Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

3. fejezet - 2. rész

- Nem tesz semmit . - Rántottam vállat majd kisegítettem a kádból . Be állt az a kínos csend . Nem tudtam ,hova nézzek , vagy , hogy egyáltalán nézhetek e rá , vagy , hogy zavarja e ha másfele nézek . Tehetetlen voltam .

- Ha gondolod ki megyek , öltözz át . - Fordultam sarkon , mire elkapta a karom . És erőszakosan közelebb rántott.

-Doroti , én akármit mondtam , vagy utaltam akármire részegen , nem volt komoly . - Motyogta mire enyhe mosolyt húztam az ajkaimra . Alig volt közöttünk maradék hely de nem zavartattam magam .

-Nyugalom Dominik , az egyetlen értelmes dolog , amit mondtál az ott vagyunk e már volt. - Nevettem halkan , mire enyhült a szorítása , mintha megkönnyebbült volna . Tekintete sötét és komoly volt . Bólintott , majd elindultam kifele. Gondoltam kapok az alkalmon , és gyorsan át öltözöm , pizsamába mielőtt még kijön a fürdőből . Odáig el is jutottam , hogy fehérneműre vetkőzzek de nem találtam meg a fehér combközépig érő puha pulcsimat , amit pizsama ként használok . Idegesen kotortam a dolgaim közé de nem találtam sehol , ráadásképp a fürdőszoba ajtó is kicsapódott amikor az alsó polcon kutattam. Meg fordulni sem mertem , mivel fölösleges lett volna , tudtam Dominik a hátsómat vizslatja .

-Szép szoba. - Jegyezte meg , hangja mély volt ... olyan amitől végig rázott a hideg és elgyengültek a térdeim .

-Köszönöm . A tiéd sem volt rossz. - Haraptam be az ajkam a szó végén , nem tudtam , hogy rá is ilyen hatással vannak e a szavaim mint az övék én rám , de nagyon reméltem . Lassan felegyenesedtem , a szívem egyre hevesebben kalapált , ahogy valóban meg győződtem róla , hogy tényleg engem bámul . Az ajkaiba harapott majd lecsukta szemeit fejét hátra döntötte és mélyet sóhajtott .

-Öltözz fel , meg fogsz fázni . - Nem értettem egy szót sem , megzavarodtam , és azt sem tudtam egy pillanatra mit kell tennem . Halkan hümmögtem majd kirántottam végre egy ruhadarabot a szekrényből , már nem érdekelt milyet . Tekintetével ugyan úgy követett és nézett rám , mintha továbbra is csak fehérnemű lenne rajtam , de ha ettől jobban érezte magát , hát felvettem azt a pólót.

-És én hol alszom ? - Tette fel a költői kérdést , mire biccentettem a mellettem lévő hely felé . Tulajdonképpen , nem mondanám , hogy egy francia ágy volt , picit nagyobb mint egy egy személyes , de nem elég nagy két embernek , így az , hogy összepréselődjünk elkerülhetetlen volt.

- Oh és még valami . A szüleim nem tudják , hogy itt vagy . Szóval , ha lehet reggel ne az legyen az első dolgod , hogy ki mész tévét nézni . - Húztam a lábaimra a takarót , majd ásítottam egyet .

- De akár megtehetném azt is. - Biccentett az ajtóm felé , és csak most vettem észre , hogy egy papír volt becsúsztatva a küszöb alatt . Lassan kikászálódtam az ágyból majd fel vettem a cetlit amire apa olvashatatlan kézírásával írtak .

" A hétvégére egyedül maradsz , Krisztina nagynénéd szül , és anyád mindenképp ott akart lenni . Puszi apa "

- Oh , ez esetben . - Motyogtam kínomban , mire bólintott . Nem akarta tovább feszegetni a témát . Volt egy olyan érzésem , hogy a közelemben sem akar lenni , mármint , az egyik pillanatban úgy érzem kínzóan vonzódik hozzám a másikban pedig taszít . Nem értettem magam , sem őt .
A villany kapcsolóhoz sétáltam , majd leoltottam az utolsó fényt is a szobában , és az ágy melletti kis éjjeli lámpát felkapcsolva bújtam be a paplanok közé .

- Jó éjt Doroti . - Hallatszott végül a mély hang , és rá jöttem , hogy sokat jelent nekem Dominik . Sokkal többet mint magát a szerelem érzését . Karjaival lassan közelebb húzott engem a derekamnál fogva , és csak annyira emlékeztem , hogy a szuszogására aludtam el .


...


A reggeli nap a szemembe világított. Tulajdonképpen csak emiatt keltem fel . Fáradtan ásítottam és nyitogattam a szemeim , nem voltam benne biztos egy pillanatra , hogy a tegnap tényleg megtörtént . Minden esetre Dominik nem feküdt mellettem . Mély sóhajt hagytak el az ajkaim. A tegnapi pólómban döngicséltem le a lépcsőn , a szemeimet törölgetve fordultam be a konyhába , majd szinte halálra rémültem , ugyan is Dominik ott állt a gáztűzhely előtt és rántottát sütött.

-Jó reggelt . - Hangom meglepett volt , lassan le ültem a konyha asztalhoz , és arra könyökölve figyeltem a fiút.

-Neked is. - Mosolyodott el . Attól a mosolytól a rég megdermedt pillangók veszett repdesésbe kezdtek bennem. Nem tudtam ,mi lenne a helyes lépés , oda menni és átölelni , vagy maradni az asztalnál . De minden esetre az agyam kikapcsolt egy pillanatra , és az épp elég idő volt , hogy fel huppanjak a konyhapultra és elővegyem a Nutellát , és megpróbáljam ki sajtolni belőle azt ami még benne maradt.

- Mi jót csinálsz ? - Néztem rá kislányosan mire a szemébe hulló haja alatt ismét egy őszinte mosoly jelent meg .

- Azt amihez egyedül értek . - Nevetett kínosan , aranyos volt. Annyira más , olyan ... mintha lenne rá esély , hogy osztja az érzelmeim .

- Dominik , te mindenhez értesz . - Pirult ki az arcom , és hirtelen ezután úgy éreztem , ha nem engedem ki a pillangókat az alhasamból akkor szét szakítanak . A szívem hevesen dobogott , már csak a mosolyától is , vagy a jelenlététől , a modorától magától Dominiktól . Félre csúsztatta a serpenyőt amiben halkan pattogott a még mindig piruló tojás , a hatalmas hófehér konyhát elöntötte a fény . A fiú a kezeit egy konyharuhába törölve pillantott rám , majd a hajába túrt .

- Éhes vagy ? - Nézett végig rajtam , illedelmes mosolya szinte furcsa volt , de annál jobb.

-Nagyon . - Szorítottam össze ajkaim majd azokba haraptam . Félre csúsztattam a kezemből a Nutellát , nem engedtem el a tekintetét ahogy ő sem az enyémet. Olyan volt , mintha a köztünk lévő levegő vibrálna . De lehet , csak én éreztem így. Lesütöttem a szemeimet mire halkan fel szusszant és elindult felém . A nyelvemen táncolt a gondolat , hogy most bevalljam az érzéseim , nem is lenne más ilyen alkalom . De valami még is visszatartott , a félelem. Dominik lassan elém ért és meg torpant a pult előtt. Engem figyelt . Lassan emeltem fel a tekintetem rá .

- Doroti . - Mondta ki a nevem , és úgy mint még soha ezelőtt , érzelmeket tükröztek a szavak és nem is akármilyeneket . Nyeltem egyet , próbálva segíteni a torkomban lévő gombócon de nem igen sikerült . Ott állt előttem a dilemma , hogy 'kezdeményezzek e , akármit is , hogy helyes lenne e ...' a gondolatok martalékául vettek amíg egy pillanat alatt sikerült neki kikapcsolnia minden indokot és ellen érvet . A kezét a derekam köré csúsztatta ,picit közelebb húzott magához , éreztem ajkai és teste melegét a bőrömön , ahogy bizonytalan összeszorítja ajkait . Szemeim lecsuklottak , egy pillanatig sem bírták volna tovább , olyan voltam mint aki álmodik . A férfi ajkak lassan tapadtak az enyémhez és nyomtak egy gyengéd bizonytalan csókot az enyéimre . A kezeim a mellkasáról a nyakáig vezettem , majd ügyetlen visszacsókoltam . Ez volt az első . Dominik volt az első , és jelen pillanatban azt akartam , hogy ő maradjon az utolsó is . Halkan szuszogtam ahogy el váltak ajkaink , karjaiban tartott ahogy lassan le emelt a konyhapultról . Biztonságban éreztem magam . Lassan át cipelt a konyha asztalra majd egy puszit nyomva a nyakamba indult meg szavak nélkül a gőzölgő étel felé . Mintha nem is történt volna semmi.

- Reggelizzünk . - Vett elő két tányért , fogalmam sem volt , hogy mozog ilyen otthonosan , de örültem , hogy feltalálja magát , és nem kell ott lennem . Ki tette az asztalra a két tányért majd le ült a székre és én pedig az a mellettire . Csendben eszegettünk , csak a kanalak csattogtak . A szívem hevesen vert akárhányszor csak az ajkai ízére gondoltam . És hirtelen rándult görcsbe a gyomrom , ahogy kezét a csupasz combomra csúsztatta.

- Végeztél ? - Pillantottam rá , majd megigazítottam a kócos haját .

-Még csak most jöttem bele . - Fürkészte az arcom mire elmosolyodtam . Halkan nevetni kezdtem , majd hajam át dobtam egy oldalra .

- És mi van a bunkó Dominikkal ? - Néztem rá majd ő is elmosolyodott . Lassan közelebb hajolt , tudtam nem fog megcsókolni , hiszen mosolygott . Amikor elég közel ért az ajkaimhoz halkan megszólalt .

- Miattad megpróbálok változni . - Suttogta . Majd egy csókot nyomott a homlokomra .

l Picit késve , de megérkezett a 2. rész :3 Véleményeket várok , hogy milyenek együtt a srácok illetve csillagozni is szabad . További szép napot :* l


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro