És mi lenne ha megszöktetnélek ? - Hallatszott a fejemben Dominik mély és játékos hangja . Szinte éreztem a teste melegét a konyha asztalnál , ami egész mámoros állapotba repített . Ajkaim összeszorítottam , furcsa volt . Olyan emberek ültek előttem akiket mindig is ismertem , még sem tudhatták mi folyik a fejemben . Dominik már elment egy barátjával , ismét méreg drága autó jött érte. De nem igazán érdekelt , mert épp az utolsó pillanatban ment el , így is gyanakodtak a szüleim , akiknek mintha a 'minket nem érdekel milyen vagy úgy szeretünk' elve kezdene megváltozni , ahogy rájönnek , mióta elmentem Dominikkal telljesen más lettem .

- Holnap iskola Doroti . - Hallottam meg apám karcos hangját , majd csend lett , és csak az evőeszközök csattogtak tovább. Nem tudtam mit kellene mondanom , így inkább nem válaszoltam .

- Kislányom ? - Hallatszott anyám lekicsinylő hangja amitől kirázott a víz.

- Tessék . - Néztem fel , pimaszul a tányérom mellé vágtam a villám majd hátra dőltem és a kezeim összefontam a mellkasom előtt .

- Apád mondott valamit . - Mért végig , majd bele ivott a boros pohárba ami az asztalon volt ,katonás rendben a tányér mellett.

- Nem tudok vele mit kezdeni . - Álltam volna fel , de egy erős férfi kéz vissza húzott az asztalhoz.

-Kislányom mi történt veled? Egy pár hét alatt nem változhatsz meg ennyire , ez elfogadhatatlan ! - Förmedt rám , és a villájára szorított . A szemöldököm ráncolva kezdtem enyhén gúnyos nevetésbe.

-Már megváltoztam . - Vontam vállat , és reméltem elfogadják , hogy fel nőttem . Elég időt töltöttem már itthon anyám és apám tökéletes világába . Próbálták eltitkolni előlem , mind azt amit talán már ők is megtapasztaltak . Gyerekként kezeltek , és ezt utáltam.

- De ilyen nem létezik , valaminek kellett történnie.- Csattant fel anyám gyanakvóan , tudtam , hogy gondol valamire , de a vonásaiból nem lehetett kiolvasni .

- Nem történt semmi , Dominikkal eltévedtünk , és kénytelenek voltunk egy kis időt együtt tölteni . - Sóhajtoztam fájdalmasan , mire szüleim össze néztek , és akár a filmekben, megesküdtem volna , hogy biccentettek egyet egymásnak. Mindketten felém pillantottak , majd apám előre könyökölt az asztalon.

- Ki is ez a Dominik? - Vonta fel a szemöldökét , mire kezdtem , sejteni , hogy talán jobb lett volna , ha nem is szereznek tudomást róla.

- Az egyik barátom . - Vontam vállat , tekintetem szinte éreztem , ahogy összébb szűkül a hazugságtól . Az arcomról lehetett olvasni , hogy nem csak egy barát , de reméltem ,túl vakok észre venni.

- Rendben . - Biccentett és már azt gondoltam megúszom. - Nem találkozhatsz többé vele. - Közölte halál nyugodtan majd vissza hajolt az étel felé .

- Hogy mi ?! - Hallatszott hisztérikus és rémült hangom . Nem tudtam elfogadni , és nem is akartam , abba , hogy eltiltanak valakitől akit szeretek . - Ezt nem tehetitek meg. - Markoltam idegességemben az asztalterítőre .

- Már meg is tettük . - Állt fel anyám , majd apám is , és kezükben a tányérjaikkal indultak meg a konyha felé. - És ha egyszer megszöksz , hogy láthasd őt , ide többé ne is gyere vissza. - Morogta apám , majd nemes egyszerűséggel kifordult az étkezőből. Hogy hihettem , valaha is , hogy ez a két ember szeret ? Nem szeretnek . Csak az érdemeimet szerették . Harag feszítette a mellkasom , meg kellett fognom magam , hogy ne szóljak vissza ismét. Ebben a pillanatban csörrent meg a telefonom , és amilyen gyorsan csak lehetett fel is vettem , hogy ne tűnjön fel annyira anyáéknak hogy telefonálok.

-Halo? - Szóltam bele a régi készülékbe majd fel álltam az asztaltól.

-Doroti. Gyere ki a hátsó kertetekbe .- Hallatszott Dominik mély hangja , de még ezek után sem voltam benne biztos , hogy ő az .

- Dominik ? - Kérdeztem vissza mire csak egy 'igen , gyere márt' kaptam válaszul , majd lecsapta a telefont. Nem akartam jó kislánynak tűnni , de ha apáék meg látnak most Dominikkal , egy életre bezárnak a szobámba , és ahhoz , hogy elköltözzek itthonról , semmi bátorságom nem volt. Végül a kíváncsiságom nyert , és át osonva a folyósón , szöktem meg a hátsó ajtón . Korom sötét volt idekint , és nem kifejezetten meleg időjárás. Karjaim magam köré fontam . Szinte biztos voltam benne , hogy felsikítok , ha nem tapadnak a férfi ajkak azonnal az ajkaimra. Dominik hirtelen derekam köré fonta a kezeit és erősen rászorított . Enyhén az alsó ajkamba harapott majd elmosolyodott.

