Rose vasárnap elég későn kelt. Ami azt illeti barátnői is, mert Lily és Alice iszonyú részletesen hallani akarták a randi minden egyes percét. A lány eleget téve a kérésüknek tényleg mindent elmesélt nekik, azután pedig hosszasan boncolgatták a történteket. Mire mind ágyba bújtak, már jóval elmúlt éjfél.

Most pedig csak éberen feküdt az ágyán hosszú percekig, várta mikor tér magához. A tegnapon járt az esze... azon, hogy amikor azt mondta Siriusnak, hogy jól érezte magát az tulajdonképpen nem is volt hazugság. Vajon a fiú érezte ezt? Érezte, hogy amikor ott ültek a Fekete-tótól egy karnyújtásnyira, ő, Cinthya Rose önmagát adta? Olyan idegennek érezte magát a saját testében, hiszen Sirius is olyan különös volt. Az egyik pillanatban még nagymenő, a másik pillanatban csak egy őszinte srác, akire igenis hatással van az élet. Amin csodálkozott, az éppen az volt, hogy Sirius a bizalmába fogadta őt - egészen meg is ingatta az eredeti tervét már most, a kezdetek kezdetén.

Rose sóhajtva az oldalára fordult. Egy kéz lógott ki a mellette levő ágyat - és tulajdonosát- eltakaró baldachin alól. Talán Lilynek igaza volt és be kellett volna érnie egy rémes randevúval.

Sirius néhány vállrándítással elintézte a mesélést, hiszen úgy tűnt, a Black-féle sárm megtette hatását a lánynál. Nem is sejtette, mekkorát tévedett. Rose-nak az a néhány perc okozott fejtörést, amikor a legőszintébben viselkedett vele. Remus és James is kételkedve hallgatta barátja mesélését. Egyrészt egyikük sem gondolta, hogy Rosie tényleg le lett nyűgözve Tapmancs viselkedésétől is. És, ahogy Sirius szinte áradozva mesélt, a két fiú somolyogva összenézett: vajon miről hallgat harmadik társuk?

* * *

- Azért nem árt, ha viszel neki néhány pirítóst - morogta Remus. A Nagyteremben ültek, és reggeliztek. A hatodikos griffendéles lányok közül pedig csak ketten jelentek meg, egyik sem Rose vagy Lily volt az.
Remus egy szalvétával összefogott pár szelet kenyeret és barátja mellkasához vágta. Sirius odakapott és egy „kössz"-t felelve félretette a kis csomagot. Reggelizni készült.

A lányok viszont leleményesebbek voltak, és miután rendbe hozták magukat elmentek a konyhára.

- Igen, Danny mutatta egyszer - suttogta Rose Alice-nek, a hugrabug házhoz vezető folyosón állva, egy nagy halom hordó mellett. - Egy csendéletet kell keresni... gyümölcskosarat és rajta egy nagy körtét.

Ott szépen megreggeliztek, aztán pedig elvonultak a könyvtárba. Ott találkoztak az emlegetett szamárral, aki kissé rosszkedvűen ült egy elég hosszú pergamen felett. Úgy tűnt a fiú nem vette észre a lányokat, így Rose mögé osonhatott, és látta, a fiú egy esszét ír a megjelenítő bűbájok technikájáról és a hibákról, amiket elkövethet.

Danny megdermedt a lány közelségétől. A belőle áradó finom levendulaillat csiklandozta az érzékeit, így, ha más miatt nem is, hát emiatt biztosra vette, hogy ő az, aki a háta mögött áll.

- Az a dolgozat két tekercs - kuncogott Rose -, te pedig háromnál jársz.

- És még nem végeztem - morogta, és felnézett a lányra. Elég félreérthető helyzetben voltak így, mert Rose nem hajolt el, így az arcuk között körülbelül tíz-tizenöt centiméter volt. Aztán a lány észbe kapott és hátrahúzódott. Más se hiányzott neki, gondolta, minthogy félreérthető helyzetbe keveredjen egy barátjával. Danny csalódottan fordult a dolgozata felé. - McGalagony azt is kiadta, hogy írjam össze milyen hibákat követtem el a varázslat során.

- Ó - sóhajtott Rose. - Azt utálom... az a legnehezebb része szerintem. Hiszen, ha tudnám mi a rossz, akkor nyilván nem csinálnám, igaz? - vont vállat, miközben lehuppant a fiú mellé.

Talán tíz percet is csendben ültek.

- Nem láttalak Roxmortsban - jegyezte meg Danny. Próbált semlegesnek tűnni, és csevegő hangot megütni, ám ez nem nagyon sikerült neki. Rose mégsem vette észre, hogy a fiú egy kicsit másképp viselkedik. Vagy mégis? Lehet, hogy tudta: már semmi nem lesz ugyanaz. - Csak nem meggondoltad magad?

És Rose kuncogott.

- Pedig elmentem Roxmortsba... vagyis elmentünk - mesélte. - Volt egy fantasztikus randim. De nem akarlak fárasztani vele.

