-Szóval? Miért vagytok itt? - kérdi tört angollal Jin.
-Hogy újra összehozzuk a csapatot - válaszolom nagyon egyszerűen. Remélem Jin-t nem kell sokáig győzködni.
-Oh, értem. Szívesen megyek veletek - mosolyog a többi tagra a legidősebb, mire megkönnyebbülök. De annyira, hogy még melegem is lesz, ami mondjuk nem tudom, hogy függ össze.
-Akkor pakolj, hyung - tapsol egyet Jungkook örömében, majd konkrétan Jin nyakába veti magát.
-Nincs semmi baj, Kookie. Nem kell sírni - simogatja meg a maknae hátát, kinek vállai meg-megremegnek a pityergéstől.
-Hyung! Megérkeztem! - kiáltja valaki, mire mindenki egy emberként néz az ajtóban állóra.
-Te meg mit keresel itt? - ébred fel először a döbbenetből Suga.
-Én csak meglátogatom Jin hyung-ot - emelei fel védekezően a kezeit Namjoon, amik eddig zsebeben pihentek.
-És erről nekünk miért nem szóltál?! - pattan fel mérgesen Jimin, kiabálásától pedig megfájdul a fejem.
-Előszőr Jin-hez jöttem volna, majd szép lassan hozzátok is. Már nagyon hiányoltam a hülye fejeteket.
-Hyung! Miért nem lehetett volna felhívni minket és megbeszélni egy találkozót? - kérdi értetlenül Jungkook.
-Személyesen akartam menni hozzátok, mert úgy meglepetés lett volna és telefonon nehezebb lenne megbeszélni a dolgokat.
-Ez azt jelenti, hogy hyung is ugyanarra gondolt, mint Taylor! - nevem hallatára felkapom a fejem, mert edddig csak a krémszínű szőnyeget bámultam. Jungkook-ra pillantok, aki vigyorogva néz hol rám, hol Namjoon-ra.
-Azt hiszem lemaradtam... - pislogok nagyokat, de nem a meglepettség miatt, hanem látásom kezd elhomályosodni. Valami nem stimmel, ez biztos.
-Jól vagy Taylor? Olyan sápadt vagy - teszi a vállamra a kezét Fruzsi aggódóan.
-Hozok vizet - siet ki a konyhába, vagy legalábbis gondolom oda, Jin. Csenge is riadtan néz rám, a többiekről meg ne beszéljünk, mert ha két másodpercen belül nem esnek pánikba, akkor már hallucinálok is.
-Hívjuk a mentőket!
-Nem kell azokat! Csak egy elsősegélydoboz kell!
-Lehet meg fog halni!
-Ugyanmár Jungkook, ne beszélj hülyeségeket!
-Hozzunk egy lavort, ha hányna!
-Szerintem meg fektessük le.
-Lehet kéne antibiotikum.
-Vagy nyugtató!
-Mi lenne, ha nektek adnék nyugtatót?! - csattan fel Suga hirtelen, mire mindenki elnémul és végre csönd lesz a nappaliban. Fogalmam sincs ezek mit hordtak itt össze, de az az injekcióstű Jimin-nél még nálam is kiveri a biztosítékot.
-Jól vagyok, csak fáradt - legyintek egyet, majd rádöntöm a fejem Fruzsi vállára.
-Itt a víz - ér vissza Jin egy üvegpohárral, amit óvatosan el is veszek.
-Köszönöm - mosolyodok el halványan, ám kezeim máshogy cselekednek, mint ahogy akarnám, mert a pohár hangos csörömpöléssel esik le a vékony szőnyegre, ahol nagyobb darabokra törik. - Bocsánat! - kiáltok fel riadtan és már hajolnék is előre segíteni, mikor megint megszédülök és inkább megdermedek, míg jobban nem leszek.
-Hé, azt hiszem én... - kezd bele Jimin, de a következő pillanatban már ájultan dől rám. Jin rögtön odarohan hozzánk és a homlokunkra teszi a kezét.
-Te lángolsz! - kiált fel rám nézve, mire én is arcomra teszem tenyerem és meglepődve tapasztalom, olyan vagyok mint egy kályha télen.
-Azt hiszem influenzás lettem - nevetek fel bágyadtan, aztán fáradtan csukom le szemeim és Jimin fejére hajtom sajátom. Ha most nem hiszik azt, hogy beszívtam, akkor soha. Kívülről eléggé úgy nézhetünk ki.
Viszont ami meglep, hogy Jimin egyáltalán nem forró, sőt, kezei jéghidegek, mikor megfogom őket.
-Jimin! - rázom meg, de nem reagál rá - Jimin!
-Hyung! - sikít fel Jungkook és iderohan hozzánk, majd pofozgatni kezdi.
-Vedd be - nyújt felém Jin egy újabb poharat és másik kezében egy pirula van, valószínüleg lázcsillapító.
-Köszönöm - veszem el, de szememet még mindig a mellettem ernyedten ülő Jimin-en tartom.
-Segítek, várj - jön mellém Namjoon és a poharat megfogva emeli a számhoz, mert gyenge kezeim ezt sem tudnák megtartani. Bár Jin most okosan műanyagot hozott, üveg helyett.
-Kösz - mondom, miután lenyeltem a tablettát.
-Oh, elájultam, mi? - hallom meg Jimin hangját mellőlem, mire megkönnyebbülten fújom ki a levegőt.
-Igen, úgyhogy most megyünk szépen az orvoshoz - mondja Jin ellentmondást nem tűrő hangon. A szobára hirtelen csend telepszik, csak Fruzsi halk suttogását lehet hallani, amint Jungkook-ot nyugtatja. Komolyan kezdem nagyon sajnálni ezt a fiút. Először V, Janka, most meg Jimin. Ez nem a szerencse évük, az biztos. A némaságot Jimin hasa töri meg, mikor egy hatalmasat kordul.
-Jimin. Szerintem tudom miért ájultál el - fordítom felé lassan a fejem. - Mikor ettél te utoljára rendesen?
-Öhm...régen - túr a hajába zavartan.
-Akkor először eszel, aztán megyünk orvoshoz. Nem fogunk semmit sem a véletlenre bízni - csóválja meg a fejét Jin, majd kimegy a konyhába, gondolom ételt csinálni.
-Azért megijesztettél minket, te - csap Suga a falfehér énekes hátára egyet.
-Bocsánat - nevet fel Jimin, majd visszadől a kanapé támlájára.
-Te hogy vagy? - fordul felém Fruzsi.
-Én? Ugyanúgy. Szédülök és remegek, a fejem is fáj, de nem halok bele - vonom meg a vállam, majd lehunyom újból a szemeim. - Csak hagyjatok kicsit aludni.
-Haha, akkor jóéjt - Csenge halk nevetése az utolsó, amit hallok. Utánna egy mély álomba merülök a kanapén.

