-Jimin. Szeretnék találkozni vele.
-Már vártam mikor mondod ezt.
-Akkor, amint rendbe hoztuk a bandát, megyünk Jankához - vázolom fel a tervet.
-Ez nem ilyen egyszerű - rázza meg a fejét, mire felvonom az egyik szemöldököm.
-Már miért ne lenne? Ez pofon egyszerű - tárom szét karjaim értetlenül.
-Milyen egyszerű?
-Pofon egyszerű.
-Pofon?
-Oh, ezt angolban nem használják így, bocsi - esik le, hogy miért nem értette amit mondok. - Szóval a lényeg, hogy ez egyszerű. Csak oda kell menni, ahol most lakik. Feltéve, ha tudnám az hol van.
-Én sem tudom pontosan, de Fruzsi és Csenge tudják. Csak az a baj, hogy JinRa, ahogy én hívom, mindent elfelejtett, ezáltal csak magyarul tud beszélni.
-De én tudok magyarul! Na, Jimin, hagy menjek majd veled - noszogatom a fiút, bár nem is értem miért kérek tőle engedélyt. Egyáltalán miért nem akarja, hogy találkozzak vele?
-Rendben, jöhetsz, de nem most - egyezik végül bele egy nagy sóhaj kíséretében.
-Köszönöm! - vigyorgok boldogan. Izgatottság költözik belém, mintha átálítottak volna valamit az agyamban, így azt eredményezve, hogy nem tudok másra gondolni, csak az ikertesvéremre.

Másnap korán reggel indulunk, úgy tervezzük, ma két emberrel gazdagodik kis csapatunk.
Illedelmesen elköszönünk Jungkook szüleitől, megköszönjük, hogy ott maradhattunk éjszakára. Bár őszintén szólva a nappali kihúzható fotelje nem volt valami eget rengetően kényelmes, de jobb volt, mint az utcán aludni.
Kapunk egy kis útravalót is, amiről tényleg fogalmam sincs, hogy mi. Én már megszoktam a szendvicseket és péksüteményeket. Bár más kontinens, más világ.

-Most merre? - kérdezem, mikor a buszmegállóban várunk. Csak tudnám mire, mert még meg sem beszéltük kihez megyünk.
A májusi nap kellemesen süt és szerencsére még nincsen akkora forróság, így a hónap közepén sem. Megmondom őszintén, először borzasztóan furcsa volt egy teljesen idegen országba költözni, nem is olyan kevés időre, de két és fél hónap alatt kezdem megszokni az itteni szokásokat, még azt is, hogy rettentően nagy illedelmetlenség hangosan orrotfújni. Csak tudnám, akkor mit csináljak, ha folyik az orrom. Hagyjam a taknyomat folyni, mint a mesefilmekben, a kisgyerekeknek? Köszönöm nem, még nem szeretném elásni magam egy ilyen fotóval az interneten.

-Szerintem menjünk Daegu-ba - ajánlja fel Jungkook a busz menetrendjét vizslatva.
-Nekem oké. Ki lakik ott? - vonom meg a vállam, miközben leülök az egyik padra, Csenge és Jimin közé.
-Yoongi hyung.
-Öhm...Suga, igaz? - kérdezem bizonytalanul, miközben egy nagyot kortyolok palackomból, melyben életet adó málnaszörp lappang.
-Ühüm - bólint egyet Kookie, majd ő is leül Fruzsival együtt, így öten nyomorgunk a padon.
-Megvettem a jegyeket mindenkinek, elég majd később visszaadnotok - tájékoztat Fruzsi, majd kiosztja az említett kicsi papírokat, melyeket a mellettünk lévő autómatából szerzett. - Elmegyünk az állomásig busszal, onnan pedig pár megálló vonattal Daegu.

Fogalmam sincs, hogyan jutottunk el idáig, de egész gyorsak voltunk. Már ha a másfél óra gyorsnak számít. Azért Daegu és Busan nem helyezkedik el egymás szájában, az tuti.
Suga szülei egy panelház ötödik emeletén laknak, egy meglehetősen forgalmas úton mentén. Jimin tájékoztatása szerint a bátyja már rég nem lakik a szüleivel, elköltözött a barátnőjével egy lakásba, pár évvel ezelőtt.
Egyedül tettem meg lépcsőzve az utat, a többiek mind a kényelmesebb megoldást választották. Valamennyire megértem őket, hiszen nem kellemes ennyi lépcsőt megmászni, de nekem bőven elég volt az idefelé vezető úton ücsörgés, kezdtem már hiányolni a mozgást. Még a hétvégi kondiba járás is hiányzik, bármennyire is elfáradtam a végén.

Jungkook csönget be az ajtón, mellette pedig Jimin áll egyik lábáról a másikra izgatottan. Két hónap biztosan sok idő, főleg, hogy eddig több éven keresztül éltek egy lakásban, így érthet izgatottsága.
-Igen? - szól bele egy fiatal fiú.
-Hyung! Mi vagyunk azok! - kiabál bele egyből a maknae. A zár hamarosan kattan és az ajtóban egy igen meglepődött Yoongi-t találunk, ki nem sokáig élvezheti a bámulást, mert  két barátja a nyakába veti magát.
-Az ilyen pillanatokért már megérte eljönni - súgja Fruzsi nekem és Csengének, mire mi értetlenül fordulunk felé, majd egymásra nézünk.
-Megható, de én még mindig inkább Mortal Combat-oznék - vonja meg a vállát Csenge, de aztán fájdalmasan szisszen fel, mikor barátnője oldalba vágja.
-Olyan érzéketlen vagy!
-Csak szókimondó.
Míg a két lány elbeszélget Csenge lelkének rejtelmeiről, Suga lehámozza magárol Jimin-éket és beinvitál a lakásba.
-Ő kicsoda? - biccent felém az említett fiú.
-Taylor vagyok - mondom szerintem borzalmas koreai kiejtéssel.
-Tényleg. Bocs, csak inkább megkérdeztem, minthogy rossz nevet mondjak - magyaráz, de én csak valami bocsánatot értek meg belőle.
-Ja, nem tudsz koreaiul - sóhajt Suga, mire legszívesebben visszavágnék neki, hogy az ő angolja sem a legtökéletesebb, de inkább tartom a szám.
-Szüleim nem itthon, vásárolnak - csukja be mögöttünk az ajtót a rapper.
-Bocsánat, hogy hívatlanul jöttünk, de fontos dologról lenne szó - kezdek bele, miközben bevezet minket a nappaliba, majd leülünk a viszonylag tágas térrészben elhelyezkedő kanapéra és fotelebe.
-Ezt inkább elmondjuk mi - ajánlja fel Jimin, amibe hamar bele is egyezek, mert nincs sok kedvem kézzel-lábbal mutogatni.
-Taylor kitalálta, hogy újra összehoz minket és szerintem ez egy jó ötlet. A kérdés az, hogy neked lenne-e kedved velünk jönni? - foglalja össze Jimin, majd kérdőn pillant az idősebbre.
-Én is pártolom az ötletet! - teszi fel a kezét Jungkook mosolyogva.
-Nem is tudom. Nincs túl sok kedvem hozzá.
-Hyung! Kérlek! - néz könyörgően Kookie Suga-ra.
-Jungkook, én megértem, hogy hiányzonak a többiek, de én még nem hinném, hogy készen állok egy comeback-re - sóhajt egy nagyot Suga, közben ujjait tördelve.
-De nem kell feltéltenül egyből comeback-elnünk! Csak újra legyen együtt a csapat! - győzködi a legfiatalabb és kihallom hangjából az elkeseredettséget.
-Tudod nagyon jól, hogy soha nem lehet újra együtt, mert Taehyung meghalt! - csattan fel Suga, majd feláll és elvonul valahova. Jungkook tágra nyílt szemekkel néz barátja után, Jimin pedig felpattan és a rapper után rohan. Ezzel szerintem egy kicsit túllőtt a célon.
Fruzsi egyből szerelmét kezdi halkan vígasztalni, akin látszik, hogy erősen próbálja visszanyelni könnyeit. Csengével kicsit kínosan ülünk egymás mellett.
-Csak szerintem vagyunk itt feleslegesen? - kérdezem halkan.
-Nem, ne aggódj. Én is egy kívülálló személynek érzem magam - rázza meg a fejét, majd lassan feltápászkodik a kanapéról - Igyunk valamit, szomjas vagyok.
-Oké - kelek fel én is és Fruzsiék észrevétele nélkül sétálunk ki, a konyha felé véve az irányt.
-Ha jól láttam befelé jövet, valahol itt kell lennie - megy az előszobába vezető úton Csenge, én pedig hűségesen követem.
-Szerintem ez lesz az - fordulok be balra és boldogan pillantok hátra - Igen, megtaláltam.
-Oh, nagyszerű. Akkor nézzünk valami ital után - támadja le egyből a hűtőszekrényt és pár pillanat múlva diadalittasan mutat fel egy üveg narancslevet.
-Már csak poharat kéne szerválni - kezdek el kutatni a pult felett lévő szekrényekben, míg nem találok két tiszta darabot.
-Enyém a zöld - kapja ki a kezemből az egyiket, majd már tölti is ki az italt poharába. Reméljük Suga nem fogja leszedni a fejünk kis magánakciónk miatt. Csenge nekem is önt a feléig, aztán issza is nagy kortyokkal a folyadékot.
-Fúj! Ez mégis mi a jó élet?! - köpi ki gyorsan, amint megízleli a borzalmat, mibe gyanútlan ártatlanként én is beleittam, ám nekem sikerült magamban tartani és szenvedve lenyelni a förmedvényt.
