- Spencer - suttogom zavartan.
- Sajnálom, nem bírtam uralkodni magamon - kér bocsánatot.
- Csupán arra válaszolj, hogy miért? - kérem.
- Magam mellett szeretnélek tudni, mert így tudom, hogy nem eshet bántódásod - simítja óvatosan végig az arcomat. Zavartan lesütöm a szemeimet.
- Nem tudnék most kapcsolatot kezdeni. Túl sok volt nekem az elmúlt időszak - rázom meg a fejem könnyezve.
- Tudom és pont ezért szeretném, hogy legalább próbáljuk meg. Szeretném, hogy boldog legyél. Azt szeretném, hogy velem legyél boldog - fogja a két keze közé az arcom.
- Spencer... odafog égni! - fordulok meg gyorsan. Elzárom a tűzhelyet és hálát adok az égnek, amiért nem égett le az étel.
- Visszatérve... mit szólnál hozzá, ha megpróbálnánk?
- Nem tudom. Semmit se tudok - rohanok fel az emeletre. Berohanok a mosdóba és megmosom az arcomat, hogy kicsit lenyugodjak. Spencer burkoltan megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője. Természetes, hogy nem tudom a választ, amikor nem vagyok biztos az érzéseimben. Csak annyit tudok, hogy nem úgy szeretem őt. Nem őt szeretem. Én mást szeretek akit már nem lehet. Én Cole-t szeretem.