Perselus Piton mérgelődve nyitotta ki dolgozószobájának ajtaját. A fújtató Minerva McGalagonyt találta ott, aki bármilyen kérdés nélkül lépett a helyiségbe, csapta be maga mögött az ajtót, majd vágott le egy sárgás pergament a kávézóasztalra.

– Neked is szép estét, Minerva...

– Elég, most maradj csendben! Nem vagyok kíváncsi a kis játékodra!

– Miféle játék? Netán arról beszélsz? – bökött a lap felé Piton.

– Mi másról? Felmondás, Perselus, te meghibbantál? – csattant fel az asszonyság.

– Nem puszta szórakozásból döntöttem így.

– Igazán? Mi vett rá erre az árulásra? – járt körbe a szobában.

– Árulás? Minerva, kérlek! – Perselus keserű kacagása töltötte be az apró teret, ami némileg meghátrálásra kényszerítette a nőt.

– Miért mondtál fel?

– Szünetre van szükségem.

– Szünetre? Nem értem, mi a baj?

– Talán neked nem tűnt fel, de a kis hősöd nem emlékszik semmire. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy megváltozott a világ...

– Ez miért befolyásol téged? – kérdezte feszülten McGalagony.

– Szerinted? Ellenségből idézőjelesen hős lettem. Azt hittem, meghalok, de még élek.

– Merlinre, miért nem ezt mondtad?

– Mert az sem biztos, hogy valaha visszatérek...

– Ne mondd ezt! Pihensz keveset, és biztosan jobban leszel.

– Nem érted. Nem úgy nem térek vissza, hanem...

– Ugye, most nem az öngyilkosságról beszélsz? – meresztett rá nagy szemeket Minerva.

– De, igen, arról.

– Perselus, kérlek...

– Te ezt nem értheted.

– Ne is gondolj hasonlóra! – kapaszkodott a karjába McGalagony, mire Piton hátrébb lépett.

– Minerva, még megfontolom. Csak hadd menjek, és vagy látjuk még egymást vagy már nem!

– Re-rendben – remegett meg az igazgatónő hangja hosszú hallgatás után. – Aláírom a felmondásod, és már mehetsz is. Nem kell itt maradnod...
– Köszönöm – nézett rá búskomoran, de hálásan Perselus, majd hamarosan visszatért a pennával és egy üvegcsényi fekete tintaval.

McGalagony ráfirkantotta az aláírását, majd odanyújtotta a férfinak. Szeme nedvesen csillogott az odagyűlt könnyek miatt, melyeket kezével törölgetett le. Perselus is hasonló állapotban volt. Egy hirtelen mozdulattal magához vonta a nőt, majd örök búcsút intettek egymásnak.

A fekete hajú férfi elhagyta a Roxfortot, hogy máshol próbáljon megoldásra lelni.
Majdnem elvesztette az életét, de vissza is kapta. Ez túl sok volt a számára, időre volt szüksége. Még nem állt készen arra, hogy szembeszálljon a valósággal. Ezért, amint lehetősége adódott rá, kisurrant az óriási épületből, és egy utolsó pillantás keretében elbúcsúzott tőle. Hiányozni fog neki, de nem tudta megszokni az új helyzetet, még nem...talán egy nap.