Spencer mosolyogva néz rám, majd feláll és elindul az ajtó felé.
- Ha bármi kell, csak szólj nekem - mosolyog, majd kimegy. Csendben nézek magam elé. Lelőtte Cole-t, csak azért, hogy engem megmentsen. Cole is megmentett... igaz, hogy ő ott is akart tartani magánál, de akkor is megmentette az életemet. Megfordulok az ágyban és könnyezve hunyom le a szemeimet. Miattam halt meg Cole.

Másnap reggel nyúzottan ébredek fel. Jó volt a puha ágyban aludni, de hiányzik valami. Vagyis valaki. Cole hiányzik. Kimászok a puha ágyból és kimegyek az ajtón.
- Szia, Mel, hogy vagy? - érdeklődik Spencer. Eddig csak Sarah hívott Mel-nek és fura volt más szájából hallani ezt a becenevet.
- Hol találom a mosdót?
- Jobbra az első ajtó - igazít útba.
- Köszi - indulok a mosdó irányába. Út közben elkap a rosszullét így már futva teszem meg azt az utat. Benyitok az apró helyiségbe és alig nyitom fel a wc tetejét már jön ki belőlem a tegnapi nap után minden.
- Jól vagy? - hallom Spencer hangját kívülről.
- Aha - válaszolom két öklendezés között. Mikor már nem hányok megtörlöm a számat, lehúzom a wc-t és remegve ülök le.
- Minden rendben? - jön be a srác.
- Igen, csak biztos elrontottam a gyomromat.
- Biztos?
- Igen.
- Gyere segítek felkelni - fogja meg a karomat, hogy felhúzzon. Lábra állok és megyek kimosni a számat. Amint megvagyok, visszamegyek a szobába. Befekszek az ágyba és lehunyom a szemeimet. Azon imádkozok magamban, hogy nehogy az legyen, hogy Eric (aki elraboltatott) felcsinált engem. A reménykedés közben elalszok.