l Hosszú kimaradás után itt egy összecsapott rész (: l

A szobám sötétje rejtett el , és nem akartam , hogy valaha megtaláljanak . Sosem akartam , hogy ennek a nyugalomnak vége szakadjon , itt minden olyan tökéletes volt , távol a problémáktól és elvárásoktól . De mint tudjuk semmi sem tarthat örökké , ahogy ez sem tartott sokáig.
A sötétet hirtelen fény töltötte meg , ahogy anyám határozottan belépett , inkább betört a fa ajtómon .

- Vacsorázunk kislányom . - Játszotta a minta anyát és kedvesen mosolyogva felkapcsolta a villanyt. - Ne ülj a sötétben , nyomasztó . - Mondta , majd egyszerűen kihátrált . Úgy kezelt mint egy 10 éves kislányt , és hol előnyét , hol hátrányát vettem a helyzetnek . Fáradtan fúrtam fejem a párnák közé és fájdalmasat nyögve fojtottam el egy sikolyt. Utáltam a tökéletes életem. Fájdalmak árán vettem erőt , hogy lesétáljak az ebédlőbe és eljátsszam semmi gond. Lehajtott fejjel ültem az ágyamban mire a fények hitelen kihunytak , és felkaptam a fejem . Semmit sem láttam csak sötétet . Valami mocorgott a szobámban , és ettől a pulzusom az egekbe szökött . Pár pillanat leforgása alatt kitisztult a szoba és megláttam az a pimasz mosolyt.

-Dominik?! - Mordultam fel , düh , csalódottság és utálat na meg a lebukástól való félelem keveredett bennem , de ezt mind felül írta a vágy amit az iránt éreztem , hogy vizes hajába túrjak és végig csókoljak a kulcs csontján . - Mit keresel itt ? - Morogtam idegességembe mire az ajkába harapott. Kint esett az eső és villámlott, ha ez még nem lett volna elég ahhoz hogy teljesen megzavarodjanak az érzéseim.  Minden olyan hirtelen történt .

-Téged? - Szólalt meg halkan és látszott rajta , hogy teljesen komolyan gondolja ezt a stílust. Pár napja majdnem helybenhagyott egy kávézó tetején , ma meg csak idejön, és kockáztatva mindent beszökik a szobámba , hol ott tudja, hogy nem szabadna beszélnem sem vele.

- Hogy jutottál be ? - Tereltem a témát majd , megjátszott morcos arckifejezést vágva nyammogtam el a mondatot.  Nem válaszolt.

- Ugye tudod , hogy akármelyik pillanatban ki hívhatom  a rendőrséget , magánbirtok háborításért ? - Néztem rajta végig , a sötét szőkés szinte már barna haja , most csutakosan állt , fehér pólóját átlátszóvá tette a heves eső , és ajkain vízcseppek folytak végig.

- De nem fogod . - Indult meg felém magabiztosan , és kérdésnéékül megcsókolt. Hideg és vizes bőre  szinte felmarta a forró testem akárhol hozzámért .

-Dominik fejezd be. - Harsogtam a legésszerűbb dolgot ami még eszembe jutott , miután teljesen magával ragadott . Ajkaim lassan mozdultak meg viszonozva a cselekményt. Lassan magához húzta a derekam , és neki köszönhetően a pólóm tiszta víz lett . Az anyagnak az alját gyűrögette .  Gyengéden hátralökött az ágyamra  , majd a nyakamra hajolt.  Enyhén hátra döntöttem a fejem , majd az ajkamba haraptam .

- Szeretlek . - Lehelte a gyenge bőrfelületre , majd ismét megcsókolt . Lassan felhúzta a pólómat majd egy csókot nyomott a hasamra , és melleim felé haladva eljutott egészen az államig. Nem tudom miért nem eszméltem még rá , hogy veszélyes játékot játszunk , anyáék lent vártak a vacsorával és nem tudtam , hogyan fogom ezt elmagyarázni , ha esetleg benyitnának .

-Az ajtó . - Suttogtam , majd mintha megértett volna hirtelen felpattant és elfordította ,a rózsaszín pamacsos kulcsomat a zárba. Halkan felnevetett , majd hátulról megragadta az atlétáját , és hamar kibújt belőle . Lassan ismét felém mászott .

- Doroti , ugye tudod , hogy ezt nem fogod majd tudni visszacsinálni ? - Kérdezte rekedtes hangon , és rájöttem , hogy a szüzességemre gondol . Igaza volt , sőt , jobban odafigyelt rám , mint én magamra.

- Tudom . - Nyeltem egyet , de jelen pillanatban túlságosan vágytam arra, hogy Dominik itt legyen , mintsem , hogy a nemleges válaszom miatt itt hagyjon . Lehúzta a melltartóm egyik pántját a vállamról , majd csókokat nyomott a csupasz vállamra. A másik pántot is leszedte , majd az első kapocsra húzta az ujjait . Remegett . . . miért remeg ? Nem értettem semmit , minden esetre jólestek az érintései . Felkönyököltem majd megcsókoltam . Ebben a pillanatban kopogtattak .

