– Jó reggelt! – köszönt Harry, miután nagyot nyújtózott az ágyban. Perselus már ébren volt, és a fiú mellett olvasott, akinek ma a téli szünet miatt nem lesz semmilyen órája.

Ezáltal együtt tölthették az egész napot, ami pont kapóra jött az idősebb számára. Rengeteg mindent tervezett Harrynek, ugyanis ma meg akarta lepni a kölyköt. Mindenfélét kitalált erre a szép, téli reggelre, ami mellesleg karácsony is volt egyben.

– Jó reggelt, szépségem! Boldog karácsonyt!

– Neked is! Csinálunk ma valami különlegeset? – kérdezte a fiú, miközben az oldalára fordult Perselusszal szemben.

– Természetesen! De és most jön a lényeg, minden meglepetés lesz. Érthető voltam?

– Igen, igen, semmi kérdezősködés!

– Helyes, így legyen! 

– Remélem az nem baj, ha áradozom pár sort arról, hogy mennyire várom már a programokat, amiket kitaláltál!

– Még azt sem tudod, mik azok!

– Bízom benned, biztosan valami izgalmas lesz. Úgysem karácsonyoztam még senkivel. Legalábbis nem emlékszem rá – szontyolodott el a fiú.

– Most majd fogsz. Ma el sem eresztelek, minden percet veled szeretnék tölteni.

– Köszönöm, Perselus! – mondta Harry meghatottan, és átölelte párját. – Akkor mivel kezdünk?

– Gyere, már előkészítettem egy fát meg az ajándékokat is!

– Tényleg? Én nem vettem neked ajándékot! Nem tudtam, hogy kell – nézett rá csillogó smaragdzöld szemmel a kölyök. – Hogy tehetném jóvá?

– Semmit sem kell jóvá tenned, minden a lehető legnagyobb rendben van!

– De igen! Megérdemled az ajándékot, én adni akarok valamit. Annyira sajnálom!

– Harry, ezért nehogy elkezdj sírni! – szólt rá Perselus, mikor az első könnycsepp legördült Harry arcán. – Hé, nyugodj meg!

– Ne-nem tudok, olyan buta vagyok!

– Most mondtad, hogy nem tudtad, butus! Kérlek, ne sírj! Nem tudlak boldoggá tenni, hogyha nem hagyod.

Perselus magához ölelte az elszomorodott fiút, aki arcát a másik mellkasába temette. Harry csak arra vágyott, hogy párja ugyanannyiban részesüljön – vagy többen –, mint amennyit ő kapott a másiktól. Elfelejtette, hogy létezik ez az ünnep, hiába beszélt róla mindenki, bele sem gondolt, hogy kell-e rá készülni valahogyan vagy sem.

– Merlinre, Harry, csak ma ne bánkódj! Ez a szeretet ünnepe, nincs miért aggódnod, nem kell ajándék, mert te tökéletesen elég vagy nekem! Nálad szebbet nem is kaphattam volna. 

A kölyök szája néma ó-ra nyílt, majd könnyei abban a pillanatban elapadtak, miután a férfi már sokadik vallomását tette kapcsolatuk során. Mellkasában feloldódott a feszült, szégyenteljes görcs és immár képesnek érezte magát arra, hogy kiélvezze ezt a napot. 

– Re-rendben, de mindenképpen készítek majd valamit a számodra.

– Ha ez minden vágyad, akkor nyugodtan. Most pedig... az ajándékok!

Perselus továbbvezette a fiút, egészen a nappaliba, ahol egy gyönyörűszép fenyőfa állt, mely zöld színével kellemes hangulatot teremtett a szobában. Harry álla leesett meglepetésében, mikor meglátta az örökzöldet.

– Perselus, ez gyönyörű!

– Lesz még szebb is, csak fel kell díszítenünk. Mindjárt előveszem a dekorációkat, és feltehetjük őket a fára.

– Együtt?

– Hogy máshogy?

– Nem tudom, hogy kell.

– Semmi különös, nemsokára meglátod, csak légy egy kicsit türelmes!

A fiú úgy is tett, ahogy a férfi mondta, s leült a szobában található kanapéra. Tekintete végigsiklott a helyiségen, azonban mindig az örökzöld növényen kötött ki, amely a kandalló mellett álldogált. 

– Meg is van – zörgött a bájitalmester egy nagy dobozzal, amit letett a fenyőfa elé, majd felbontotta azt. Abból sok-sok karácsonyi dísz bukkant elő különböző színekben, volt köztük zöld, ezüst, arany, bronz, bordó, sárga, kék.

– Ezek gyönyörűek! Csak azt nem értem, miként kell őket felhasználnunk.

– Látod ezt a kis hurkot? – emelte ki a férfi az egyik gömböt. – Ennél fogva a fa egyik ágára akasztod. Az a lényeg, hogy a látható részeken legyen a legtöbb. Vannak itt masnik is, amiket fel kell kötni rá és ez a csúcsdísz – mutatott tanára egy csillag alakú tárgyra –, ez megy a fa legtetejére.

– Annyira nem is nehéz, mint hittem. Ha ezt megtesszük, mit érünk el vele?

– Lesz egy szép karácsonyfánk. Nincs különösebb haszna, csak úgy gondoltam, szívesen díszítenék fát olyannal, akit szeretek.

