Cole, a félisten. Illik hozzá a neve. Csak bólintok. Érzem, ahogy a szemeimet kezdik ellepni a könnyek.
- Biztos, hogy minden oké?
- Igen - törlöm meg a szemem, majd lefekszek és hátat fordítok neki. Cole sóhajtva áll fel az ágyról, majd kimegy. Még hallom az ajtó csukódást utána már semmi. Lehunyom a szemeimet és utat engedek a könnyeimnek. Kezdek félni. Miért törtek be hozzám? Miért lőttek meg? Mit akartak? Ezek a kérdések cikáznak a fejemben miközben a párnát áztatják el a könnyeim. Nehezen kikelek az ágyból és elindulok megkeresni a fürdőt, hogy megmossam az arcomat. Először a gardróbba nyitok be, de gyorsan becsukom. Tovább megyek. Wc. Érzem, hogy az utolsó lesz a fürdő. Benyitok, de arra én se számítottam, hogy mit látok bent. Cole volt bent a meleg víz által keletkezett gőzben... meztelenül.
- Úristen! - takarom el gyorsan a szemeimet.
- Kopogni luxus?! - hallom a hangján, hogy nagyon ideges. Megértem, mert én is az lennék.
- Bocsi - fordulok sarkon és lemegyek a lépcsőn. Egyenesen az ajtó felé megyek. Kinyitom és kirohanok az ajtón. A sebem miatt kicsit nehézkesen futok. A második utcánál lihegve támaszkodok a térdeimre. Nagyon fáj. Kezd minden elhomályosulni előttem, de ettől függetlenül tovább megyek. A második pihenőmnél valaki hátulról lefog és felemel.
- Engedjen el! - sikítok.
- Nyugodj le - suttogja. Már nem bírom tovább.
- Baszki, erősen vérzik a vállad! - fordul meg velem a karjában. Még utoljára felnézek az arcára.
- Cole... - nem tudom befejezni, mert elnyel a sötétség.