- Kérlek. Nem fárasztasz vele. Elvégre barátok vagyunk, nem? Képzeld el, én Audreyval mentem végül.

- Nahát, ez tök jó!

Rose megpróbált őszintén örülni Danny élménybeszámolójának, de ez nem ment neki teljesen. Mindig is kedves volt hozzá a fiú, és örült, amikor elhívta randira őt. Egyetlen apróság okozott gondot neki: ez mindössze két napja volt, és ő akkor már Siriusnak ígérkezett el. Amit, érdekes módon, cseppet sem bánt meg, és nemcsak azért, mert ez illett a terveibe. Tényleg jól érezte magát a griffendélessel, ezen kívül kicsit talán elégtételt is érzett. Ha Danny tényleg el akarta volna hívni korábban, megtehette volna minden akadály nélkül.

- Na jól van - mosolyodott el. - Most mennem kell, Lily már nagyon integet nekem - búcsúzott, és odament a lányhoz.

- Mi a Merlin lyukas alsónadrágjáról beszéltetek fél órát? És mi volt az a majdnem csók az elején? - faggatta Alice, és Lily is elég csúnyán nézett rá.

- Sirius barátnője vagy, nem kéne megcsalnod rögtön az első napon!

- Jól van! - Rose védekezően felemelte a kezét. - Az teljesen véletlen volt, és nem is volt semmilyen csók. Máskülönben a tegnapi randinkat tárgyaltuk ki. Úgy értem, én is meséltem neki, és ő is... képzeljétek, Audreyval randizott.

- Stinsonnal? Azta.

- De inkább írjuk meg a rúnaismeretet, ne pletykálkodjunk. Elegem volt ebből az egészből. A könyvtár tanulásra való!

- Mintha csak Lily mondaná... - forgatta a szemét Dorcas. Lily erre büszkén kihúzta magát, de azért az asztal alatt gyengéden belerúgott a vele szemben ülő lábába.

Rosie alig lett kész a rúnaismerettel, amikor halk köhécselés zavarta meg őt. Lily várakozva nézett legjobb barátnője háta mögé, és kicsit csalódnia kellett. James állt ott, de most nem hozzá jött.

- Sziasztok - köszönt mindenkinek udvariasan. - Rose, szükségem lenne a segítségedre. El tudnál jönni velem? Madame Cvikker nem igazán bír minket...

Rose kétkedve nézte osztálytársát, egy szótlan - de igen véres - csata után kelletlenül összeszedte a cókmókját, a lányokra bízva azt, és követte Jamest kifelé. A fiú búcsút intett a lányoknak, és udvariasan rámosolygott az új könyvtárosunkra, Madame Cvikkerre.

- Miért nem Sirius jött értem?

- Jött volna - suttogta. Megállt és szétnézett a folyosón. - Nem köpheted el, hogy elmondtam, de kitiltotta Tapmancsot a könyvtárból fél évre.

Rose a szájára szorította a kezét, hogy el ne nevesse magát, de csak kicsúszott egy halk kacaj az ujjai között.

- Akarjam tudni, hogy mit csinált érte? - James csak a fejét rázta. Pedig Rose sejtette, hogy Sarah-hoz van köze a dolognak; anno mintha pletykáltak volna valamit arról, hogy a fiú megcsókolta a lányt, a könyvtárosnőnek pedig nem tetszett a dolog. Nem tudta a teljes történetet, mert már akkor sem volt oda a pletykákért - főleg a Sirius Blackről szólókért.

A bejárati csarnokban találkoztak Siriusszal, aki elrabolta egész délutánra a lányt. Elsietett vele az erdő felé, és ott hamarosan ismét a Fekete-tó partján találták magukat. Azonban ott várt még... magányosan lebegett a víz felszínén... egy csónak.

Rose még azt is hihetetlennek tartotta, hogy Siriusra bízta magát és követte őt a rengetegbe. Pedig járt már ott. De akkor is.... Erre most még csónakba is szálljon vele? Merlin szentséges lyukas bugyogójára! És megtette. 

Ami viszont még hihetetlenebb... jól is érezte magát abban a kis csónakban. Pirítóst ettek ők és etették vele a polipot, aki körülöttük úszkált. 

* * *

Hétfő reggel Rose korábban kipattant az ágyból, mint barátnői, ezért gyorsan keltegetni kezdte Lilyt.

- Lily, ébredj! Kitaláltam valamit... - suttogta a fülébe, mire a lány mocorogni kezdett. - Elkezdődik.

Keresett egy képet magáról és Siriusról, azt egy keretbe tette. Fogott még pár kelléket, egy kis plüssoroszlánt, amit megpuszilt.

- Légy bátor, Godrik - suttogta.

És még egy kis növényt, amit tegnap az erdőben találtak és kiástak.

- Gyere, Lily - ragadta meg a lány kezét, majd mielőtt az tiltakozhatott volna, már a fiúk hálójának az ajtaja előtt találta magát.

- Én oda be nem megyek! - bökött az ajtóra, és hátrált egy lépést.

- De szükségem van rád! - suttogta Rose. - Egyedül nem megy, és te is...

