l Nem tudom , hogy ki találtátok e már a címből de ez egy külön rész  a majdnem csók jelentből , csak Dominik szemszögéből , ezzel is szeretném nektek megköszönni , hogy túl vagyunk a 2000 olvasón és a 100 csillagon. Csodálatosak vagytok ;) :* l

l Az eredeti rész olvasása ajánlott ; 2. fejezet - 3. rész  l

...

A kapucnim a fejemre kapva , másztam ki nagy nehezen a húgom kocsijából . Esett az eső , ez is rá tett egy lapáttal arra , hogy a feszültség egyre csak nőjön bennem . Nem tudom ,hogy hagyhattam Dorotinak , hogy ennyire befolyásoljon , amikor nem érinthetem meg vagy beszélhetek vele ideges leszek , szarkasztikusan beszélek mindenkivel . Teljesen az irányítása alatt tart  , és nem tudom mivel fogott meg ennyire.  ( ... ) és ott ült, lehunyt szemekkel a vörös autóban , arca enyhén ki volt pirulva  , gondolom a kombiné miatt  amit viselt .. te jó ég a vállai az a szűzies mosoly. Be kellett harapnom az ajkam , már csupán a puszta látványa is más helyre lökte a fantáziámat. Megráztam a fejem majd be kopogtam az autó ablakán , hirtelen összerezzent. Úgy nézett rám , mintha én lennék az Antikrisztus és bizonytalan a nevemet tátogta . Ajkai teltek voltak . Most úgy éreztem nem fogom bírni megállítani magamban az érzéseimet , legalábbis , ha így folytatja biztos nem.

-Nyisd már ki te eszetlen . - Morogtam idegesen , minél inkább próbáltam magamban visszatartani az iránta érzett vágyaim , annál idegesebb lettem . Át hajolt az anyós ülés felett majd kilökte nekem az ajtót . Az autót meg kerülve vágtam be magam mellé , szinte éreztem a teste melegét a karomon , olyan közel ültünk egymáshoz . Nem tetszett ez nekem .

-Te meg mi a francot keresel itt ?-  Hangja magasan és magabiztosan csengett , ellentmondást nem tűrve . A szívem gyorsabban dobogott , ahogy elkaptam a tekintetét , persze ezt is csak én éreztem mint minden mást. Hisz ... az ég szerelmére , olyan könnyen megszerezek bárkit de ha róla van szó , remegnek a térdeim , belém szorulnak a szavak , a pulzusom megugrik . Mint aki akármikor elvesztheti az uralmat a teste fölött.

- Ann kocsijában utaztam . Ő nem tud róla , de nem akartam , hogy tudja azért jövök veletek , mert féltem . - Számoltam be mit is keresek itt , valóban féltettem a húgomat , de az igazsághoz hozzá tartozik , hogy nem csak miatta voltam itt. Meg akartam védeni Dorotit , tudtam , hogy a környéken sok a díler és nem vagyok épp népszerű a köreikben , ha megtudják , hogy ismernek engem akkor nem számíthatnak sok jóra , és persze Ann megvédi magát ... de Doroti , ő gyengéd és fél perc alatt megölnék , és nem élném túl , ha miattam halna meg .

-Dominik...- Hallottam halkan azt a gyengéd és törékeny hangot , fejem Dorotira kaptam , azt is meg hallottam volna ha csak gyorsabban szuszog , telljesen ki voltam élezve minden mondatára . Persze ezt nem lehetett látni . Én csak véget akartam vetni ennek az egésznek , hogy ne legyek többé ilyen , nem szabad , hogy legyen gyenge pontom , de akárhogy is nézem Doroti már az lett . Ez esetben nem szabad , hogy mások számára is kiderüljön , még bántanák az én bűneim miatt is . A vonásait fürkésztem , olyan tökéletes volt , csak egy szál tartott vissza attól , hogy lassan lenyomjam a volán mögé és az ülését hátradöntve az ajkainak essek . De nem , még tartottam magam , legalábbis próbáltam . A kezemet az övére csúsztattam telljesen betakarva azzal , a gyengéd kis  végtagot . Nem vettem le a szemeim az arcáról , pontosan láttam ahogy vonásai megfeszülnek , és értetlen pillantást szegez felém .

-Mit akarsz Dominik ?- Hallatszott , törékeny kétségbe esett hangja . Annyi mindent akartam , a testét a szavait , a leheletét érezni a nyakamon . De tudtam marhaság . Hisz sosem lehetek vele , azzal csak bántanám . De ezt persze sosem fogja megérteni . Lassan magam felé vontam az arcát . A tekintetét .Nyeltem egyet. A pulzusom az egekben lehetett .

-Téged. - Mondtam ki komoly arccal  , és hirtelen elpattant az a húr a józan ész és a szív között. Lassan közelebb hajoltam hozzá , és tényleg olyan lassan, hogy ellenkezhessen ha nem tetszik neki , de nem tette , az a gyönyörű szempár a lelkembe látott , és ahogy lassan lecsuklottak azok a szempillák . Az az ártatlanság , ami benne van megőrjített egyszerre és el akart pusztítani . Éreztem az ajkamon a leheletét... de a telefon hirtelen megszólalt . Az a csengőhang ripityára törte a reményt , hogy valaha is érezhetem az ajkát az ajkaimon . Lassan eltávolodtam , fel nyitottam szemem és rá néztem . Elfogadtam , hogy sosem lehet az enyém . Hogy ezt az egészet valami nagyobb irányítja , valami olyasmi amit se én se ő nem határozhat meg. Szeretni szörnyű és gyengeség . Nem hiszek ebben , a szerelem nem lehet ilyen .

- Halo ... anya ? - Hallatszott gyengéd hangja ami szinte remegett, sápadt volt és az ajkát harapdálta. Lehetséges , hogy ő is ugyanannyira vágyott arra a csókra? Szaladt át a fájdalmas gondolat a fejemben majd ki öltem azt onnan . Nem vagyok egy szerencsés srác , amit sikerül is megszereznem tönkreteszem , hisz nézzünk csak a halott szüleimre , akik miattam haltak meg , vagy a meg sem született lányomra akinek megölték az anyját . Hirtelen belém hasított a szerelem emléke , az ahogy láttam meghalni a szemeim előtt , ahogy folyt a vére az alkaromon , a tehetetlenség , a mindent elsöprő fájdalom . Nekem ennyi maradt meg a szerelemből . És nem , nem hagyhattam , hogy ugyan ez történjen Dorotival is , inkább halok meg egyedül ,  mint , hogy valaki meghaljon értem .

-Szia , hamarosan otthon vagyok . - Tette le a telefont , majd csak maga elé bámult , a nevemet sem akarta kimondani , még csak rám sem mert nézni . Ezzel csak meg gyalázva a már így is halott lelkem . Csak neki ártottam volna a csókkal , sőt akármivel , nem hagyhatom hogy még jobban belé essek , nehezebb lenne elválni , és talán sosem látni a másikat.

-Haza kell mennem , nem maradhatok itt . De azért köszi mindent . - Hallatszott gyengéd hangja , még mindig nem nézett rám , még mindig harapdálta az ajkát , csak hümmögtem egyet majd magam elé pillantottam . Ann bevágódott a hátsó ülésre , majd hisztérikusan , számon kért mit keresek itt , amikor nekem otthon kellene lennem . De csak bólogatva lerendeztem az egészet. A motor beindult , majd összepréselt ajkaim egy sóhaj hagyta el . Ann még mesélt valamit az új beszállító srácról , de most a legkevésbé sem akartam együtt érezni vele , főleg nem , ha halálosan bele esett valakibe.
Az út hamar el telt Doroti a raktár mellett parkolt , és szinte amint megállt az autó felkaptam a kapucnim és ki léptem a járgányból , és indultam is a műhelyem felé ...

l Csillagozni szabad és hasznos , és kommentben írjátok meg ,hogy látnátok e még részeket Dominik szemszögéből , és ha igen melyikeket olvasnátok szívesen . Legyetek jók továbbra is , szép napot ;) :* l