Egy hatalmas kő esett le a szívemről. Sikerült Jimin-nek elérnie, hogy Suga velünk jöjjön. Nem tudom, hogyan, de amíg be is tartja amit mondott és nem megy haza, addig nem érdekel.
-Nagyszerű! Akkor induljunk is! Ma még el kell jutnunk valakihez! - csapom össze a tenyereim boldogan.
-Kihez? - csodálkozik el Jimin.
-Jin-hez. Megnéztem a térképen és Gwacheon van legközelebb ide.
-Oh, rendben - bólint, majd az idősebb felé fordul - Hyung! Indulunk, úgyhogy pakolj össze.
-Mi?! Most rögtön?
-Igen, nincs vesztegetni való időnk.
-Oké, csak előtte felhívom anyámékat, mert ahogy ismerem őket, még minimum öt óra a bevásárlás nekik - sóhajt egyet színpadiasan, majd feltápászkodik és telefonjáért nyúl.
-Addig mi menjünk ki - súgom Jimin-nek, aki beleegyezően indul el utánnam.
-Kérdezhetek valamit? - kérdezem, mikor kiérünk a szobából és becsukjuk az ajtót.
-Mondjad.
-Miért nem eszel? - vonom fel egyik szemöldököm.
-Tessék? Dehát én eszem! - kezd el egyből tiltakozni, mire megforgatom a szemeim.
-Aha, persze. Én pedig súlyemelő világbajnoknak készülök - mondom cinikusan, ő pedig veszi az adást, mert halványan elmosolyodik.
-Ki tudja? Nem tudom mit szoktál csinálni szabadidődben - vonja meg a vállát, de aztán komolyra vált az arca.
-Jimin...tényleg mond el - teszem a vállára a kezem bíztatóan.
-Hah...én sem tudom. Csak...nincs étvágyam. Úgy érzem, ha még egy falatot is eszem, vissza fog jönni - dörzsöli meg orrnyergét.
-Akkor...ez lehet...pszichológiai? - kérdezem óvatosan, mert attól félek, megsértem őt.
-Lehet.

-Istenem! Meddig kell még gyalogolnunk?! - csapott egyet a levegőbe Suga idegesen.
-Mit mond? - fordulok Csenge felé, aki csak legyint egyet.
-Nem fontos.
-Hát, oké.
-Amúgy neked kéne tudnod, a te leadered házához tartunk - szól vissza a rappernek Fruzsi.
-De nem jegyzem meg még a kutyája nevét sem, nem hogy a szülei lakását! Ráadásul otthon kellett hagynom az enyémet...szegény Holly! - háborodik fel Suga, amin nem tudok nem kuncogni. Fogalmam sincs miről hadovál, de nagyon vicces ahogy gesztikulál.
-Hyung, Janggu-nak hívják...de szerintem ezzel nem kéne dicsekedned... - mondja enyhén szemrehányóan Jungkook.
-Tényleg? Nem szántam dicsekedésnek, csak szókimondó vagyok.
-Hyung! - kiált fel egyszerre a két fiatalabb, mire Suga megadóan emeli fel a kezeit.
-Rendben, vettem az adást.
-Örülök neki. Amúgy itt vagyunk! - mutat fel a maknae egy pár emeletes házra.
-Gondolom megérkeztünk - szólalok meg még mindig az épületet vizslatva. Kívülről nem tűnik a legmodernebbnek, de nagyon igényesen van megcsinálva. Kifejezetten tetszik a barnás színű fal és a nagy ablakok, melyekben cserepes virágok foglalnak helyet.
-Igen. Elérkezett az idő, hogy Jin-t is magunkkal vigyük - bólint egyet Csenge, akivel az utóbbi időben sokat beszélgetek. Jól kijövünk egymással és nem csak azért, mert egyikőnk sem beszéli túlzottan a koreai nyelvet. Egész sok közös dolog van bennünk.
-Akkor hajrá - sóhajtok és megnyomom a csengőt.
-Öhm...az nem Jin-éké - figyelmeztet Fruzsi, de már mindegy.
-Hupsz...
-Tessék? - szól bele egy idős nő, mire egymásra nézünk.
-Öhm...elnézést, téves - kap észbe először Jungkook.
-Oh, istenem! A mai fiatalok már olvasni sem tudnak?! - csapja le a kagylót a néni, mire kuncogni kezdek, de nem sokáig tart a vidámságom, mert az első emeleti ablakból, pont felettünk, kinéz az őszhajú nő és elkezd valamit koreaiul hadoválni.
- Nem tanítottak meg titeket a szüleitek, hogy tiszteljétek az idősebbeket?! Valaki pihenni szeretne ilyenkor! Ráadásul miatattok most a tej is kifutott! Istenem, ezek a mai fiatalok. Ha legközelebb is becsöngetnek, adok én nekik olyan csöngőt...! Csengeni fog egészen Angliáig a fülük! - azzal becsapta az ablakot, kicsit sem finom mozdulatokkal, mire egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Nem értem miért kellett ezen ennyire felhúznia magát és azt sem tudom egyáltalán mit szövegelt, de mindegy is. Maga a látvány borzasztó vicces volt.