- Itt megvárlak! - bökött maga elé a mutatóujjával. - De oda be nem megyek... na jó - suttogta ijedten. Egy ajtó egy fordulóval feljebb kinyílt, és már hallották a komótos, közeledő lépteket. Lily megijedt, hogy prefektus létére ott találják a fiúknál, ezért gyorsan beosont Rose mellett, aki már belépett a fiúk barlangjába.

Egyikőjük sem járt még a fiúk hálójában, bár mégse érte őket túl nagy meglepetés. Valahogy ilyennek képzelték... a két lány egyszerre fintorodott el a szobában uralkodó állapotokat látva. Az egyik ablakot valaki kinyitotta, hogy az állott levegő -ami még mindig érződött- kiszökjön a szobából. A takarók, levetett talárok a földön kis kupacokba gyűrve, egy-egy alsónadrág is kandikált az ágyak lábánál. Kivéve az egyik ágynál: ott a baldachint már széthúzták, és most lengett a beszökő szellő hatására, az ágy bevetve állt.

Az ajtó nyitódására az egyik ágyon széthúzták a baldachint, és a szemét dörzsölgető, alsógatyás James ült fel az ágyában.

- Mi a...? - akadt el a szava, majd amikor meglátta Lilyt, aki egy pillanat alatt elvörösödött, egy szégyenlős mosoly rajzolódott az arcára. De még Rose arcára is szökött egy kis pír. - Erre nem számítottam, Lily... talán még mindig álmodok.

Valaki horkantott, így kiderült, hogy ez az egész nem álom. James felröhögött, és a közelebb álló, behúzott függönyű ágy felé intett.

- Tapmancs - mondta. Rose odalépett az ágyához, a kis dobozt, amit a kezében szorongatott a fiú íróasztalára dobta. Vett egy nagy levegőt és szétrántotta a baldachint.

- Jó reggelt, Sirius - köszönt, de a következő pillanatban aprót sikkantva összehúzta a függönyt.

- Mi az? - Lily a zavarával küszködött, mivel James előtte kezdett átöltözni, de Rose ijedt sikítása segített neki leküzdeni... a gondolatait. Most barátnőjére szegezte a szemét. James még félmeztelen volt, szétcipzározott nadrágja alól kilátszott az alsónadrágja, de megállt Lily mellett, a Rose-Sirius páros felé fordulva. Várták a fejleményeket.

- Se- semmi - dadogta a lány, miközben nagyot nyelve elfordult. - Meztelen - tátogta barátnőjének, hevesen mutogatva az ágyra. Tapmancs kócos feje kibukkant a baldachin mögül, még látszólag nem nagyon fogta fel mi történik. Rosie keze megállt a kalimpálás közben, elmosolyodott. Az egész testéből áradt a feszültség.
Sirius ugyanis nagyon sokszor meztelenül aludt, takarója pedig már sokkal korábban a földre hullott, így Rose megcsodálhatta Sirius... fenekét. A fiú szerencsére a hasán feküdt.

Miután az első megdöbbenésen túl estek, következett a második: Remus reakciója a lányok láttán, majd Peteré (harmadik), és végül az immár éber Siriusé (negyedik). Amíg a fiúk sebesen készülődni kezdtek Lily egy „kinyírlak"-ot tátogott Rose felé, aki csak mosolyogva rendezgette a fiú tárgyait.

- Most nálad lesz két hétig - mondta Rose Siriusnak, a növényre utalva. A bordó kaspós (sajnos csak ilyen volt) növény egy csipketerítőn állt. - Aztán nálam két hétig.

Felhúzta a lábát, hogy kényelmesen elhelyezkedjen Sirius ágyán és Lilyt nézte mosolyogva.

- Ez a kis növényke a gyerekünk... egy csodaszép bébipáfrány.

Próbálta a legtermészetesebb hangját használni, de Lily elfintorodott, mert így is kicsit mesterkélten hangzott.

- A... gyerekünk, Rosie?

- Igen - Sirius kezéből kiesett a fésű. Rose felvette, visszanyomta a kezébe és elkezdte Sirius nyakkendőjét igazgatni. - Jaj, ugyan már! Csak egy növény... és jól is fog jönni itt nektek, ahogy látom - pislogott a fiúra.

- Ööö... oké.

- Még nem vagy kész? - pillantott az órájára. - Na jó - sóhajtott, hátra dobva hosszú haját -, mi lent megvárunk titeket! - intett Rose, és Lilyt karon ragadva gyorsan kislisszoltak onnan. Három döbbent tizenhat évest hagyva hátra. - Kár, hogy nem látjuk a fejét, amikor alaposabban körülnéz majd... - vigyorodott el a lány. 

Mindent bevetett, amit csak tudott és amit Cinthya nevű nagymamájánál látott. Potpourri kis tálkában, csipketerítők, aranyos képek mindenféle tárgyakról: híres locsolókannákról és egy kisbabáról; meg egy közös kép róluk. Ó és persze kispárnák, amik semmire se jók, csak a helyet foglalják. Rose-t már a hideg is kirázta a gondolatától.