I Mivel a szüleim laptop elkobzási mániában szenvednek , és én nem akarok nagy kihagyásokkal írni , ezért az elkövetkezendő pár részt , részletekben teszem fel , mert így könyebb számomra. Persze később összevonom majd őket. l

A metró egyik állomásán várakoztam , arra , hogy meg érkezzen a világ egyik legjobb dolga , vagy inkább személye a szomszédos nagy városba . Az illető nem más mint a neves Michael Miaer , aki egyben az unoka bátyám. Mic már évek óta nem látogatott minket , hogy pontosab legyek 4 éve. Valamien cserediák programban vett részt a múltban és nemsokkal az után ki is költözött , a program helyszínére , Olasz országba. Idén viszont különleges esemény volt a tervben , még pedig az én éretségim . Ami azt illeti nagyon jóban voltam vele annak idején , még 14 éves korom tájt . De a költözése óta szinte alig beszéltünk , így nem csoda hogy lányos zavarral vártam , hogy befusson a szerelvénye . Mindeközben szórakozottan pásztáztam az állomás földalatti nyomasztó falain lévő , már le szakadt illetve még fent lévő hirdetéseket. Alig vettem észre , hogy a metró szerelvény befutott.Michael egyike volt az első leszállóknak és nem is akármilyen utas volt , fekete haját még mindig játékosan fújta a szél , mint annan idején , de most más lett , férfiasabb, és ez megrémített. A gondolatokat egy öleléssel folytotta belém .

- Megjöttem hugica.- Régebben rühelltem ezt a becenevet , de most aranyosan csengett , egy darabja volt a múltamnak.

- Hiányoztál Mic . - Mosolyodtam el , egy pillanat alatt túl léptünk az elvesztegetett éveken és ott folytattuk ahol abba hagytuk. Pontosan ott.

I Esetleges hibákért elnézést , csillagozni és kommentelni szabad ;) l