~M-már megy? Igen? Oh oké oké... Sziasztok Nadin vagyok 17 éves néha antiszoc. Nem vérbeli szülőkkel nőttem fel mert amikor megszülettem nem tudtak volna gondoskodni rólam. Nem hiányoznak de szeretném megtudni hogy hogyan is kell őket elképzelnem. Az új szüleim mindent megtesznek azért hogy a legjobbak jussanak nekem mert tudják a gyerekkorom, hogy hol is voltam amikor nem jöttek ők. Egy elhagyatott gyermek zárdába raktak pontosan 2 éves koromig éltem ott ami pont elég volt arra, hogy meginduljak egy normális élet felé szerető családdal. A dolgok nem mentek mindig egyenesen akármennyire akartuk mindannyian. Engem túlságosan féltettek de én szabad akartam lenni. Amíg a barátaim mehettek mindenfele nekem otthon kellett maradnom " biztonságban " azért rakom idézőjelbe mert a szüleim gyakran veszekedtek a nevelésemből. Anyukámnak is elege lett abból hogy engem itthon tartanak ami a gyerekkoromra emlékeztet. De apukám nem adja fel mert amikor ő volt gyerek elrabolták, megerőszakolták, bántalmazták stb...megértem hogy félt és ezért nagyon hálás is vagyok de így a szar se fogja tudni hogy milyen amikor végre boldog vagy. Pár év múlva amikor már 14 voltam apukám egyre jobban rá szokott az ivásra ami miatt a veszekedések is gyakoribbak lettek. Anyukámnak döntenie kellett köztem és apám között mert ha elválnak akkor gyakorlatilag nem lesz pénzünk mert csak az apukámnak van munkája de hogyha itt marad akkor engem is veszélybe sodorhat ez az részegség. Én csak a szobámban ülve sírtam és reméltem hogy egyszer minden olyan lesz mint régen amikor egy tökéletes család voltunk. Mindennap erre a gondolatra gondoltam amíg el nem aludtam. Nemrég csatlakoztam egy fandomhoz a Creepypasta-hoz. Nagyon megtetszett és tudom hogy ilyenkor le tudok egy kicsit nyugodni. Főleg hogy holnap kezdem az új sulimat mivel az előzőben sokan bántalmaztak és tele lett a pohár szóval át írattak. Az lesz a legrosszabb hogy kaptam egyenruhát és én utálom az ilyeneket. Nem akarok úgy kinézni mint valami elkényeztetett szuka. Dehát ez van ezt kell szeretni. Nem akarok új barátokat. Elegem van abból hogy az előzőek is átbasztak mint szart a kapun!( vagy min )  megvagyok magammal eddig is túléltem most sem lesz más ugye?

Másnap reggel

Szóval..eljött ez a nap is nem tudok vissza menni az időbe ( vagy de? Na ne menjünk bele )

-Örülsz Nadin? Első nap egy új suliban! * kötötte be közben anyukám a nyakkéndőmet *

-Igen * mondtam elbizonytalanodva * Anya? Mivan ha nem fog tetszeni?

-Garantálom hogy imádni fogod! Ne izgulj minden rendben lesz...
Na de most szaladj le ne késd a buszt *nyomott egy búcsú puszit homlokomra*

A házunk előtt megállt az iskola busz. Vettem egy nagy levegőt.
-Na vágjunk bele...

Amikor felszálltam mindenki engem bámult. A tanár mögém jött és elkezdte mondani a többieknek hogy ki vagyok. Akkor mindneki mosolygott és örvendtek nekem. Megkönnyebbültem. Elindultam leülni valahova amikor mellettem megszólalt egy hang: " szia nem akarsz ide ülni? "
Bólogattam és leültem.

-Alexa *nyújtotta felém kezét*

-Nadin *fogtam kezet vele*

-Hallom új vagy itt, én is nem rég jöttem alig vannak barátaim, akarsz barátkozni?

-Igen!-Nem hittem hogy első nap ez fog rám várni de nem is bánom. Elkezdtünk beszélgetni amikor megláttam az ablakból egy követ és mondtam magamnak hogy : Alex elhagyta *nevettem fel*

- Te is nézed a Marble Hornetset? *csillant fel szeme*

-Pft ki nem? *nevettünk egyszerre*

Elkezdtünk a MH-Rol beszélni amit a suli bejárata szüntetett meg. Bementünk és Alexa megmutatta mi hol van és mikor hova kell menni. Örülök hogy lett egy IGAZI barátom. Csak remélni tudom hogy nem ver ő is át de én bízom benne hogy nem fog. Ma egész nap csak egymással foglalkoztunk de annyira hogy vége lett a napnak. Megkérdeztem hogy nem jön-e át ma hozzám. Igent mondott de anyukám beleegyezése is kellett. Nyugodt szívvel beleegyezett. Sosem voltam ilyen boldog. Úgy tartottam hogy nem kell ide még több barát meg vagyunk mi ketten is. ( tudom tudom nyálasnak hangzik de nem az ). Amikor Alexával haza értünk a szobámba értünk és leültünk Marble Hornetset nézni. Úgy beleéltük magunkat hogy észre se vettük hogy majdnem 00:00. Alexa elment sietősnek tűnt de nem csodálom. Én néztem tovább. Pár percre rá egy papír ragadt az ablakomra amin volt egy ember meg sok fák. Egy ideig fogtam de aztán kidobtam az ablakon. Lefeküdtem aludni mert kifárasztott szerintem mind kettőnket ez a nap.

Sziasztok ez az első ilyen hogy megtudtam valami normálisat is írni😅❤️ Na de remélem élvezni fogjátok a többi részt is❤️