Egy könyvben gyakoriak a kisebb időugrások, hiszen az olvasónak nem kell szó szerint mindent látnia. Nem kell leírni, hogy a karakter hogyan mossa meg a haját vagy a fogát, vagy mi zajlik le a fejében, miközben kiválasztja reggel a piros pólót, hogy azt viselje. Elég, ha csak azokat a tevékenységeket és történéseket írjuk le, amiknek a történet szempontjából jelentőségük van. A kis időugrások esetén az olvasó feltételezi, hogy nem maradt le semmi fontosról, hogy a kimaradó részeknek nincs jelentőségük.

A nagyobb időugrásoknál azonban ez nem igaz, hiszen míg azt könnyű feltételezni, hogy néhány óra, nap, vagy esetleg rövid hét alatt semmi figyelemre méltó nem történt a karakterek életében, azonban, ha már hónapokról vagy évekről van szó, akkor mindezt már nehezebb elhinni. Gondoljunk csak bele, hogy milyen volt az életünk egy vagy akár öt vagy tíz évvel ezelőtt, mennyi minden változott azóta.

Ha a nagy időugrásokról van szó, ahogy én látom, általában két nagy hibát szoktak elkövetni az írók.

Hiba 1: A nagy változás vagy annak hiánya

Ahogy arra fentebb is utaltam, ha sok idő telik el a történet során, egyre nehezebb elhinni, hogy semmi lényeges nem történt abban az időben, míg nem láttuk a karaktereket. Ezt a pontot nem fejtegetem tovább, szerintem érthető, hogy mire akarok utalni.

A másik véglet, ha igenis megváltoznak a szereplők körülményei az időugrás után, viszont az író ezt nem fejtegeti tovább. Például, a tökéletesnek tűnő pár szakít, de nem tudjuk meg, hogy miért, vagy, hogy ez hogyan befolyásolta az ő életüket, vagy a többi karakter életét. Vagy, az utolsó jelenetben az idegenek megszállják a földet, a következőben pedig a főszereplő azon gondolkodik, hogy melyik űrlény-virággal hívja el a kiszemeltjét randira. Hogy jutottunk el a megszállástól az együttélésig? Ez azért elég lényegesnek tűnik. Vagy vegyük példának az új Jurassic World filmet, ahol filmek között egy csomó dínót engedtek szabadon, akik most az emberek között élnek, viszont az emberek életében csak annyi változott, hogy most már a bálnák mellett dinoszauruszok is úszkálnak a vízben, meg, hogy az orvvadászok állatok mellett dínóra is vadásznak. Nektek ez elégnek tűnik a világ bemutatására?

Persze az nem probléma, ha a történet során egyfajta rejtélyként kezeli az író a változásokat és nekünk kell megpróbálni összerakni, hogy mi történt, mi vezetett a kialakult helyzethez. Például a Brooklyn Nine-Nine című sorozatban egy egész epizód épül arra, hogy a karakterek megpróbálják kitalálni, hogy miért is szakított az egyik pár.

Hiba 2: Nem érezzük úgy, hogy eltelt ez az idő

Úgy érzem, ebbe a problémába már mind belefutottunk. A főszereplő egy unalmas és még inkább hosszú eseményen vesz részt – ezt hogyan is kellene megírni? Hiszen, egyrészt ez az esemény hosszú és unalmas, egy jelenetnek pedig ennek pont az ellenkezőjének kellene lennie. Viszont, ha csak egy-két mondatot fordítunk rá, akkor előjön az újabb probléma: az esemény nem érződik hosszúnak és unalmasnak.

Hasonló a helyzet a nagy időugrásoknál is: én el tudom olvasni, hogy az van a lap tetején, hogy tíz évvel később, viszont ez nem jelenti azt, hogy úgy is fogom érezni, hogy tíz évvel később járunk a történetben.

De mindezek ellenére, léteznek olyan történetek, amik a nagy időugrás ellenére, mégis működnek (kivéve, ha azokat az embereket kérdezed, akik alapvetően nem szeretik az időugrásokat a történetekben).

