Természetesen nem ez az egyetlen módja a történetalkotásnak, bizonyos lépések felcserélhetők, összevonhatók vagy akár ki is hagyhatók.

1. Alapok

Műfaj
Ez eléggé magától értetődik: válaszd ki a történeted műfaját és a későbbi lépéseket erre tekintettel hajtsd végre, hiszen egy sci-fihez teljesen más karakterekre vagy cselekményre van szükség, mint egy romantikus történethez (egy korábbi fejezetben találtok segítséget a műfaji besorolásokhoz).

Alapfelállás
Vagyis próbáld meg egy mondatban összefoglalni, hogy miről akarsz írni. Ennek nem kell nagyon komplikáltnak lennie. Pl.: Fiú és lány egymásba szeret. A világos oldal összecsap a sötét oldallal. A detektív elkapja a gyilkost...

Karakterek
A karakteralkotás legegyszerűbb módja, hogy két főszereplőt vagy fontosabb szereplőt veszel alapul, mindkettőnek kitalálod a nevét és egy meghatározást vele kapcsolatban. Pl.: Harry Potter, a varázsló. Mark Watney, az asztronauta. Rentai Renáta, a középiskolás diák.

2. Cselekmény

FONTOS, hogy amennyiben kertész és nem építész típusú író vagy, és könnyebben írsz, ha előre nem tervezel meg túl sok dolgot, a SZERKESZTÉS SORÁN figyelj arra, hogy ezek a cselekményelemek egyrészt meglegyenek, másrészt a helyükön legyenek.

Kezdet

Vagyis az a pont, ahol elkezdődik a cselekmény. Itt természetesen már előre lehet vetíteni a konfliktust, de fontos, hogy egyfajta normálisságot mutasson be, amiből aztán majd kiszakad a főszereplő. Pl.: Harry Potter a Dursley családbál. Frodo a Megyében. Reni az iskola első napjain.

Történetindító esemény
Ennek nagyjából a cselekmény 15%-ánál kell bekövetkeznie. Ez az az esemény, ami beindítja a teljes cselekményt, e nélkül nem létezne a történet. Pl.: Harry megtudja, hogy varázsló. Natasha és Daniel találkoznak. Sherlock Holmes elkezd nyomozni.

(Felmerülhet a kérdés, hogy egy romantikus történetben mi legyen a történetindító esemény. Sok fajta megoldás létezik, a leggyakoribbak: a főszereplők találkoznak, vagy a kapcsolatukban történik valami. Pl.: Kiderül, hogy a fiúnak barátnője van. Kiderül, hogy a fiú nem akar kapcsolatot. Kiderül, hogy a lány hamarosan költözik. Kiderül, hogy a lány szeretne a kapcsolat helyett inkább a munkájára koncentrálni...)

Középpont
A középpontnak azt tartják, ami megakadályozza, hogy a történet második egysége, vagyis a közepe (ami egyben a leghosszabb egység is) túl elnyújtott és unalmas legyen. A történet közepén kell valaminek történnie, ami előre mozdítja a cselekményt. Gyakori középpontok: hamis győzelem, hamis vereség, egy nagy leleplezés, "most már személyes ügy"... Pl.: Harry tudomást szerez a bölcsek kövéről. Elizabeth Bennet visszautasítja Darcyt. Mulán felmászik arra az oszlopszerűségre, ezzel kivívva a többi harcos tiszteletét.

Tetőpont
Ez a történet fordulópontja, ahol a legtöbb dráma és feszültség található, vagy ahol megindul az a cselekménysor, ami végül megadja a lezárást. Pl.: Mógus professzor felfedi Voldemortot, így Harrynek vele is meg kell küzdenie. Sherlock Holmes felfedi a gyilkos kilétét. Szasza megtudja, hogy Zsófi szerelmes belé.

Befejezés
A történet tetőpontjához igazodik a befejezés is. Hiszen azzal még nem ér véget a történet, hogy Sherlock Holmes rámutat a gyilkosra, vagy elcsattan az első csók fiú és lány között. Még hátra van a történet lezárása, amikor is elvarrásra kerülnek a függőben lévő szálak és minden lezárásra kerül.

Trilógiák/Sorozatok
Sokan elfelejtik, ezért itt külön kiemelem, ha trilógiát vagy egyéb számú könyvből álló sorozatot akarsz írni, akkor minden könyvbe kellenek ezek a cselekményelemek, valamit ugyanezeknek a cselekményelemeknek a trilógiában, mint egységes történetben is meg kell jelenniük. Vagyis minden könyvbe kell tetőpont, valamint kell, hogy a trilógiának, mint egységnek is legyen egy tetőpontja (természetesen a harmadik könyv és a trilógia tetőpontja lehet ugyanaz az esemény).

Szükségem van mindegyik cselekményelemre?
Nem feltétlen, de ha nem e szerint tagolod a történetedet, akkor könnyen szétesetté válhat. Pl.: A Szent Johanna Gimi, mivel egy naplón alapul, annyira nem nagy baj, hogy ezek a cselekményelemek nem annyira hangsúlyosak (bár benne vannak), de az After/Miután című abszolút műalkotás teljesen szétesik emiatt (főleg a második rész, amit nem tudom, hogy miért olvastam végig).

3. Karakterek

A karakterekről itt nem tervezek annyira sokat írni. Meglehetősen magától értetődik, hogy mit kell velük kapcsolatban kitalálni: külső és belső tulajdonságok, motivációk, ehhez mi jelenthet akadályt, személyes kapcsolataik másokkal, hobbijaik, érdeklődési köreik, háttér-történetük, esetleg a kedvenceik. valamint minden mást, amire a történetben szükség van (pl.: különleges képességeik, világnézetük, politikai nézetük, preferenciáik a szerelemben/egy potenciális partnerben...).

Még annyit fűznék hozzá ehhez, hogy főleg a főszereplők esetében, mindenkihez próbálj meg érdeklődési kört vagy hobbit találni, és lehetőleg ez csak akkor legyen ugyanaz, ha ennek oka van. Pl.: Ha mindketten olvasókörbe járnak és ott találkoznak, akkor nyilván mindketten szeretnek olvasni, de ha például csak osztálytársak, akkor nem árt, ha legalább egy picit eltér az érdeklődéi körük. Így a történet is izgalmasabb lesz.

Mind a nevek, mind az egyéb külső vagy belső jellemzők alapján fontos, hogy különbséget lehessen tenni a karakterek között, vagyis ne írj olyan karaktereket, akiknek nagyon hasonló a nevük vagy a kinézetük (kivéve, ha ez hangsúlyt kap a történetben vagy testvérek...), esetleg a személyiségük, mert az olvasó könnyen összekeverheti őket.

4. Helyszínek

Ennek igazából fantasy vagy sci-fi esetében van jelentősége, de egy kortárs műben sem jelenhet hátrányt, ha néhány helyszínt megpróbálsz leírni, mielőtt hozzálátnál a könyv írásához.

5. Szinopszis

Kitaláltad, hogy milyen cselekményelemekből épül fel a történeted? Remek! Akkor most azt találd ki, hogy hogy jutunk el A pontból B pontba, vagyis milyen út vezet az egyik cselekményelemből a másikba. Ha kertész típusú író vagy, akkor valószínűleg nálad ez a lépés kimarad, de figyelj oda rá, hogy legyen értelme mindegyik "útnak", valamint, hogy a végleges kéziratban mindegyik cselekményelem a helyén legyen, vagyis pl.: a középpont ne kössön ki a történet 70%-ánál.

Nagyon tetszett ez a tipp, ezért veletek is megosztom: egy pár mondatban minden fő vagy főbb szereplő szemszögéből próbáljátok meg leírni a történet cselekményét. Így könnyebb átlátni a motivációkat és azt, hogy kinek mi zajlik az életében, míg a főszereplőnk éli a magáét.

