- Hol a francban vagy, Mel? - kérdi kissé idegesen a legjobb barátnőm Sarah.
- Nyugodj le, mindjárt ott vagyok! - nyugtatom a lányt.
- Siess! - bontja a vonalat. Fújtatva rohanok tovább a Black Presso felé. Lihegve nyitok be a kis kávézóba, mire Sarah a kezembe nyomja a kötényemet, hogy kössem fel. A nyakamba akasztom a fekete anyagot és odamegyek Joe-hoz, hogy a kezembe adja a kávés kannát. Sorra járom az asztalokat új kávé adagot töltve. A mai nap is egyszerűnek indult. Annyi különbséggel, hogy zárás előtt pár perccel az ajtó feletti kis csengők megszólaltak. A föld sepréséből kapom fel a fejem. Egy sötétbarna hajú, bőrdzsekis srác áll az ajtóban.
- Bocsi, de épp zárunk - nézek rá, de látszólag ez őt nem érdekli.
- Biztos? - veszi le a napszemüvegét a szeméről így rálátást enged a barna szemeire. Tisztára úgy néz ki, mint egy félisten. A hangja meg irtó szexi... Melody állj le!
- Igen, biztos - próbálok magabiztos lenni. Nem felel semmit csak tesz felém egy lépést. Majd egy újat és egy újat.
- Nem tehetnél némi kivételt? - a hangja olyan kellemesen dörmögős. Szerencsétlenségemre az ilyen pasik jönnek be nekem. A rosszfiúk.
- Sajnálom, de nincs - suttogom állva a tekintetét.
- Hát ha nincs akkor nincs - von lazán vállat és sarkon fordul. Persze kíváncsi voltam, hogy mit akart...
- Mit szerettél volna?
- Tessék? - fordul vissza.
- Miért jöttél. Zárás előtt - pontosítok, mire egy fél mosoly kúszik a szája sarkába. Az a gödröcske!
- Csupán egy un beso de una niña bonita - kacsint, majd kisétál az üzletből. Értetlenül nézek utána. A félisten után aki tud spanyolul.