Miután kinevettük magunkat, meg is találtuk végre Jin szüleinek a csengőjét, pontosabban Jimin fedezte fel hol van.
-Oh, Jimin, Yoongi, Jungkook, ti vagytok azok? - jön ki a bejárati ajtón egy középkorú, enyhén őszülő nő, mielőtt még megnyomhatnánk a gombot.
-Igen, Mrs. Kim - hajolnak meg a fiúk, kiknek példáját mi is követjük.
-Mi járatban vagytok errefelé?
-Jin hyung-ot keressük. Reméltük, hogy itt találjuk - válaszol Jimin mosolyogva.
-Oh, nagyon sajnálom, de Jin-ah nem lakik már itt - rázza meg a fejét amint kiderült, Mrs. Kim.
-Nem lakik már itt - súgja nekem Fruzsi, mire elkomorodok. Nekem semmi kedvem nincs még tovább sétálni. Lehet sztrájkolni fogok Suga-val együtt.
-És megtudhatnánk, hogy hol lakik most? - kérdezi Jungkook puhatolózva.
-Persze, leírom egy cetlire a címet, ha van nálatok.
-Ja, nem kell. Itt a telefonom. Diktálja csak le, beírom - veszi elő mobilját a zsebéből a legfiatalabb.
-Rendben. Tehát, Cseresznye utca, 9/a. Itt van nem messze, alig három saroknyira. Jin-ah biztosan örülni fog, hogy láthat titeket - mosolyodik el a nő kedvesen, aminek hatására kemény vonásai meglágyulnak.
-Köszönjük - hajolnak meg újból, amit mi megint követünk.
-És ők kicsodák? - fordul felénk Mrs. Kim, mire nagyokat pislogok.
-Oh, ők itt a barátaink. Fruzsi, Taylor és Csenge - mutat be minket Jimin egyesével.
-Örülünk, hogy megismerhetjük - mondjuk egyszerre és most nagyon büszke vagyok magamra, hogy tudok ennyit koreaiul.
-Úgyszintén - biccent egyet a nő - Most mennem kell, mert a végén el fogok késni. Örülök, hogy láttalak titeket. Adjátok át az üdvözletem a többi tagnak is.
-Rendben, úgy lesz - vágja rá Suga egyből, Mrs. Kim pedig elviharzik mellettünk, egyenesen fekete autójához, majd egy utolsót intve már indítja is be a motort.
-Akkor? Megyünk? - kérdezem, mert Fruzsinak hála nagyjából megértettem az egész beszélgetést.
-Persze. Kookie, merre kell menni? - karol bele szerelmébe a lány egy mosollyal arcán.
-Arra! - mutat jobbra egy árnyékos utcába, majd magabiztosan megindul.
Csak tudnám honnan tudja merre kell menni...

