Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1. fejezet - 2. rész

-MERT HA NEM ?- Nézett rajtam végig egy olyan vigyorral amitől görcsbe rándult a gyomrom , idegesítően magabiztos. De nem adom meg neki azt az örömöt ,hogy lássa az idegességet.

-Oh értem , szóval akkor nem tudod hogyan kell elnyomni egy csikket.-Morogtam az orrom alá egy kis cinizmussal , hangomban ivódott az utálat.

-Erről szó sincs.- Vont vállat. - Csak nem félek a szűz kislányoktól- Motyogta gúnnyal . Ezzel túl messzire ment , éreztem ahogy a harag égeti a mellkasom . Nyugodt maradtam...egy megvető pillantással húztam össze szemeim, majd leültem vele szemben és bele ittam a kávéba. A keserű íze együtt jött a következő mondattal.

- Ha szeretnéd ... kaphatsz egy slukkot . - Ajánlkozott , de nem értettem mi jó nekem ebbe. Valójában , az a tipikus jó kislány voltam aki haza ér este 8 ra , colat iszik a bulikban és nem gyújt rá ha kínálják.

- És ebben hol az üzlet? -Csavargattam a hajam majd elmosolyodtam , próbáltam a legvisszataszítóbb pillantást vetni rá.

-Ha elszívod a cigit , elnyomhatod...- Vont vállat majd felém nyújtotta a füstölgő rudat. Tulajdonképp ez nem a cigifüstről szólt , olyanok voltunk mint két kutya , akiket egymásra eresztenek , eddig csak az a bizonyos vihar előtti csend volt , de most megkezdődött a küzdelem. Köszörültem a torkomon majd nagy nehezen elvettem a cigarettát és a két ujjam közé fogtam , egy ideig farkasszemet néztem a nikotin donorral majd az ajkaimhoz emeltem azt és beleszívtam. Hitelen marni kezdte a tüdőm a füst , köhécselni kezdtem, szerencsétlen tartottam magam előtt a még 4-5 centis szálat, el sem tudtam képzelni , hogy ezt ismét megtegyem De azok a barna szemek kíváncsisággal pásztázták a vonásaim. Egy utolsó köhintés és ismét nekifutottam , talán most még erősebben kapart, nehezen bírtam , úgy éreztem megfulladok , végül utoljára szívtam a szálba. Már érezhető könnyebbséggel nyomtam el azt a fa asztalon majd fel néztem a fiúra. Elismerően biccentett de ott volt azarcán az a bizonyos vigyor.
- Ezt megcsináltad ...- Hallgatott el , a nevem tudásának hiányában .

- Doroti- Még a nevem is jó kislányosan csengett a levegőben amit utáltam. Rám vigyorgott majd fel állt az asztaltól.

- Dominik voltam . - Biccentett majd elindult ki a kávézóból , nem néztem utána , nem is akartam látni , és valószínűleg nem is fogom . Aki átutazóban van , jó ha egy napra marad .

- Az esszém! - Fordultam meg, hirtelen rájöttem , hogy miért is jöttem ide. de már nem volt ott a zöld mappa a pulton ...


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro