2. fejezet - 2. rész
lAz előző rész óta , majdnem 400 megtekintés érkezett . Köszönöm hölgyeim és uraim , hogy ennyien olvastok . :* l
- Cortez... !- Hallatszott ismét Domik hangja , ugyanis ez az emlegetett srác csak nem akart előbújni. Kezdtem , feladni , hogy valaha meg szabadulhatok a kacarászó párocskától. Olyan furcsa , ma hajnalban , még olyan természetesnek tartottam , hogy Dominik az 'Enyém' ha nem is volt az úgy kezeltem . De persze gondolhattam , volna ... hisz ő egy rossz fiú , és a rossz fiúknak sosem elég egy lány. Hirtelen egy ismeretlen férfi hang törte meg a néma kertváros , tompa , érintetlen csendjét.
- Itt vagyok tesó . - Hallatszott a mély még is még fiatal hang. Lassan megfordultam , és szembe néztem a kis híján 190 centis izom kolosszussal . Meg lehetett vagy 20 éves. Enyhén nap barnította bőrétől el ütött a méz szőke haja és mély barna szemei. Olyan volt mint a Hollywoodi filmekben a szörfös srác. Biztosra vettem , hogy olyan személyisége is lesz , mint amilyennek a külseje le írja. Lepacsiztak Dominikkal . Elindultam feléjük.
-És ki a kis jövevény ? Az új ágyasod? - Viccelődött Cortez , mire megrándult egy izom az arcomon ... el sem tudom képzelni Dominikkal , nem hogy megtenni . A gondolattól borsóvá zsugorodott gyomrommal érkeztem meg telljesen a kis 'köreikbe' . Annyira nem tartoztam ide , olyan voltam , mint a kirakóson egy rossz helyre passzírozott darab. Elrontottam a képet .
-Ugyan Cortez nézz már rá . - Csattant fel a szőke . - Olyan kis ártatlan olyan ... -
Kereste a szavakat mire Dominik , mély rekedtes hangján megszólalt.
-Szűz. - Harapta be az ajkát .Szeme most valahogy sokkal sötétebbnek tűnt , amitől icipicire zsugorodott gyomrom , még inkább össze akart menni .
-Hé' most komolyan nincs jobb témátok ? - Morgolódtam , mire a most meg ismert Cortez Dominikról rám emelte a tekintetét , majd felnevetett .
-Ez érdekes téma. - Horkant fel , a nevetésből majd hüvelyk ujját végig húzta az alsó ajkán.
-Igen ez az kedvesem . A fiúk , mindig fogadnak , hogy ki töri meg előbb a szűz lányokat . Innen , még senki nem lépett ki érintetlen . - Kacagott , mire egy centit hátra léptem ... vagy estem , nem tudom megszédültem , e de a gondolat , hogy itt ilyenek az emberek egyszerre mámorított és rémített .
- Én leszek az első . - Jelentettem ki magabiztosan , pedig belül csak egy szál tartott vissza attól , hogy kikerekedett rémült tekintettel nézzek végig a helyen.
- Sok sikert .- Lökött oldalba a szőkeség , majd egy mosollyal vonult el mellettem . - Viszlát srácok , rám vár a munka. - Hallatszott majd Dominik felé sandítottam.
- Anna ! Várj meg ! - Kiáltott a lány után Dominik miközben le mertem volna fogadni , hogy a hátsó domborulatait fixírozza.
- Hmm , és téged ,hogy hívnak szépségem ? - Nézett le rám Cortez azokkal a mély barna szemeivel. Miközben a féltékenység elöntött , és a fülemben zúgott a vér.
- Mi ? Ja... Doroti . - Tértem vissza a jelenbe , majd próbáltam egy kényszer mosolyt ölteni , az arcomra , és eltekinteni , hogy csak egy fürdőnadrág van a srácon.
- Cortez... - Mosolyodott el , és szinte csodálattal bámultam azt a mosolyt . Hollywoodi mosoly és hollywoodi test. Kezdtem magam kisebbségben érezni . Elhagyott az önbizalmam .
-Mondj olyat amiről már nem tájékoztattak.- Mosolyodtam el , majd Cortez arcán pici gödröcskék jelentek meg , kisfiússá téve egész arcberendezését .
