- Ami nem öl meg, az megerősít. Aha persze, ami nem öl meg, az utána piszkosul fáj - mondom Cole-nak.
- De legalább már nem olyan csúnya - néz rám a tükörből.
- Kösz - forgatom meg a szemeimet.
- Ne forgasd, mert kiesik - nevet fel a fiú.
- Egyébként... amit a kávézóban mondtál... az mit jelent?
- Melyikre gondolsz?
- Arra amit spanyolul mondtál.
- Oh. Csupán azt, hogy egy csókot egy szép lánytól - feleli, mire elpirulok.
- Aha, és honnan tudsz spanyolul?
- Anya spanyol apa pedig argentín, de mielőtt megszülettem volna ideköltöztek és én meg itt nőttem fel, ezért tudok angolul is.
- Nahát! Akkor mázlista vagy - mosolygok rá.
- Az. Jólvan kész. A vállad szépen gyógyul - lép egyet hátra.
- Köszi. Mikor mehetek el?
- Mondtam már egyszer, hogy az enyém vagy, nem?
- Sajnos - dünnyögöm. Cole magához ránt, mire kissé rémülten nézek barna szemeibe.
- Kicsit vidámabban, cicus - nyom egy puszit az orromra, majd elenged és kimegy a szobából. Leülök az ágyra és gondolkodok. Menjek vagy maradjak? Mi lenne a helyes döntés? Felállok az ágyról és az ablakhoz megyek. Kint szépen süt a nap. Megrázom a fejem és eljövök onnan. Kimegyek a szobából és lemegyek a konyhába. Töltök magamnak egy pohárba vizet, majd lassan kortyolgatva megiszom. Elmosom a poharat, majd visszamegyek a szobába. Cole szobája mellett elhaladva hangokat hallok. Kopogok.
- Gyere! - jön bentről a válasz. Lassan benyitok és meglátom, hogy az ágyán fekszik és valamilyen filmet néz.
- Szia, jössz filmet nézni? - kérdi széles mosollyal az arcán.
- Mit nézel?
- Ami nem öl meg.
- Nem bírom a véres dolgokat - fordulok ki a szobájából.
- Akkor válassz te. Mit szeretnél nézni? - állítja meg a filmet.
- Mindegy, csak ne hemzsegjen benne a vér.
- Oké akkor a Bosszúállók jó lesz?
- Jó - ülök le az ágyára. Cole beüti a filmet, majd visszafekszik.
- Nem fekszel le?
- Jó így nekem - felelem, de megragadja a derekamat és magához ránt.
- Nekem meg így a jó - ad egy puszit az arcomra.