Erre pedig hamarosan meg is kaptuk a választ. Jungkook-nak fogalma sem volt hol van a lakás, csak menőnek akart tűnni.
-Ezt nem hiszem el! Adjad ide azt a térképet! - kapja ki a fiatalabb kezéből Suga a város ezen részét ábrázoló lapot, amit pár perce vettünk egy újságosnál. - Te, arany maknae. Mégis miért az ellenkező irányba mentünk végig?! - csap rá a fekete hajú fejére a térképpel, mire a bántalmazott összehúzza magát.
-Bocsánat...
-Úgy tűnik Jungkook-nak köszönhetően végig rossz irányba mentünk - sóhajt egyet Csenge, közben pedig újra összefogja vállig érő haját.
-Oh, akkor ezért mentünk el egy Cseresznye utca mellett! - csap a homlokára Jimin, de ezt nem kellett volna mondania, mert most három pár dühös szemmel találja szemben magát.
-És ezt eddig miért nem mondtad?! - kérdezi Fruzsi, míg Jungkook és Suga értetlen pillantásokkal illetnek minket.
-Bocs, azt hittem az csak egy ugyanilyen nevű utca.
-És visszatalálsz oda? - terelem a témát, nehogy a végén még valaki tömegverekedést rendezzen egy idol-lal.
-Öhm...nem hiszem. Ez már elég régen volt - túr a hajába zavartan. Nos, való igaz. Van vagy már másfél órája, hogy gyaloglunk. De nem, nem kérdeztünk meg senkit merre kell menni, mert Jungkook azt állította, tudja merre megyünk. Hát, ha neki két kilóméter a pár sarok, akkor minimum a Marsról jött.
-Hah...inkább csak kövessük Yoongi-t. Ő talán nem téved el - vesz egy mély levegőt Fruzsi és előre megy az említett felé.
-Legközelebb kérlek azért szólj, mert semmi kedvem lekoptatni a lábam - intézem Jimin felé a szavaim, aki mindenfelé néz, csak rám nem.
-Lekoptatni? Az meg mit jelent? - kapja végre tekintetét felém.
-Hát lekoptatni, nem érted?
-Nem. Nem ismerem ezt a szót - tényleg, jut eszembe Jimin se tud azért tökéletesen angolul, bármennyire is próbált megtanulni az utóbbi időben.
-Akkor mindegy. Csak annyit mondtam, hogy nem akarok sokat gyalogolni.
-Ja, oké - világosodik meg, majd az út további részében Suga-hoz somfordál, én meg maradok Csengével, békénhagyva a Fruzsi-Jungkook párost.

-Taylor?! - csendül fel egy kiáltás mellőlem, mire oldalra kapom a fejem.
-Tényleg ő az! - egy csapat gimnazista koreai lány jelenik meg az utcán és mind egyenesen felém jön.
-Kaphatnánk egy aláírást vagy közös képet? Nagyon nagy rajongóid vagyunk! Hallottuk, hogy Dél-Koreába jöttél és reménykedtünk, hogy találkozunk veled! - csiripeli az egyik vöröses hajú lány, szép angol kiejtéssel.
-Oh, örülök mindig, ha találkozok olyanokkal akik szeretnek - mosolygok rá az öt gimnazistára.
-Az ott Jungkook oppa?! - sikít fel az egyik, mire Fruzsi odamegy hozzá és szabályosan befogja a száját.
-Nem, az nem ő.
-Ne hívj oppa-nak - morogja az említett a maszkja alatt, csak sajnos nem elég halkan, mert mindenki meghallja.
-Tényleg ő az! És Jimin oppa és Yoongi oppa is! - kezd el egy másik is ugrándozni és én érzem, hogy itt a vég.
-Oké, csináltok mindannyiunkkal egy képet, aztán csöndben mentek a dolgotokra - mondom, próbálva lecsittítani a kedélyeket.
-Rendben - bólint suttogva az egyik, mire képzeletben tenyerem egy hatalmasat csattan homlokomon. Nem most kéne csöndben maradni!