– Tehát jó közös tevékenység?

– Igen, így eltölthetünk egymás társaságában némi időt.

Harry örült, miszerint párja benne látta meg a potenciált arra, hogy efféle közös időtöltést szervezzen maguk számára. Szerelmével együtt ő is belevetette magát a különböző díszek, girlandok kavalkádjába, hogy kidekorálják az előttük álló fenyőt. A fiú nagyon élvezte ennek minden pillanatát, és aprókat ugrálva tapsolt, mikor Perselus végül feltette a csúcsdíszt is.

– Most mi következik? – kérdezte izgatottan, miután a kanapén ücsörögve figyelte szorgos munkájuk végtermékét.

– Elhelyezzük alatta az ajándékokat. Azután iszunk egy bögre forrócsokoládét, kérünk a manóktól süteményt, és kibontod az ajándékokat. Utána pedig úgy gondolom, érdemes lenne csatlakoznunk a többiekhez.

Harry beleegyezően bólintott, mire a bájitalmester odalebegtette a különböző színű és méretű ajándékokat. A kölyök elámulva gondolkodott azon, hogy mindezt egyes egyedül ő kapja-e. De nem volt ideje túlságosan elmerengeni, ugyanis Perselus szépen elkezdte őket a karácsonyfa alá helyezni. 

Hamar befejezték ezt a lépést is, s nemsokára már a forrócsokoládét szürcsölgették a puha díványon pihenve. A fiatal fejét a másik vállára tette, onnan nézte a meghitt hangulatot teremtő növényt.

– Annyira szép.

– Így van, ezért is akartam megmutatni neked. Úgy gondoltam, élveznéd ezt az ünnepet.

– Idáig nagyon tetszik, tehát, ha nincs valami nagyon furcsa szokás, akkor ez így is lesz.

– Szerintem nincs semmi, ami kiakasztana téged. Mint mondtam már, ez a szeretet ünnepe.

– Ezek szerint imádni fogom – válaszolta a kölyök, és elvett egy süteményt a kávészóasztalon található tálcáról. – Már féltem, hogy pókokat kell ennem.

– Szerencsére az semmilyen ünnepen sem szokás. Ha azt megittad, akkor elkezdheted kibontani az ajándékokat.

– Nem lehetne most?

– Ha nem zavar, hogy kihűl az italod...

– Most szeretném! – állt fel Harry, majd az ajándékokhoz lépett.

– A szőnyegen ülve is megteheted.

– Ó, rendben! – helyezkedett el törökülésbe Harry. – Ezekkel mit kell kezdeni?

– Olyan vagy, mint egy kisgyerek, komolyan mondom... Megfogsz egyet, és letéped róla a csomagolást.

A smaragd íriszű úgy tette, ahogy párja mondta, mire az első ajándékból az ölébe esett egy kötött pulcsi. Izgatottan, egyenként szedegette le a celofánt, s fedezte fel a jobbnál jobb tárgyakat. Találni lehetett ott mindenfélét: képet, ami a kedvenc emlékét mutatta, amely ez esetben Perselusszal volt, további ruhákat, ékszereket, mindenféle varázseszközöket, seprűt.

– Ez nagyon drága lehetett! Annyira hálás vagyok! – vetette Perselus karjába magát, és a lendülettől mindketten a szőnyegre borultak. – Csodálatos ez a nap!

– Reméltem, hogy így fogsz érezni, de van még valami...

– Ezek után is?

– Igen, csak adj egy percet! – mondta a bájitalmester, feltápászkodott, és kisietett a szobából.

Mikor következőnek megjelent, már nem pizsamája volt rajta, hanem fehér inget viselt, elegáns lakkcipőt és vászonnadrágot. Utóbbiak feketék voltak, s nagy kontrasztot alkottak a felsővel. Harry nem értette, mi ez a cicoma, továbbá azt sem, hogy mit rejtett az apró doboz Perselus kezében.

– Az micsoda? Miért öltöztél át? – tette fel Harry egyenként a kérdéseket, amelyek megfogalmazódtak fejében.

– Harry James Potter... – kezdte tanára, miközben fél térdre ereszkedett, majd feltárta a kicsiny ajándék tartalmát. – leszel a férjem?

– Ú-úgy érted, összeházasodunk-e? – A fiúnak elállt a szava, ahogyan a dobozt figyelte, melyben egy gyűrű kapott helyet. – És akkor lesz esküvő?

– Az még később lesz, de lesz, természetesen amennyiben igent mondasz. Hogyan tovább: igen vagy nem? Hozzám jössz?

– Igen! – futott kitörő örömmel a férfi karjába Harry, miközben szipogni kezdett a boldogságtól. Perselus meghatottan ölelte magához szerelmét, s miután elszakadtak egymástól, a kölyök ujjára húzta az ékszert. – Szeretlek, Perselus, köszönöm!

– Én is szeretlek, Harry. Ha te nem lennél, sosem tudom meg, milyen boldognak lenni – mosolygott a fekete hajú férfi, és ajkait a fiúéihoz tapasztotta.

VÉGE 

Köszönöm, hogy elolvastátok! Kritikákat, kommenteket nagyon szívesen fogadok!