(Csak át szerekesztettem...Ha olvastad nem muszáj újra elolvasni)
Midoriya szemszöge:

Midorya Izuku vagyok.4 éves,fiú vagyok és félvér... Mit értek az alatt,hogy félvér???Hát félig ember és félig szellem vagyok...Igazából tudok lebegni és érzekelem a többi ,,szörnyet"...Kik azok a szörnyek???Vérfarkasok,vámpírok,alakváltók és még sok más ilyen lény... A boszorkákat képesek megtürni az emberek de csak akkor ha nekik segítenek... Anyukám gyógyító, apukám vadász..Néhány vadász rendelkezik 2-szer olyan jó hallással,látással néha még szaglással is mint egy átlagos ember. De apám nem rendelkezik ezekkel.Édesapám félvéreket is megöl így ő nem tudja ezt az apró infót rólam..Anyukám azt mondta neki,hogy meg van bennem a vadászok különleges képessége így tudom érzékelni a szörnyeket...

-Anya!!Elmentem,majd jövök!-mondom nagy boldogan miközben el indulok a titkos helyem felé..Azon az eldugott kis helyen lehetek igazán önmagam.

-Jól van Izuku!Vigyáz magadra nagyon!!

Nem kellett túl sokat gyalogolnom mert amint be érek az erdőbe elkezdek lebegni és már indulok is tovább.. Erre a helyre is csak véletlenül találtam. Egy  nagy szép zöld füves réthez értem ahol pár fa állt a közepén. Mesébe illő látvány volt. Közelebb leglbegtem a facsoporthoz és gondoltam lepihenek egy kicsit rajta amikor sírást hallottam a másik oldalról.. Hallkan oda lebegtem és akkor vettem észre egy kis fiút akinek piros-fehér haja volt..Jobb oldalt fehér,bal oldalt piros..Közelebb mentem és akkor hirtelen fel kapta a fejét és rám nézett..Heterókromiás szemei csak úgy ragyogtak a könnyektől. Elkezdett hátrálni tőlem.. Biztos megijed tőlem.

-Semmi baj!!Nem akarlak bántani!!

-Ki...Ki vagy ???

-Midoriya Izuku vagyok!!Téged hoyg hívnak?

-Todoroki Shoto....Te szellem vagy??

-Nem mert csak fél vér..-mondtam miközbem rá mosolyogtam.

-Én negyed részben ember vagyok..Mivel édesanyám embernek született de vámpírá változtatták...

-Aha,értem!!Ezért volt olyan fura a jelenléted..Éreztem,hogy nem emberi de még sem voltam biztos benne,hogy nem ember vagy...-mondtam és elkezedtem vakargatni a tarkómat..Kicsit kuncogott majd mintha mi sem történt volna elfordult és ült síri csöndben.. Megkénne törnöm valahogy ezt a csöndet de.nem tudom mivel.....Áh!Már meg is van!

-Akarsz velem játszani???

-Persze...-sugtogta-Mit..Mit játszunk?

-Mihez lenne kedved??

-Mondjuk.....-mondta és elkezdett gondolkodni-Másszünk fára..-mondta hirtelen.

-Rendben!!

-De te nem lebeghetsz!!-mondta

-Ne már!!!!-mondtam poénból és elkezdtem röhögni. Pár pillanat múlva ő is röhögöt velem.

Time skipe

Egész nap játszottunk...Egy kis idő után ő is feloldódott és nagyon élvezte a játékokat ahogyan én in...És sajnos eljött a nap vége mikor haza kell mennünk.

-Nagyon jól éreztem magam veled Todoroki-kun!

-Én is Midoriya.

-Holnap is találkozunl holnap is?

-Szeretnél?!-kérdezte nagyon boldogan és reménykedve Todoroki-kun.

-Persze!-mondtam és elő vettem életem legnagyobb mosolyát.Ő is mosolygot egy kicsit és elköszöntünk és mind a ketten eli dultunk másik irányba. Ekkor még nem is tudtam,hogy mennyire megfog változni az életem...Pedig még csak 4 éves vagyok....

-Na Hewwo!!!Első rész pipa!!!!!! Hamarosan a kövi...😁😁😁Addig is HEWWO!!!-