- Kislányom , gyere le enni . - Szólt be apa , megfagyott bennem a vér.

- Fél pillanat , nyugodtan kezdjetek el enni , még ... pakolok . - Rögtönöztem valamit ,  mire Dominik elmosolyodott és lassan az ajkaimra susogott  , úgy , hogy csak én halljam . - Ezt még folytatjuk . - Felállt az ágyamról , és ő is meg  én is villámsebességgel kaptuk fel a ruháinkat. Végül mintha mi sem történt volna baktattam le és ebédeltem meg a szüleimmel . El sem hittem , hogy semmit sem sejtenek , kisebb koromban azt gondoltam ők mindenről tudnak , ezért soha meg sem próbáltam hazudni nekik . Most pedig ... most pedig minden megváltozott .

...

Más nap délután olyan meleg volt , hogy kezdtem már azt hinni  , hogy a nap belecsapódott a földbe ... a szomszédutcába .

- Kislányom ! - Hallottam meg anyám hangját lentről , majd nagy nehezen felálltam  , és le indultam a lépcsőn .

- Mi az ? - Motyogtam , majd ki néztem a nappaliba . 

- Inkább ki az . - Célzott a mellette ülő barátomra Ádira , aki meglehetősen tikkadtan feküdt a kanapénkon . Egy pillanatra azt képzeltem , hogy a halálos ágyán van , ugyanis olyan arcot vágott , mint akit ezelőtt órákon át kínoztak , és ez nem is állt olyan messze az igazságtól.

- Pár órája kiment nálunk az áram , ami azt jelenti , hogy se légkondi , se ventilátor  sőt a wifi sincs. - Nézett rám szenvedő arckifejezéssel .

- Karma. - Jegyeztem meg , amolyan elégedett mosollyal .

- He he , nagyon vicces vagy Doroti . - Morgolódott , szinte már megsértődött . Anyám felém fordult majd tekintélyesen megszólalt .

- Ma nálunk alszik Ádám és a mamája . - Magyarázott nekem anya , mint egy 3 évesnek . A szememet forgatva bólogattam majd , szinte felrángattam Ádit a szobámba , nem igazán érdekelt mit gondol anyu , sőt élveztem , hogy azt hiszi titokban járok Ádival .

- Most komolyan ? - Mosolyodott el a haverom , majd lassan közelebb jött , nem volt ugyan bent anya , de mindketten imádtunk ezt játszani , és az utóbbi időben , már szándékosan tettünk félre érthető megjegyzéseket , egyikünk sem kedvelte a szüleimet az utóbbi időkben , és ezért ahogy tudtunk adtunk nekik okot az aggodalomra.

- Most komolyan ... látnod kellett volna anyu arckifejezését . - Nevetgéltem huncutsággal a hangomban , lehetőleg , úgy , hogy az lehallatsszon a nappaliig.

- Oh hát az mindent megér . - Fogta át a csípőmet , majd magához húzott , mindketten próbáltunk komolyak maradni ,és eljátszani a hősszerelmest ,  de én nem bírtam . Kitört belőlem a nevetés , és hamarosan Ádiból is .

- Szörnyű egy pár lennénk . - Azt hittem ,  egy pillanatra megfulladok a nevetéstől.

- De ez csak azért van mert te horkolsz  , és a romantikus együtt alvásainkba eléggé belerondítana ez a tény.  - Nézett végig rajtam majd gonoszan elmosolyodott .

- Mondod te , aki mindenhonnan késik . De ne aggódj , az első randinkra biztos oda érsz ... vagy nem . - Játszottam , hogy komolyan gondolkodóba esek .

- Utállak . - Sértődöttbe , majd összefonta maga előtt a karjait . Édesen lebiggyesztette az ajkait , majd gyermeki fájdalommal nézett fel rám . Látszott , hogy csak játssza az egészet , de én még is megsajnáltam . Mögé osontam majd hátulról át öleltem .

- Én is utállak téged . - Nyomtam egy puszit a lapockájára , majd halkan felsóhajtott . Nem akartam megtörni a csendünket , túl meghitt volt ez ahhoz , hogy  elrontsam . És egy pillanat töredékéig biztonságban éreztem magam , és ez annyit jelentett , hogy le sem lehetett írni. Nem kellett titkolóznom , vagy hazudnom , vagy elszöknöm otthonról , Ádi mindig itt volt nekem , és tudtam , sosem hagyna cserben .

l  Mivel elég sokáig nem írtam , és még is szinte minden nap kaptam értesítéseket , ezért gondoltam befejezem még a történetet , viszont a végkifejlethez ezek a kis bevezető részek vezetnek , amik elég összecsapottak lettek mostanában , de minden erőmmel azon vagyok , hogy élvezhetőbbé tegyem a történetet ^^ Csillagozni ér , és a kommenteket is várom  . Legyetek jók. l