-Ha?! - nézek a fiú után, majd vissza a többi tagra. Ennek meg mégis mi a jó édes baja van?! Úgy videlkesik, mintha meglátta volna az anyja gyilkosát, pedig tudtommal nem vagyok skizofrén, szóval tuti nem öltem senkit.
-Bocsánat, de a főnökség hív - veszi elő csörgő telefonját Hobeom, majd kimegy az előszobába.
-Öhm... - állok egyik lábamról a másikra, nem kicsit kínos ez a helyzet - É-én nem beszélek koreaiul - bököm ki nagy nehezen, nem figyelve az öt kíváncsi tekintetre.
-Ők pedig nem nagyon beszélnek angolul - áll fel először azt hiszem Rap Monster. - Én Kim Namjoon vagyok - nyújtja a kezét.
-Én Taylor.
-Taylor? - kapja fel a fejét Jin meglepődve - Te vagy Taylor, aki forgat velünk? - kérdezi tört angollal.
-Igen. Miért?
-Van testvéred? - csatlakozik be Suga is.
-Igen, egy húgom.
-Csak?
-Mi van ma?! Igen, csak egy húgom van! - kapom fel a vizet, pedig tényleg nem tettek semmit, amivel ezt kiérdemelnék.
-Bocsánat, de most mennem kell, Taylor hazatalálsz egyedül? - érkezik vissza Hobeom megmentve a helyzetet.
-Persze - egy kis füllentés nem árthat...
-Akkor jó, sziasztok! - int egyet a menedzser, majd lohol is tovább.

-Magyar vagy? - szólal meg most először Jungkook is halkan, de még mindig nem néz rám, ami kezd zavaróvá válni.
-Igen. Miért, baj? - húzom össze a szemeim. Csak nincs azzal bajuk, hogy honnan jöttem.
-Nem, dehogy is! Szeretjük a magyarokat - mosolyodik el fájdalmasan, ha minden igaz, a legfiatalabb.
-Ismertek magyarokat? - fordulok Rap Monster felé, hiszen messze lerí, hogy ő a legjobb angolos.
-Párat. De ha nem baj, nem szeretnék róla beszélni - tereli a témát a leader (hej, milyen szavakat tudok már!).
-Persze, semmi gond - legyintek, mert érzem, fájdalmas témára léptem - Én...azt hiszem megnézem Jimin-t - mutatok hátra, amerre az ezüst hajú fiú lelécelt.
-Szerintem nem túl jó...ötlet - sóhajt RapMon, de én addigra már elindulok. Én csináltam valamit, amivel megbántottam, nekem is kell kiengesztelnem. Csak az egész ott bukik, hogy fogalmam sincs mit tettem, ami rossz volt. Talán a létezésem fáj neki? Vagy csak nem vagyok szimpatikus számára? Lehet ismer, mint modell és nem tetszik a munkásságom. Ki tudja?
-Jimin - kopogok be az ajtón, amin emlékeim szerint bement, ám válasz nem érkezik. - Jimin! Nyisd ki, kérlek! Fogalmam sincs, hogy érted-e mit mondok, de sajnálom, oké? Nem tudom, hogy mit tettem, amivel megbántottalak, de bocsánatot kértem, szóval nyisd ki ezt a hülye ajtót! - sóhajtok és újból megpróbálok benyitni, de most valaki megakadályoz.
-Hagyd - teszi a kezemre sajátját Rap Monster és megrázza a fejét - Felesleges.
-Jungkook! - emeli fel a hangját valaki, aztán egy csattanást hallok, majd egy síró maknae viharzik el mellettünk és bezárkózik a másik szobába.
-Jungkook! Gyere ki! - kiabál az ajtaja előtt állva J-hope.
-Nem! Majd ha Taylor elmegy! - üvölti ki, aztán már csak a hüppögését lehet hallani.
Lesokkolódva állok és nem tudok megszólalni.
-Ne haragudj rá Taylor, nem úgy gondolta - próbálja menteni a helyzetet J-hope, miközben Jin és Suga is megjelennek.
-De! Pontosan úgy gondoltam!
