Tavasz. Ez a kedvenc évszakom, hisz olyan szép. Csiripelnek a madarak, megannyi színben pompázik a természet, és világ kiszabadul a zord hideg tél fogságából. Ezen kívűl még a tavaszt a szerelem évszakának is nevezhetném, hisz mindenki ekkor vall szerelmet kedvesének egy cseresznyefánál. Ezek közkedvelt fák itt japánban, ugyanis mikor a szél felkapja rózsaszín kis virágait, s viszi messze, a szerelmesek, és akik ott megfogadtak valamit, azoknak vallomásukat, fogadalmukat viszi a szél a siker felé!
Én ebben már nem hiszek...

-Nozaki-Kun!-Full piros arccal álltam a cseresznyefánál, és velem szemben álló barátomat néztem elhatározott, mégis félő tekintettel.

-Aki! Te lázas vagy? Tiszta piros az arcod!-aggódó kinézettel odatette hideg mégis jólesően puha kezét homlokomra, ami valóban meleg volt, mégsem a láztól...az egész testem ilyen forró volt, ugyanis a szerelem tüze hevít.- Igen. A nevem Yamada Akihiko, és azthiszem beleszerettem Aizawa Nozaki-ba, a legjobb haveromba, akiért minden lány odavan a suliban...-Te jó ég! De forró vagy! Gyere elviszlek a nővérhez!-megfogta a kezemet, mire még vörösebb lettem, de nem mozdultam. Ő húzott volna.- Na! Miaz már? Miért nem jössz?-a földre meredtem, és csak úgy elkezdtek potyogni a könnyeim. Láttam ahogy tehetetlenül a földre és elszórva a cseresznyevirágokra hullanak. Nozaki aggódó tekintettel nézett.-Mi a baj?

Nem volt erőm megszólalni. A kezeim csak erőtlenül lógtak a testem mellett. Tudtam, hogy el kell neki mondanom, és azt is tudtam, ha nem teszem nem lehet az enyém...egy kicsit sem.

~•••^°^°^°^°^Namezuvaaannn??? Első irkafirkám!!!! Pontyosabban volt még egy csak az szar lett, és letöröltem. Egyébként nemsokára hozom az első részt!!! Szeressétek a Nutellát, Amen! Béke veletek testvéreim!•••~