Tipp 1: Zárt történetek

Különösen, ha visszaemlékezésekről van szó, vagy olyan történetekről, ahol a karakterek néhány hónaponta/ évente futnak össze, célszerűbb úgy megírni a különböző jeleneteket, hogy azok önmagukban valamilyen zárt történetet alkossanak, amiknek van eleje, közepe és valamilyen vége is. Így az olvasók talán kevésbé érzik úgy, hogy ezek a jelenetek megzavarják a történet folyását, és talán ideje lenne választani az idősíkok között. Ugyanez igaz arra is, ha különböző idősíkokon játszódik a történet: ha az egyiknek nincs jelentősége, akkor lehet, hogy nem is kellene a történetben lennie. Ha jól emlékszem, akkor A lány a vonaton című könyv játszódik úgy, hogy a történet különböző visszaemlékezéseket tartalmaz, amik mind közrejátszanak abban, hogy megértsük az eseményeket és megoldódjon a központi rejtély.

Tipp 2: Írd le, mi változott

Természetesen nem kell Wikipédia cikket írni a történetedbe, de fontos, hogy az időugrás előtti és utáni jelenetben is megjelenítsd a status quot. Mint mondtam, nem kell disszertációt írni róla, elég, ha a körülményekből következtetni tudunk az eseményekre és a körülményekre, viszont fontos, hogy ne hagyjuk az olvasót egy olyan „világban", ahol nem érti, hogy mi történik, hogy működnek a dolgok, hogy állnak az események, kivéve persze, ha a történetben valamilyen rejtély épül erre, ezért nem derül ki minden.

Tipp 3: Lehetőleg a történet elejére tedd az időugrást.

Ha a történetedben csak egy-kettő időugrás van, akkor azt célszerűbb a történet elejére tenni. Ha jól értettem, akkor ezt azért tanácsolják, mert a történet vége felé lévő időugrás esetén az olvasók könnyebben érzik úgy, hogy lemaradtak valamiről és szeretnének a kimaradó időszakból is látni valamit, vagy esetleg úgy érezhetik, hogy a történet üteme megtörik és egy nagy lyuk tátong a közepén.

Tipp 4: A „jó időben" kezdd el a történetedet

Ha azon kapod magad, hogy a történetedben folyton visszaemlékezést írsz, akkor lehet, hogy célszerűbb lenne megfontolni, hogy biztosan megérte-e azon a ponton kezdeni a történetet, ahol te kezdted. Lehet, hogy célszerűbb lenne korábbról indítani az eseményeket, hogy a múltbeli részekkel ne kelljen újra és újra megszakítani a történetet, hanem egyszerűen csak ezek a részek kerüljenek előre. De persze léteznek olyan történetek is, ahol lényeges, hogy ezek a visszaemlékezések folyamatosan jelenjenek meg a történet során.

Ugyanez igaz lehet fordítva is. Ha a történeted sok éven keresztül játszódik, ahol hosszabb időszakonként semmi nem történik, lehet, hogy célszerűbb lenne egy-egy időszakot elhagyni, vagy csak egy részletre koncentrálni.

Még itt a vége felé megemlíteném azokat a történeteket, amiket rossz sorrendben mesélnek el. Ezek általában thrillerek, ahol leginkább azért írják le a rossz sorrendben az eseményeket, hogy ezzel is növeljék a rejtelmességet. Vannak emberek, akik szeretik ezt a fajta történetmesélést és vannak, akik értelmetlennek tartják. Én azt mondanám, hogy csak azért nem érdemes így írni egy történetet, mert néhány népszerű thriller (pl.: A lány a vonaton) is így íródott. 

Ez a fejezet valószínűleg nem szólt mindenkinek, ezért a következő héten valami olyasmiről szeretnék írni, ami titeket is érdekel. Én két témán gondolkoztam

1) hogyan rendezd az ötleteidet történetté/könyvvé

2) több szemszögű történetek. 

Titeket melyik érdekelne jobban? Van esetleg valamilyen más téma, amiről szívesen olvasnátok?