- Hmm ... szókimondó vagy , kedvellek . - Kacsintott , oh ha tudná mennyire nem vagyok az , Dominik közelében persze más , meg kell védenem magam , de máshol ... belém fagy a levegő is.
- Köszönöm.. de nekem is elmegy az önbizalmam Dominik barátnője mellett . - Gondoltam ... és hirtelen már a nyelvemen is volt . Nem akartam kimondani , nem , és máris megbántam , de már késő volt.
-Milyen barátnő ? - Nevetett , én cinizmust éreztem a hangjában . De nem folytattam inkább a témát . Ez olyan mint egy jó vicc , ha nem értik és el kell magyarázni elveszti minden értékét . Nem akartam belekerülni a kínos keresztkérdések tüzébe.
- Mindegy. - Legyintettem , majd beljebb húztam a nyakam , nem tudtam , hogy ez egy ösztönös mozdulat . Fújt a szél , és a nap is eltűnt a felhők hatalmas és vastag rétegei közt. Beborult .
- Ohh ...te fázol .- Állapította meg mosolyogva Cortez , majd lassan ajkaiba harapott . - Felmelegítenélek , de ami Dominiké , az Dominiké . - Dobta át a kezét a vállam felett . Annyival magasabb volt , hogy szinte le engedte a karját , hogy a vállamra tehesse.
-Nem vagyok Dominiké . - Tiltakoztam hevesen , mire csak hümmögött. Amolyan 'Igen...persze hogy nem ' Hangnemben . Csak mélyet sóhajtottam és hagytam , hogy bevonjon a hangár szerű épületbe ,az épület belül is igényesen szürkére volt festve , a falon csavarhúzók , és villáskulcsok sorakoztak felakasztva egymás mellé . Hatalmas lámpák világították meg a teret .. aminek hatalmas belmagassága az eget verdeste. Szerettem volna gyermeki lenni , és elhinni , hogy ide befér egy igazi repülő , akkor is , ha tudtam , ez lehetetlen , hisz a város közepén lehetünk . Ide nem parkolnak csak úgy repülők . Arcomra biztosan kiíródtak a gondolataim , ugyanis Dominik elégedett és mély hangját hallottam meg.
-Tetszik igaz? - Hümmögött ő is , majd elmosolyodott . Büszke volt , most nem az a büszke mint szokott lenni , amikor kisebbségben érzem magam miatta , inkább mint aki büszke a saját gyermekére... hmm , lehet Dominik több mindent elért már mintsem az elsőre tűnik , lehet hogy az ő lelkének is hosszú és rögös története van , lehet hogy...
-Fiúk , hozzuk be a kocsikat... esni fog. - Hallottam meg Anna hangját , ami igazán pánikszerű volt , akkor is , ha tudtuk , hogy nem lehet nagy baj . Én igazából el voltam varázsolva . Sosem hittem , hogy ilyen helyek léteznek , a régi szabású kocsik , a motorok a falnak döntve. Olyan életteli volt ez a hely , annyira más.
-Majd Doroti segít. - Kacsintott rám Cortez , mire össze rezzentem , nem is tudtam , miről van szó , csak bólogattam hevesen , hogy ne tűnjek hülyének . Majd körbe néztem , és elindultam a látványosan várakozó Ann felé.
-Gyerünk , szedd a lábad pici lány. - Mosolygott , ha más mondta volna , most biztosan vérig lennék sértve , de kezdtem megszokni , milyen az 'itteni' humor. Egy halvány mosolyt küldtem válaszul majd biccentettem és mellé kocogtam .
-Szóval , akkor mit is kell csinálni ? - Néztem rá fel , ugyanis , egy pár centivel magasabb lehetett.Egy kihívó pillantással vigyorodott el rám . Ki értünk a raktárból , a szél már csípte az arcunk , egy pillanat leforgása alatt a reggeli napsütésből , viharfelhők gyülekeztek . A szél szét fújta a hajamat ahogy Annáét is.
-Már csak az a kérdés , hogy tudsz-e vezetni , csillagom ?- Hallottam merész hangját , amit a szél lassacskán eltompított. Egy mosoly jelent meg az arcomon .
...
lÉs a rész végéhez is érkeztünk , remélem , nem hiába préseltem bele az időmbe , ezt a részt , és elnyerte a tetszésetek , ha így van dobjatok egy hullócsillagot , és kommentet ;) l
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro