- Én igazán sajnálom, de nem lehetek a feleséged - rázom meg a fejem, mire a násznép döbbenten kapkodik levegő után.
- De miért? Hisz én teljes szívemből szeretlek téged! - fogja meg a kezem.
- Sajnálom, de én mást szeretek - lépek egyet hátrébb.
- Igen? És... és kit? - kérdezi csalódottan.
- Szerintem én lennék az a valaki - hallok egy ismerős hangot. Felé kapom a fejem, majd a kezeimet a szám elé kapom. Spencer halálra rémülten néz felé.
- Dehát lelőttelek!
- Igen, de tudod létezik egy olyan hely, hogy kórház. És remélem kiélvezted azt az egy évet míg Melodyval voltál, mert többet nem lesz ilyen - Cole felkap menyasszony pózba és elrohan velem. Sokkos állapotban nézek rá. Egy évig abban a hitben éltem, hogy meghalt. De most mégis ő szöktet el az esküvőmről. Beültet egy fekete autóba, majd ő is beszáll. Elindítja a motort és elindulunk.
- Te élsz - motyogom halkan könnyezve.
- Remek megfigyelés, Melody drága - néz rám egy pillanatra, majd rögtön vissza az útra.
- De, hogyan?
- Mást az érdekelne inkább, hogy miért rablom el az esküvőjéről. Mondjuk, te nem is szeretetted azt a fazont szóval inkább nem mondtam semmit. Habár az érdekelne, hogy kit szeretsz - húzza pimasz mosolyra ajkait.
- De én nem vagyok más és nem fogom elmondani - nézek ki az ablakon. Cole sóhajtva bólint. Az út csendben telik tovább.