-Jungkook! Taylor nem tehet semmiről! - rivall rá Jin, ami úgy érzem nem túl jellemző a legidősebbre.
-Igaza van, menjen el innen! - hallatja hangját Jimin most először, mióta itt vagyok.
A következő mondatokat nem értem, mert Suga kezd el ordibálni koreaiul.
-Gyere - fogja meg a kezem RapMon és kihúz az előszobáig. Könnyes szemmel figyelem mozdulatait. Nem gyakran sírok, de az sem túl általános, ha meglátogatok ismeretleneket kedvességből (legalábbis annak szántam), ők meg konkrétan kiutálnak.
-Ne haragudj rájuk, csak az indulat beszél belőlük - áll fel Rap Monster, miután felvette cipőjét.
-Megértem. Én is ilyen voltam régen - törlöm meg a szemem és csak remélem, hogy szempillaspirálom nem kenődött el.
-Idővel bocsánatot fognak kérni - ölel meg, amit nem tudok hova tenni, bár meg kell mondjam, jól esik. - Van kedved enni valamit? Közben válaszolhatnék a kérdésekre, amik most eszedbe jutottak - enged el és rámmosolyog.
-De - bólintok rá, aztán együtt megyünk ki a lakásból. RapMon egy cetlit hagy, hogy hova indultunk, aztán a lift felé veszi az irányt.
-Én inkább a lépcsőn megyek - hátrálok pár lépést a nyitott felvonó ajtajától.
-Miért? Hiszen itt van már - csodálkozik el a pár évvel idősebb fiú.
-Csak nem nagyon kedvelem a lifteket. Klausztrofóbiám van bennük.
-Oh, akkor megyek én is a lépcsőn - indul el előttem és szótlanul megtesszük azt a hat vagy mennyi emeletet.
-Hova megyünk? - kérdezem az utcára érve.
-Két saroknyira van egy pizzázó. Az jó lesz?
-Persze! Az instant leves nem éppen a legjobb kaja, szóval ez most jól fog esni. De várj! - torpanok meg.
-Mi az? - fordul hátra meglepetten.
-Nálam nincs pénz.
-Mindegy, meghívlak. Abba az egy szelet pizzába nem fogok belehalni - nevet fel, de én kihallom belőle az erőltetettséget.
-Nem kell színészkedned előttem.
-Nem színészkedem! - tiltakozik egyből, mire megforgatom a szemem.
-Ugyan, az arcodra van írva, hogy legszívesebben bezárkóznál a szobádba és ki se jönnél onnan.
-Ebben igazad van. De ha ezt tenném, azzal nem változna semmi, Taehyung nem éledne fel, a többiek pedig követnék a példámat. Én vagyok a leader. Ha én depressziós leszek, az egész csapatunknak annyi. Esetleg Yoongi még tudná tartani a frontot, de ha nem is mutatja ki az érzelmeit, ő az egyik olyan tag, akit a legjobban megviselt a kis földönkívüli elvesztése.
-Nem muszáj erről beszélned - vizslatom a cipőm orrát.
-Jobban leszek attól, ha valakivel megosztom a fájdalmam - felemelem a fejem és tekintetem a magas fiúra szegezem. Talán nekem is ezt kellett volna tennem...megosztani valakivel azt, ami a szívem nyomja.
-Nem is mondasz hülyeséget Rap Monster - mosolyodok el halványan, bár nem várom, hogy viszonozza a gesztust, ő mégis megpróbálja.
-Inkább hívj Namjoon-nak. Most csak egy hétköznapi ember vagyok, nem egy idol - kér meg, mire bólintok.
-Rendben, Namjoon.

A pizzázó tényleg nincs messze, három perc míg odaérünk. Namjoon felteszi sapkáját és maszkját, hogy ne ismerjék fel, így nem láthatom arcát, ami kicsit idegesít.
A pizza kérése is rám marad, mivel ő fél, hogy még a végén felismeri valaki.
Szerencsére gyorsan odaadják a két szeletet, aminek kifejezetten örülök.
-Menjünk, együk meg a házunk parkjában inkább. A maszkban nem is tudok harapni - húz magával és elköszön, mikor kilépünk a kicsi üzletből. Az utcán már elengedi csuklómat és csendben sétálunk egészen a parkig. Ott leülünk egy padra és lassan elkezdjük enni a nagy pizzaszeletünk.
-Nyugodtan kérdezz - töri meg a csendet először Namjoon.
-Miért kérdeztétek meg, hogy van-e testvérem a húgomon kívül? - kezdek bele habozás nélkül. Végre valaki hajlandó válaszolni nekem, hülye leszek nem kihasználni a lehetőséget.
Namjoon sóhajt egyet, majd egy kis idő múlva belekezd.
-Volt egy lány. Taehyung barátnője volt. Aznap, mikor Tae meghalt - itt egy kicsi szünetet tart - a lány is egy balesetet szenvedett. Azóta nem emlékszik semmire és ez sok nekünk. Egyszerre két barátot vesztettünk el, ráadásul a rajongók még nem is tudják - szó nélkül ölelem át a fiút és nyugtatásképp a hátát simogatom. - De még nem mondtam el a kérdésedre a választ.
-Nem muszáj, ha nem szeretnéd - ülök hátrébb és aggódóan pillantok rá.
-Ezt már megbeszéltük.
-Rendben.
-Szóval ez a lány kiköpött úgy néz ki, mint te, ráadásul magyar.
-Hogy mi? - döbbenek le. - Teljesen úgy, mint én?
-Igen. Ezért zaklatta fel Jimin-t és Jungkook-ot a jelenléted.
-Mi a neve?
-Kinek?
-A lánynak.
-Janka.
-Nem ismerek Jankát - gondolkozok el, ám emlékeimben nem tudok felfedezni egy ilyen személyt sem.
-Régen láttuk már, lehet csak képzelődünk, de elsőre tényleg úgy nézel ki.
-Akkor jön a következő kérdés - csapom össze tenyerem izgatottan - Jimin csak azért zárkózott be, mert hasonlítok rá?
-Hát, valószínüleg igen. Nem nagyon volt más oka - vonja meg a vállát Namjoon.
-Jimin szerette azt a Janka nevű lányt? - az ártatlannak tűnő kérdés véletlen csúszott ki a számon, még RapMon-t is meglepi. - Bocs, nem kell rá válaszolni.
-Semmi baj. De a választ erre csak két ember tudta Jimin-en kívül, már ha tudta...
-Taehyung és Janka - fejezem be a mondatot helyette. Kezd összeállni a kép.
-Pontosan.
-Mikor mondjátok el a rajongóknak a történteket?
-Nem tudom. A menedzser hyung azt akarja, hogy a lehető leghamarabb és én egyet is értek, de nehéz. Nagyon nehéz.
-Tényleg nem tudom mit kéne erre mondanom - hajtom le a fejem. Annyira sajnálom őket, legszívesebben mindenkinek adnék egy nagy ölelést, meg fagyit és este meghallgatnám a bajaikat, mint egy pszichológus. Itt csak egy baj van. Hogy ez lányoknál bejönne, de a fiúknál...necces.
-Menjünk fel. Jimin-ék már biztos kijöttek.
-Én inkább nem mennék vissza. Most, hogy tudom miért nem akartak látni, mégszarabbul érezném magam, ha odapofátlankodnék - magyarázom a szemközti fán lévő madarat szugerálva.
-Csak gyere, még örülnének is - ránt fel a padról Namjoon és ellentmondást nem tűrve ráncigál vissza, fel a lépcsőn, egészen a lakásukig.
-Szerintem ez még mindig egy borzalmas ötlet - húzom a számat, amint belegondolok, hogy megint kiabálni fognak. Épp elég trauma érte őket, nem kellek én ide.
-Mostmár nincs visszaút. Na menj! - lök be az ajtón és nekem ellenkezni sincs időm, mert máris előreesek az előszoba, kicsit sem kényelmes, padlójára.
-Upsz, bocsi - emel fel a földről hónom alatt megfogva.
-Szédülök - fogom meg a fejem és legszívesebben visszafeküdnék a kemény parkettára.
-Nagyon beverted? - vizsgálja riadtan Namjoon kobakomat.
-Túlélem, csak had üljek le - sóhajtok és sajgó fejemre teszem kezemet. - Légyszi máskor ne alkalmazz ilyen drasztikus módszereket.
-Persze - bólogat a szőke fiú, majd betámogat a nappaliba, ahol az öt fiú ül néma csöndben.
-Hyung! Taylor... - azért ne ilyen lelkesen Jungkook.
Namjoon leültet az egyetlen szabad helyre Suga mellé a kanapén, majd helyet foglal a másik oldalamon.
Suga kérdez valamit koreaiul, miközben felém biccent, mire Namjoon készségesen válaszol is. Valószínűleg szédülésem okát tárgyalhatták meg.
-Sajnálom - szólal meg a beállt némaságban Jimin.
-Én is - bólint egyet Jungkook kezében egy párnát szorongatva.
-Mit? - lepődök meg.
-Hogy csúnyákat mondtam. Nem gondoltam komolyan - szívja be mélyen a párna illatát a maknae.
-Én pedig, hogy elfutottam.
-Semmi baj - mosolyodok el halványan.
-Biztos? - néz rám aranyos, mégis fájdalmas szemekkel Jungkook, amik eszembe juttatják, hogy miken ment keresztül, mint a legfiatalabb és ezért ő is viseli a legnehezebben a történteket. Mostmár, ha akarnék sem tudnék rájuk haragudni.
-Biztos - mondom és mosolyom kiszélesedik. Csakhogy, ez úgy tűnik nem volt jó gesztus tőlem, mert Kookie elkezd bőgni. Nem sírni, bőgni.
Segélykérőn pillantok körbe, de mindenki ugyan olyan értetlen arccal néz, mint én.
-Jungkook... - szólítom meg, miután senki sem tud kezdeni semmit a helyzettel. - Öhm... - na, itt megakadt a tudásom. Inkább odasétálok és leguggolok mellé, majd elkezdem simogatni a hátát. Könnyei nem állnak el, de mivel nem utal arra, hogy zavarná, folytatom a műveletet. J-hope oldalaz ki a szobából telefonja kíséretében, míg Suga megkönnyebbülten pillant felé. Megint le vagyok maradva...
Mivel Jungkook még mindig nem hagyta abba a sírást, hiába nyugtatgatjuk mindannyian, ráadásul J-hope is rákezdett halkan pityeregni, kezdek ideges lenni. Több mint tíz perce hallgatom itt őket, de bármit csinálunk, nem hagyják abba. Kifogy valaha a könnycsatornájuk? Eskü a végén ki fognak száradni.
-Hozok vizet - pattanok fel és kimennék a konyhába, ha tudnám merre van.
-Jobb oldalt - szól nekem Namjoon, majd folytatja J-hope babusgatását, míg Suga mellette ül és átkarolja a síró vállát.
A mondott irányba fordulok és meg is látom a konyhát. Akaratlanul is halkan megyek be és keresem meg az egyik szekrény polcán a poharakat. Előveszek két fekete árnyalatút, aztán a hűtőben kutakodok ásványvíz után.
-A víz itt van - szólal meg mögöttem Suga, mire összerezzenek.
-Oh, tényleg. Hogy nem vettem észre? - nevetek fel kínosan és öntök a palackból, ami a pulton állt. Suga megfogja az egyiket és odaviszi J-hope-nak, én pedig Jungkook-nak nyújtom a másikat.
-Kö-köszi - veszi el hüppögve és egy magyot kortyol belőle.
Gyorsan elmegyek a mosdóba és éppen a kezemet mosom, mikor egy boldog kiáltást hallok. Ez tényleg Kookie volt?
Érdeklődve megyek ki a fürdőből.
A nappaliban egy új személy jelenik meg, akibe Jungkook úgy kapaszkodik, mintha az élete múlna rajta...

..............

Tudom, azt mondtam sietek, de ezt a részt nem tettem fel túl gyorsan. Bocsánat :( Viszont a jó hír, hogy most van időm!❤