-Ez kérlek, répalé - öntöm ki a mosogatóba a narancslének hitt italt.
-Borzalmas! Hogy bírtad ki, hogy nem köpted ki?! - hitetlenkedik ivó sorstársam.
-Anya régen sokszor ivott ilyet, mert állítása szerint ez nagyon egészséges, így nekem is gyakran adott, amit kénytelen voltam meginni, pedig nagyon utáltam - magyarázom a dolgot, miközben kiürített poharamba csapvizet öntök.
-Őszintén sajnállak - veregeti meg a vállam, majd ő is iszik a vízből, hogy kiöblítse száját.
Tanulság, mindig nézd meg mit iszol, mielőtt belekortyolnál.
-Visszamegyünk? Lehet Suga is meggondolta már magát - kérdem Csengétől, miután tisztelettudóan, el is mosogattunk magunk után.
-Igen - bólint, majd utánnam indul.
Ám a nappaliba érve még mindig csak a Fruzsi-Jungkook páros fogad, Jimin és Suga pedig mintha köddé váltak volna.
-Többiek? - teszi fel a kérdést helyettem is Csenge.
-Nem tudom, azóta sem jöttek vissza - vonja meg a vállát a lány.
-Oké, ezt én is látom, de azért kösz - sóhajt Csenge, majd lehuppan a kanapéra és kezébe veszi a TV távirányítóját, hogy bekapcsolja a plazma képernyőt. Otthon érzi magát.
Végül perceken keresztül kapcsolgatja a csatornákat, míg nem talál egy számára megfelelő adást, valami amerikai akciófilmet.
-Én megyek, megnézem mit művelnek ezek ketten - állok fel, amit a többiek csak egy hümmögéssel konstantálnak.
Elindulok egy véletlenszerű irányba, hiszen csak nem olyan nehéz megtalálni őket.
Aha, persze. Vagy tíz percig bolyongtam a lakásban, megjárva a fürdőszobát, mosdót, dolgozószobát, a szülei hálószobáját, az ebédlőt, de még a konyhába is betévedtem egyszer. Kívülről senki meg nem mondaná, hogy ekkora belül!
-Najó, ha itt nincsenek, ordítani fogok utánnuk - teszem a kezem a kilincsre, majd óvatosan benyitok a szobába. A hálóban a két fiú fogad, kik az ágyon ülnek farkasszemet nézve egymással, látszólag egyáltalán nem zavarja őket, hogy benyitottam.
-Öhm...helló - köszönök kínosan, mire végre hajlandóak rám pillantani. - Döntöttél már, Yoongi?
-Igen - feleli nyersen.
-És? Akkor jössz?
-Nem.
-Hyung! Gyere velünk! - kiáltja Jimin hirtelen és én most érzem, hogy hátrébb kell vonulnom.
-Már mondtam, hogy nem! És el is magyaráztam, nem is egyszer, hogy miért! - vág vissza azonnal az idősebb, így egy újabb veszekedést produkálva.
-Nem érdekel! Olyan nehéz lenne velünk jönni?!
-Nem, ha Taehyung is ott lenne! Te tényleg azt hiszed, hogy minden olyan lesz mint régen?!
-Nem, tudom, hogy nem lesz olyan, de attól még lehetünk boldogok!
-Boldogok, mi? Egészen idáig elvoltam, míg ti, be nem állítottatok!
-Ne fogd ránk ezt az egészet! Csak te vagy túl félős!
-Nem vagyok félős! És nem rátok fogom, mert Taylor terve volt!
-Őt hagyd ki ebből, mert ugyanúgy azt akarja, amit Janka is akarna! Hogy lépjünk túl!
-Azt mondod felejtsük el? Felejtsük el Tae-t, aki a legjobb barátunk volt több, mint négy évig?! - nevet fel Suga gúnyosan.
-Nem! Azt mondom, hogy lépjünk túl! Nem vagyok naív, tudom, hogy nem jön vissza, tudom, hogy nem lesz minden ugyan olyan, azért ne nézz teljesen hülyének! De lépjünk túl és őrizzük meg őt az emlékeinkben, mint egy olyan személyt, kire ha visszagondolunk, mosolygunk, nem pedig siratjuk. Szerinted ő nem ezt akarná? Ennyire nem ismerted Taehyung-ot? - csóválja csalódottan Jimin a fejét.
- Rendben. Nyertél - tárja szét kezeit Yoongi - Veletek megyek. De ne csodálkozzatok, ha nem lesz happy end.
-Tudod, én is így vélekedtem még az elején. Csak a sorsunkat mi irányítjuk - kel fel az ágyról Jimin mosollyal az arcán, egy jelentőségteljes pillantást vetve rám, majd megpaskolja az idősebbik vállát és belémkarolva húz ki a szobából.
-Na, mit mondott? - kérdezem felpillanva az ezüstős hajúra.
-Velünk jön.

.........

Igen, tudom, sok ideig tartott míg hoztam. Úgy tűnik ha sietek, biztosan nem tudom gyorsan megírni, úgyhogy inkább nem ígérek semmit, de folytatás biztosan lesz! ><