l Ezzel picit megkéstem , mint magával az 5. fejezettel . De itt a karácsonyi külön kiadás ^^ l

* Négy évvel ezelőtt*

- Doroti drága , kihűl a vacsora . Gyere enni . - Hallottam anyám hangját , ami mint minden évben ilyenkor életteliben csengett.  Meg voltam róla győződve , hogy kinőttem már ebből az egész karácsony felhajtásból . 13 éves vagyok  , nyilván nem fogom a karácsonyi csodámat várni . Persze azért eljátszottam a szüleim kedvéért az izgatott kislányt és engedelmesen kiszaladtam a konyhába .

- Sietek anyu . - Csilingeltem , majd leszaladtam a lépcsőn amit most boacsokrok és angyalkák díszítettek . Arcomról a boldogság volt leolvasható , persze nem azért mert a gyönyörű vacsoraasztalon egy hadseregnek elég étel sorakozott , inkább azért mert apa tehetetlen beszélgetést vezetett a munkahelye igazgatójával . Tudtam ez mit jelent . Már lassan 3 éve megy ez az egész . Karácsonykor minden tökéletes majd apa kap egy telefont , hogy jelenjen meg a cég karácsonyi fogadásán  , és persze ilyenkor mindig mi is megyünk vele .

- Drágám keresd meg a kocsi kulcsot . - Szólt oda apám anyunak , majd ismét elmerült a telefonbeszélgetésben . Anya arcára egy fájdalmas de engedelmes mosoly ült ki . A fekete ruha amit viselt , minden évben csak erre a napra volt félre téve . Imádtam , olyan volt benne mintha ő lett volna a magabiztosság személyesen . Egy egyszerű kis fekete kosztüm volt , de mindig többnek láttam rajta . Én egy fehér  ruhát hordtam , a hajam göndören omlott a vállamra . Mindannyian kiöltöztünk erre a napra , így nem is kellett sokat készülődni , hamar behuppantunk az autóba , és elhajtottunk a havas latyakos utakon . Az utcát elhagyva hajtottunk végig a városbeli utakon , a hó elkezdett szitálni és az autó ablakára tapadva figyeltem elvarázsolva ahogy hullanak egymás után . Elkalandoztam , és észre sem vettem , hogy az autónk lassít a hatalmas fehér épület előtt . Megálltunk .

- Hideg van Doroti , vedd fel a kardigánod . - Intett apám , majd kiszálltam a fekete autónk békés melegéből , és akár a vörös szőnyegen kiszálltam az autóból . Kezemben a kardigánomat szorongatva szaladtam be egészen az üveg ajtóig . Akár egy mesében nyitották ki az ajtókat , és én már nem is bírtam magammal . Persze , hogy nem érdekelt a cég önajnározó fogadása , de ami érdekelt az ebben a szobában volt . És úgy hívták Halas Ádám . A legjobb barátom , és egyben az az ember aki elhiteti velem minden évben , hogy én vagyok az egyetlen abban a hatalmas előcsarnokban . Tekintetemmel kerestem őt , de csak nem találtam . Minden férfi olyan egyforma volt . Öltöny lezselézett haj , és olyan mosoly amiről látni lehetett , hogy mennyire büszke a fizetési papírjára . Karomat megragadta az akinek a jelenlétét olyannyira kerestem . Tekintetem hirtelen hátrakapva néztem Ádira .

- Az egyenes haj jobban áll . - Jegyezte meg , miközben a tekintetemet elkapva és el nem engedve kényszerített arra , hogy  észre se vegyek mást . A szüleim pár rosszalló pillantással méregettek bennünket , de csak egy mosolyra futotta tőlem . Még emlékeztem milyen érzés volt . Elmém valahogy minden áldott pillanatban emlékezett arra amiről azt mondtam örökké elfelejtem . A tavaszi estére . Ajkamba harapva fordultam a szüleim felé .

- Anya , én Ádival megnézem , hogy milyen az étel felhozatal az ez évi bulin . Ti meg csak csináljátok amit a felnőttek ilyenkor szoktak . - Vonogattam a vállam majd egy biztató mosollyal húztam ki magam , mint aki annyit mond 'tudok vigyázni magamra'  .

Ádi karajt elkapva vonszoltam őt egészen a kis pulttal amire több tíz fajta karácsonyi édesség volt sorakoztatva . 

- Tiéd az egyik fele , az enyém a másik ! - Szaladtam a hosszú asztal végére , hogy végig kóstoljuk az édességeket .Csak rosszallóan csóválta a fejét , és elindult a pult másik végébe. Ujjaim közé kapva a süteményeket kóstoltam bele mindegyikbe egyesével . A mézeskalácsnál elvesztettem a fonalat és kezdtem szédelegni a sok cukortól , egyre gyorsabban váltottam tálcákat mire elértem a 13 . hoz ahol is hirtelen arcom vörösbe borult . Egyszerre nyúltunk le ugyanahhoz a szaloncukorhoz Ádival . A szívverésem a torkomba költözött , ahogy hirtelen rá néztem tekintetem mindent elárult. Zavarban voltam .

- Francba is . - Dünnyögtem , mire elmosolyodott . Sosem mondtam el neki , de az első karácsonyi találkozásunk óta reménykedve várom azt a hívást ami tönkre teszi a vacsoránkat , és "elrontja" az estét . Egész évben legjobb barátok vagyunk Ádival , de valahogy ezen a napon máshogy viselkedik velem . Felhagy a folyamatos beszólásokkal , sőt van , hogy egész udvarias . Mint most is .

- Parancsolj. - Vette ki a szaloncukrot majd egy gyengéd érintéssel húzta magához a jobb kezem és abba helyezve az édességet zárta azt ujjaim közé . Zavaromban nehezebben kaptam levegőt és mintha egy egész sereg pillangó szállt volna fel az alhasamban. Ádi felnézett a plafonra , és tekintetét én is követtem . Egy fagyöngy alatt álltunk és mintha előre tudta volna hogy ez lesz mosolyodott el , közelebb vont magához és csak annyit mondott .

- Angyalka . - És a homlokomra nyomott egy csókot . Akkor úgy éreztem meggyulladok , ha nem történik valami. Szerencsére az unalmas beszéd utáni vastaps megszólalt és szét húzott minket . De addig , úgy éreztem meghalok zavaromban . Csak később jöttem rá , hogy ami akkor történt nem lehetett más mint karácsonyi csoda . Ugyan is a telefon többé nem csörrent meg karácsony esténként , apa nem nézett többé annyira megterhelten , és anya sem viselte többé azt a fekete ruhát Ádi azon a karácsonyon viselkedett velem utoljára úgy , ezentúl fel sem hoztuk , sőt mintha meg sem történt volna felejtette el , és ahogy ő is , én is ezt akartam tenni , de akármennyire is vertem át magam az emlék mindig ott élt bennem , csak sosem mertem rákérdezni . Elfogadtam egy karácsonyi csodának.

l Köszönöm az olvasást ^^ Ez egy amolyan visszatekintés volt Ádi és Doroti kapcsolatának a szálán . Csillagozni ér , és utólag boldog karácsonyt ^^ & az 5. fejezet hamarosan érkezik . Legyetek jók l