék időmben, olvasok, alszom és zenét hallgatva bámulok ki az ablakon.
Az utolsó egy órában végiggondolom, hogyan is jutottam el idáig, mert már annyira unom az agyam, hogy nincs jobb ötletem.

Szerepeltem egy TV műsorban tizenöt évesen, ahol felfigyelt rám egy ügynökség. Modellt akartak belőlem faragni, mert elvileg minden adottságom meg volt hozzá. Nagyon örültem, mikor megtudtam ezt és egyből elvállaltam az első fotózást egy kisebb, kevésbé ismert újság divatcikkje számára.
Három évig ment ez így. Nem voltam híres, csak egy a sok modell közül.
Aztán egyik nap érkezett egy hívás apámnak. Egy amerikai cég figyelt fel rám, az egyik híresebb magyar divattervező legújabb kollekciójának a fotózásakor.
Felajánlották, hogy szerződtessek le hozzájuk. Maradhatok Magyarországon, de ki is költözhetek Amerikába, csak lehetőleg vállaljam el a munkákat, amiket adnak. Így lettem én egy hónapja modellből, szupermodell.
Voltam már kifutó modell egyszer a Chanel-nél is, nem olyan rég. Ott futottam össze először egy K-pop idol-al (bár akkor még nem tudtam, hogy az), G-dragon-nel. Talán ezért a kedvenc együttesem jelen pillanatban a BigBang. Rájöttem, hogy tök jó számaik vannak.

-Kérünk minden utast, hogy maradjanak nyugton. Megkezdjük a leszállást - figyelmeztet egy stewardess. Szerencsére a leszállást sokkal jobban bírom, mint a felszállást, így nincs is gondom vele.

A Hong Kong-ból Szöulba tartó repülőhöz rohannom kell, ha nem akarom lekésni.
Még így is, éppenhogy csak felengednek rá. Viszont ez az út, az előző huszonnégy órás repüléshez képest egy sétagalopp. Hamar meg is érkezünk.
A bőröndömet utánnam fogják küldeni, mert csak egy későbbi géppel érkezik. A két út közötti nagy sietség miatt, nem tudták feltenni a Szöulba tartóra.

Tanácstalanul forgolódok a reptéren, míg megpillantok egy férfit, egy 'Taylor' feliratú táblával a kezében. A Taylor a művésznevem, mert az igazi Szabó Annabella, a Szabó angolul meg Taylor, így választottam ezt művésznévnek.
Megkönnyebülve megyek oda a férfihez, aki komor arccal áll.
-Jó napot! Én vagyok Taylor - mutatkozok be angolul, mikor odaérek.
-Szia - biccent egyet - Sajnálattal kell közölnöm, hogy fölöslegesen jöttél el idáig.
-Hogy mi? - lepődök meg. Ki van fizetve a lakbérem fél évre a cégem jóvoltából! A vissza utam is, ami szintén csak fél év múlva lesz! Erre most közlik velem, hogy tök fölöslegesen jöttem el idáig?!
-Sajnáljuk, de a videoklipp készítése el van halasztva, sőt nem is biztos, hogy valaha is el fog készülni.
-Miért? Mi történt? - ráncolom a szemöldököm értetlenül.
-Kim Taehyung, művésznevén V, a BTS tagja elhunyt. Az együttes többi tagját, pedig nem sikerült rávenni a visszatérésre, így az új számuk sem fog elkészülni. Mégegyszer elnézést kérek.
-Várjon! Hogy mi?!

...........

Meg is érkeztem a prológussal, igaz nem lett valami izgalmas, de majd beindulnak a dolgok :)
Örülök, hogy elolvastad idáig a második 'könyvet'❤
Ha valakinek bármi kérdése lenne még a Balesetből Szerelemmel kapcsolatban, nyugodtan tegye fel, szívesen válaszolok rá :)