Az első furcsa dolog, hogy nem fáj borzasztóan semmim sem. Pedig azon a kínzó bútoron alvás után minimum egy derékfájásra számítottam. A második, hogy homlokomon egy nedves kendő van és be vagyok takarva.
Álmosan pislogva nyitom ki szemeim és a fehér plafonnal találom szembe magam. Orromba Jin jellegzetes, kissé édeskés illata száll. Ezek szerint az ő ágyában döglök éppen. Ezért még hálát kell adnom neki, mondjuk nem egy sütivel, mert csak leégetem magam előtte. De majd valamit kitalálok.
-Felébredtél? Hogy vagy? - jön be látóterembe Csenge kedvesen mosolyogva.
-Jo-jobban - felelem rekedtes hangon. - Meddig aludtam?
-Most délután öt van. Várj, bevizezem újra a kendőt - veszi le fejemről a hűsitő anyagot.
A lakásban nagy a csend, biztos elmentek a többiek.
-Taylor! Hogy vagy? - nyit be a szobába Fruzsi.
-Jobban, köszi. Többiek?
-Mindenki ment Jimin-nel a kivizsgálásra. Csak mi maradtunk hárman. Ja igen, Csengét nem láttad?
-Itt vagyok - jön ki a fürdőből, mely Jin hálószobájából nyílik.
-Lemegyek venni valami kaját, mert Jin hűtője üres. Felhasznált mindent az ebédhez, ami már egy jó pár órája volt. Ti kértek valamit? - néz ránk Fruzsi kérdőn.
-Én nem, köszönöm - rázom meg a fejem - Már így is sok mindent vettetek és tetettek meg értem, pénzem pedig nincs kifizetni.
-Ugyan, azok semmiségek - legyint egyet Fruzsi. - Biztos nem kérsz?
-Ühüm.
-Hát oké. Te Csenge? Kérsz valamit? - fordul az alacsonyabb lány felé.
-Aha, egy mirelit pizzát.
-Ki nem találtam volna - nevet fel Fruzsi. - Akkor én mentem. Nemsokára jövök. Sziasztok!
-Szia - köszönünk el egyszerre Csengével.