Nagy nehezen elkészülnek a képek egyesével, csoportosan, kettesével és a fene tudja még hogyan. Még olyat is kértek, hogy én és Jimin pózoljunk, amit már végképp nem értettem miért.
Fruzsi végig gyilkos szemekkel méregette azokat a lányokat, akik közel mertek menni Jungkook-hoz. Csodálkozom, hogy még nem menekültek el. Kezdtem már én is félni.
-Köszönjük szépen - hajol meg az öt tinédzser egyszerre búcsúzóul. Már épp elindulnánk megkönnyebbülten, mikor az egyik visszaszól.
-Taylor! Igaz, hogy már több, mint egy éve ismered a BTS-t?
-Mi? Nem - rázom meg a fejem - Maximum három hónapja találkoztam velük.
-De akkor, hogy járhattál Taehyung oppa-val? - kérdezi ártatlanul, mire érzem, hogy a mellettem álló Suga összes izma megfeszül.
-Öhm...ezt inkább beszéljük meg máskor. Különben sem jártam vele.
-És akkor ezek a képek? - nyújtja felém a telefonját, amit a kezembe veszek és hatalmasra tágult szemekkel vizslatom a képernyőt.
Egy csomó kép van V-ről és rólam, pontosabban Jankáról, különböző helyszíneken. Egyet még annál a lakásnál is készítettek, ahol most éppen lakok.
-Ezeket...honnan? - adom vissza lesokkoltan a mobilt, mire a lány szégyenlősen elmosolyodik.
-Nagyon szerettem Taehyung oppa-t. Szerelmes voltam belé. Ezért párszor követtem őt a dormtól és láttam, hogy találkozgat ezzel a lánnyal, vagyis veled - meséli és én akkor rájövök; ez a lány nem normális.
-Nem, félrérted. Az ott nem én vagyok!
-Akkor? - vonja fel kérdőn egyik szemöldökét. Hirtelen nem is tudom mit mondjak.
-Figyelj, majd én elmagyarázom. Add meg a telefonszámod és felhívlak este - vág közbe Fruzsi, életmentőn. Ez nekem is eszembe jutott már, de ha én adnám meg, annak nem lenne jó vége.
-Rendben, de akkor biztosan hívj fel.
-Persze - bólint egyet Fruzsi, nem túl meggyőzően.
Miután számotcseréltek, végre szétválnak útjaink, bár az előbbi jó hangulat nem tér vissza. Helyette egy sötét felhő száll felénk és szinte hallom az eső kopogását. Csak Suga szólal meg néha, ha be kell fordulnunk valahol.
-Szerencse, hogy mások nem ismertek fel minket - mondom halkan Csengének.
-Ja - feleli és itt abba is marad a beszélgetésünk.

Tíz percen belül megérkezünk végre Jin-hez, mindannyian hulla fáradtan.
Jungkook csönget be és csak reménykedünk, hogy itthon van.
-Igen? - szól bele egy kellemes hang.
-Hyung! Mi vagyunk azok.
-Jungkook?
-Igen!
-Gyertek - nyílik ki az emeletesház ajtaja. Természetesen megint én megyek egyedül a lépcsőn, de bármennyire is úgy érzem, lejártam a lábamat, engem be nem nyomnak abba a szűk liftbe!

-Hát ti? - nyit ajtót nekünk Jin meglepetten. - Hogy-hogy itt vagytok és mi ez a nagy lehangoltság?
-Oh, ne is mond... - sóhajt Suga, majd otthon érezve magát bemegy a szemben lévő nappaliba és leveti magát a kanapéra. Mi pedig "jólnevelten" követjük a példáját.

.........

Megint soká hoztam, de valahogy mostanában nincs ihletem, de persze attól még folytatni fogom ><