6. Első vázlat (ez már maga a könyv/kézirat)

Amikor saját magam számára kerestem írással kapcsolatos tippeket, meglepődtem, hogy mennyire kevés szó esik az első vázlatról. Csakúgy, mint ebben a fejezetben, egy gyors pontként emlegetik csak, amin gyorsan átsiklanak. Pedig ez már maga a történet, vagyis a lényeg, nem? Hát nem. Sokan az első vázlatot kéz és lábak nélküli úszáshoz hasonlítják, nem is ok nélkül.

Én ezt mondanám nektek, amit mindenki más is. Az első vázlat, csak egy vázlat, amiben te magadnak elmeséled a történetet. Ez nem kell, hogy tökéletes legyen, sőt! Ne is hajts arra, hogy tökéletes legyen, a lényeg, hogy KÉSZ legyen. Hiszen ez csak egy kiindulópont.

Wattpadon ezt a vázlatot csak egyszer vagy kétszer átolvasnád a helyesírási és nyelvtani hibák után, esetleg egy picit kibővítenéd a leírásokat, aztán mehetne is ki. Azonban egy könyv írásánál csak most kezdődik az igazi munka.

7. Szerkesztés

Kész van az első vázlatod? Remek, akkor jöhet is a szerkesztés! FONTOS, hogy ne csak helyesírási és nyelvtani hibákat javíts, hanem minden mást is. Egy karakter a történet elején sokat szerepel, de végül semmilyen szerephez nem jut a cselekményben? Írd ki, vagy az elején is csökkentsd a jelentőségét! Egy cselekményszál semmire nem fut ki? Szabadulj meg tőle!

Fontos, hogy az esetleges ellentmondásokat is javítsd ki, tedd izgalmasabbá az unalmas részeket, esetleg lassítsd le a cselekményt, ha annyira sok minden történik, hogy nehéz követni. Adj erősebb személyiséget vagy plusz hobbikat a karaktereknek. Ha arra van szükség, rendezd át a jeleneteket, vagy írd át úgy a cselekményt, hogy a különböző cselekményelemek a helyükre kerüljenek. Legyen nagyobb az akadály, vagy súlyosabbak az akadályok. A lehetőségek száma végtelen és csak a konkrét történet alapján lehet megmondani.

8. Utolsó simítások

Úgy gondolod, hogy a kéziratod teljesen készen van? Hát nincsen! Szerintem fontos, hogy rajtad kívül mások is elolvassák és véleményt mondjanak róla, lehetőleg olyanok, akik tudnak érdemben véleményt mondani róla (szóval nem csak annyit mondanak, hogy ez tetszett vagy nem tetszett). Nem kell íróknak lenniük, hiszen az olvasók, akik majd megveszik a könyvet sem feltétlenül írók, de az a lényeg, hogy meg tudják mondani, hogy mi tetszett vagy mi nem tetszett nekik.

Itt fontos megjegyeznem, hogy mindenki véleménye másként számít és sosem lesz olyan könyv, amit egységesen mindenki szeretni fog. Pl.: Ha valakinek nem szimpatikusak a karakterek egy romantikus történetben, akkor nem fog neki tetszeni a könyv. Ha valakinek nem tetszik a csavar a krimi végén, akkor nem tetszik nekik a könyv... Szóval a visszajelzéseket is úgy vedd figyelembe, hogy mindenkinek más típusú történetek jönnek be.

Még gyorsan megjegyezném így zárásként, hogy ha egy kiadóval adatod ki a könyvedet, akkor mindig nézd meg, vagy kérdezz rá, hogy milyen szolgáltatást adnak: ezek lehetnek szerkesztők/lektorok, előolvasók... A lényeg, hogy amit ők nem adnak, azt neked kell pótolni, ha igényes könyvet akarsz kiadni (persze, ha téged nem zavarnak a helyesírási vagy történetvezetési hibák, akkor egyikre sincs szükség).

Remélem, ez a fejezet segített valamit és senkinek nem vette el a kedvét az írástól (nekem azért egy kicsit igen). Ha van kérdésetek, vagy van olyan lépés, amiről még szívesen olvasnátok, azt is nyugodtan jelezzétek.