-Ilyen nincs! Nincs semmilyen számítógépes játéka, se xBox-a, se wii-je, se PS3-ma, hát én kiakadok! Milyen élete van ennek a gyereknek?! - tárja szét kezeit Csenge, miután átkutatta az egész házat. Mondtam neki, hogy nem kellene, de őt nem érdekelte. Bár a legfurcsább dolog amit talált az minimum ötven Mario figura volt.
-Menj, játsz Super Mario-sat - nevetek a lányon, aki gyilkos tekintettel pillant vissza rám.
-Játszanék, de csak plüssöket találtam! Najó, akkor nézzünk tévét. Az legalább van neki, ha videojátéka nincs - veti le magát törökülésbe a fotelbe. Én a kanapén ülök egy pokrócba bebugyolálva, aminek nagyon jó öblítő illata van.
-Mit akarsz nézni? - kérdezi, miközben egy nagy nyögés kíséretében feltápászkodik a fotelből, a távirányítót keresni.
-Mindegy, úgysem értek semmit egyikből sem.
-Az jó, mert amúgy én sem sokkal többet. Pedig eskü próbáltam megtanulni a nyelvet, de el vagyok én anélkül is. Úgyis angolul beszélek, mert angolt tanítok - mondja, miközben az asztal alá próbál bemászni. - Hogy a fenében került ez ide?! - idegeskedik, én meg csak kuncogok mérgén, ami betegségemnek hála gyönyörű fulladozásba megy át.
-Na, akkor nézzük mondjuk ezt - kapcsolja be a tévét, miután győzelemittasan felemeli a távirányítót.
-Mi ez? - kérdezem szemöldököm ráncolva.
-Fogalmam sincs. De tetszett a csávó sapkája.
Már egy ideje nézünk valami filmet vagy sorozatot (ezt sem tudom megállapítani), mikor Csenge hirtelen felordít.
-Te hülye! Miért mész ki a lakásból?! Ott van a legújabb FIFA!!! Próbáld már ki! - kiáltozik, mire csak a fejemet fogva röhögök, de a következő pillanatban én abbahagyom a nevetést, Csenge pedig befejezi a menő sapkájú srác szidását.
-Nézd má'! Az ott Fruzsi! - mutat tátott szájjal a képernyőre.
-Tényleg! Nem is mondta, hogy játszik egy filmben!
-Ez egy sorozat, nem?
-Nem tudom. Csak annyit értettem belőle, hogy meghalt a néni - préselem össze ajkaim, így koncentrálva, de több dolgot nem tudok felidézni.
-Ott volt a holtteste! Még jó, hogy értetted - nevet a lány fejét csóválva közben.
-Jó, kicsit bágyadt vagyok még - legyintek és mégjobban magamra húzom a puha pokrócot.
-De visszatérve Fruzsira, most kapni fog, amiért nem mondta el! Mondjuk furcsáltam, hogy mindig panaszkodott, nem kap egy szerepet sem, aztán meg ezt abbahagyta - gondolkodik el Csenge.
-Majd, ha visszajött megkérdezzük.
-Oké.

-Megjöttem! - halljuk a kiabálást az előszobából. - Hoztam pizzát, beteszem a sütőbe - sétál be hozzánk Fruzsi.
-Oké, köszi - feleli Csenge, ám nem néz rá, mire lakótársa kérdőn pillant rám, de csak megvonom a vállam, holott pontosan tudom miért ilyen.
-Mit néz...oh - mosolyodik el Fruzsi - Szóval ezért vagy mérges. Ne haragudj, de meglepetésnek szántam. Gondoltam, majd ha kijön magyar felirattal, megmutatom és együtt megnézzük. Hárman - gondoltam, hogy nem rám gondolt, hanem Jankára.
-Semmi baj, nem haragszom. Csak remélem hamar kijön magyar felirattal. Te is velünk jössz majd? - fordul felém Csenge, mire megrázom a fejem.
-Nem. De félre ne értsetek! Érdekel, hogy milyen sorozatban játszol, csak mire kijön, én már otthon leszek - mosolygok halványan.
-Oh, akkor mindegy.
-De mindenképp megnézem - tüsszentek egy nagyot mondatom végén - Vadaki adda egy zsepid? - kérdezem orrhangon, mire Fruzsiék felnevetnek és a videojáték mániás kezembe ad egy csomagot. - Köszödöm.
-Nincsmit.
Fenomenális, életem célja volt, hogy én ma lebetegedjek, lehetőleg tavasszal. Ilyet is csak én tudok csinálni. Tavaly egész télen makk egészséges voltam, erre nyáron megfáztam. Nyáron!
Leteszem a zsepit a többi mellé, zsebkendőtengerem legújabb darabjaként. Undorító.
Mondani akarok valamit, de egy ajtócsapódás megelőz.
-Megjöttek? - nézünk egyszerre az ajtó felé. Felállok és a pokróccal betakarózva csoszogok oda az ajtóhoz, nyomomban Fruzsival és Csengével.
-Sziasztok - köszönünk egyszerre koreaiul, mire felettébb büszke vagyok magamra.
-Heló...
-Történt valami? - kérdezem riadtan, mikor a hat fiú leszegett fejjel jön beljebb. Várjunk csak! Hat?! J-hope meg mit keres itt?!

............

Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig tartott hozni ezt a részt! >< ráadásul rövidebb is lett, mint akartam. De írói válságban vagyok...szerettem volna több részt írni, de valószínű, hogy a következő lesz az utolsó/utolsó előtti.