-Hiányoztál. - Markolt rá a fenekemre mire halkan nyekkentem egyet.

-Dominik ?! - Kértem szinte számon majd lassan el löktem , igazán lassan , ugyan is minél tovább akartam érezni a jelenlétét , akkor is , ha nem lehetett.

-Mi az? - Harapott az ajkaiba , önelégülten , majd a hajába túrt.

-Nem szabadna itt lennem , a szüleim szerint mi nem találkozhatunk. - Próbáltam , komoly és határozott maradni , miközben tekintetem le sem bírtam venni ajkairól.

-Olyan jó kislány vagy . - Nevetett halkan majd a csípőm kezdte cirógatni . - Csak egy szavadba kerül , és elmegyek . - Hajolt közelebb , próbáltam legyűrni a torkomban keletkező gombócot. - Csak egyetlen szó. - Suttogta , majd gyengéden megharapta a fülem .

-Maradj . - Reagáltam azonnal , a testem megcsalta az eszem , mégpedig vele. Nem éreztem ilyet azelőtt , az adrenalin szintem magasba repült , szívverésem 10 szeresére növekedett .

- Jó kislány . - Szedett fel könnyedén , mintha csak 40 kiló volnék . Könnyedén sétált , végig vitt a kerten , majd le tett a sufni előtt . Ajkait össze préselve nézett rám .

-Szeretném , ha a mai egy emlékezetes estéd lenne. - Nézett hangjában kedvességgel , én még is telljesen félre értettem . Nyeltem egyet majd bólintottam . Szerettem volna azt mondani , hogy most szökjünk meg és ne is figyeljünk senki másra , de tudtam , hogy nem adhatok fel mindent miatta . Így is a tűzzel játszottam . - Bízol bennem ? - Nézett rám , majd a kezeit lassan az enyémbe csúsztatta .
Nem bíztam benne , vagyis ... inkább nem hittem benne , még is akartam .

- Igen . - Néztem rá , azóta sem szakadt meg a szemkontaktusunk . A farzsebébe nyúlt , ekkor néztem csak el , egy anyagot húzott elő. Csupán egy selyem kendőnek tűnhetett , de már is tudtam mit fog tenni . A hátam mögé lépkedett , mire fel emeltem a hajam , hogy könnyebben fel tudja kötni a kendőt a szemeim elé . És minden ugyan úgy történt ahogy gondoltam . Teljesen megvakultam . A teljes bensőm remegett , ajkamba haraptam . Minden annyira felerősödött , most , hogy nem láthattam . A lélegzetei , az apró cseprő mozdulatok , vagy akár a ház előtt elhajtó autók halk zaja.

- Gyere közelebb . - Hallottam meg gyengéd , még is parancsoló hangját . Tettem egy lépést , és nem láttam , de éreztem hogy ott áll nem messze. Tenyere végig futott a fenekemen majd a lábaimon , és az ölébe vett . Ismét az ajkamba haraptam . Nem mertem rákérdezni mit szeretne . Pedig gondolataim egy perc nyugtot sem hagytak .

-Nyugodj meg .- Csókolt a nyakamba ,mint aki a fejemben olvas . Enyhén biccentettem , majd elindultunk. A szél enyhén fújta a mellkasom , és ez segített részben megszabadulni a gondolataimtól. Minden lépés olyan lassúnak tűnt, egy kicsit el is vesztettem az időérzékem . Lépcsőkhöz érkeztünk . És az első foknál erősebben markoltam az ingébe , amit hamar észre vett .

-Nyugodj meg . - Ismételte magát , de továbbra sem szólaltam meg . Nemsokára elértük a célunkat . Le tett a földre , majd el lépett egy lépést .

-Leveheted a kendőt . - Mormogta az orra alá , mire fel nyúltam a frizurám alá és csak egyszerűen kibontottam a masnifélét amit kötött. Lassan hullott alá a kendő , majd szinte mellbevágó látvány fogadott . Egy tetőn voltunk , pontosabban a net kávézó tetején . És mivel elég dombos vidéken lakok , ezért az egész város tompa fényei díszítették a látképet . Arról nem is beszélve , hogy ilyen magasról , a csillagok is könnyebben megmutatták magukat.

-Nos ? Mi a véleményed ? Megteszi első randinak ? - Húzta be a nyakát , majd a földre terített régi pokróc felé biccentett , enyhe mosoly ült ki az arcomra.

- Tökéletesebb nem is lehetne . - Sétáltam közelebb , majd belé kapaszkodva , nyomtam egy csókot édes ajkaira , elmosolyodott , mire nekem is vigyorognom kellett . Úgy éreztem , hogy megszűnt az idő , és senki sem szólhat bele a tetteinkbe , a szabadság amit tőle kaptam , hozzá láncolt , még is engedett szárnyalni . Ez a szerelem . A mi szerelmünk.

l Egy picit hosszabb rész ez a mai , a kihagyás után , próbáltam egy kis életet vinni a történetbe . ^^ Csillagozni és kommentelni szabad , sőt kíváncsi vagyok a véleményetekre . Köszi az olvasásért , legyetek jók :* l