One Direction...
több ezer tinilány térde remeg meg e név hallatán, vagy a szíve majdnem kiugrik a helyéről.
A rajongóik egy külön család, de már az is ketté szakadt... Directionerek VS. Directionátorok. Mostanában azon gondolkozom mi is lenne, ha nem alakult volna meg a banda, ha külön-külön jutunk tovább. A nevem Harry Styles. Igen, tudok a rajongói vitákról és fáj hallanom őket.
-Harry!-hallottam a földszintről a kiabálást és lementem. Zayn állt ott, Perrie mellette, de nem a szokásos és kedves tekintetét láttam. Látni lehetett rajta, hogy valami gond van.
-Mi a baj?-kérdeztem, de ő szóra sem méltatott. Súgott valamit Zaynnek és kiment. Ekkor vettem észre... Zayn sírt.-Mi az? Miről nem tudok?
-Louis autóbalesetet szenvedett.-mondta könnyeit törölgetve. Én csak álltam... lefagytam a hír hallatán, majd felrohantam a szobámba. Lou nem halhatott meg. Az nem lehetséges... éreztem volna, ha valami baj van. Ha valamelyik szerettünket valami baj éri azt megérezzük, nem? Ekkor jutott eszembe. Felhívom Lout... csörgettem, de nem vette fel, majd ajtócsapódást hallottam lentről és nevetést. Lerohantam és ott volt Ő. Láttam azt az édes mosolyát, de amikor rám tekintett lefagyott az arcáról.
-Miért nem veszed fel azt a kurva telefont?!-rohantam vissza az emeletre. Kopogtatott és hívott Louis, de nem vettem fel és nem is nyitottam ajtót, csak sírtam már az idegességemben.
-Mi van veled?-kiabált Louis.
-Zayn azt mondta, hogy autóbaleseted volt.-szipogtam.
-Nyisd ki az ajtót!-kiabált Lou. Így is tettem... amikor kinyitottam szorosan megölelt.-Csak egy kőnek mentem neki, Te butus. Ne gondolj már mindig a legrosszabbra és most megyek beszélek Zaynnel.
-De ne bántsd.-mondtam, majd elengedtem. Körülbelül két perc múlva kiabálást hallottam lentről. Rögtön lerohantam és Zayn és Louis harcba keveredtem.
-Hogy lehetsz ilyen szemét?!-kiabálta Louis.
-Miért is vagyok szemét?! Csak azt mondtam, ami történt!-ordibált Zayn.-
-De tudod, hogy mindenről a legrosszabbat feltételezi.-kiabált Lou.-És láttam, hogy sírtál, amikor hazaértünk!
-Mert megint meghalt egy Directioner!-kiabált Zayn. Csak ekkor vették észre, hogy én is ott állok. Magyarázkodni akartak, de nem engedtem, csak felmentem a szobámba. Már mind a négyen a szobám előtt kopogtattak, de nem foglalkoztam velük. Körülbelül már egy órája ácsorogtak ott, mikor kinyitották az ajtót.
-Harry!-ölelt meg Lou.-Nyugodj meg, nem miattad veszekedtünk, nem a te hibád és nézd, már ki is békültünk.
-Ahogy mondja.-mondta Zayn, majd megölelte Lout. Kicsit megnyugodtam, de láttam Zayn szemében, hogy ez nem azaz igazi kibékülés volt. Niallt átverték és rögtön mosolyogni kezdett. Az a mosoly, az a felejthetetlen mosoly. Mindig olyan őszinte és nyugtató.Miután kimentek a szobából elmentem zuhanyozni és utána elaludtam... de egy idő után felkeltem, mert hallottam valami zajt lentről. Így lementem. Igen fegyver nélkül, de nem nagyon féltem, maximum ordibálok a srácoknak. Amikor leértem Zayn volt az, de nem az a jó,öreg Zayn, hanem egy olyan aki éppen iszik és hát nem éppen vizet... hanem inkább alkoholt. Amikor meglátott végig mért majd közelebb jött. Bűzlött a piától.-Mit nézel Styles? Most mész és beárulsz Lounak?
-Mi van veled?-kérdeztem, de ő csak magához húzott, én csak meglepve pislogtam rá, mire ő nyomott egy puszit az arcomra.-Ezt tartogasd Perrienek.
-Jut neki is.-kezdte húzgálni a szemöldökét. Én csak otthagytam Zaynt, de Ő követett a szobám ajtajáig.-Mi az rögtön szobára?
-Zayn menj aludni.-mondtam, majd becsaptam az ajtót. Hülye ötlet volt, mert hallottam, ahogy Lou beverte a falba a fejét, ekkor Zayn is bejött ugyanolyan ajtócsapás kíséretével.
-De én téged szeretlek. Te vagy a mindenem.-mondta egyre hangosabban ismételve és egyre közelebb érve hozzám. Amikor elért hozzám már kiabált és Lou rontott be a szobába.
-Zayn Jawadd Malik!-kelt ki magából Lou.-Azonnal takarodj a szobádba aludni!
-Igen is!-tisztelgett Zayn, majd elment a szobájába aludni.
-Itt maradok veled, nehogy valami baromságra készüljön.-ölelt meg Lou, majd lefeküdtünk aludni. Féltem és ezt Lou is kiszúrta így közelebb húzott magához és úgy aludtunk el...
Az álmom valóságnak tűnt... Zayn este belopózott a szobámba, csinál rólunk pár képet, majd azokat feltöltötte minden létező közösségi oldalra odaírva hozzá, hogy "Larry Stylinson igazi!". Az éjszaka közepén pedig Lou ébresztett fel, hogy álmomban kiabáltam és sírtam.-Gyere, menjünk le, csinálok neked kakaót. Én csak ültem az asztalnál és sírtam. Ha ez az álom megtörténne Lou és Én nem lehetnénk már olyan jóban mint most, hisz a pletykák nem hagynák ezt és a management sem. Lehet, hogy még a banda feloszlását is jelentené ez a lépés.
-Mit álmodtál Harry?-kérdezte Louis. Amikor elmeséltem neki lefagyva állt előttem körülbelül 5 percig, majd megsimogatta az arcomat.-Biztos nem tenne ilyet Zayn, még részegen sem, hisz ez a banda végét is jelenthetné. Ha megittuk a kakaót felmegyünk és alszunk tovább, oké?
Így is tettünk, de reggel Liam kiabálására ébredtem.
-Hogy tehetted ezt Zayn?!-kiabált Liam.
-Tisztában vagy azzal, hogy milyen hülyeséget csináltál?!-kiabálta Niall.
-Ez a One Direction felbomlását is előidézheti.-hallottam Louis hangját. Ekkor lecsoszogtam a szemeimet dörzsölgetve.
-Mi van itt? A III. Világháború?-kérdeztem begyógyult, de rekedtes hangomon.
-Azt tette amit álmodtál Hazz.-mondta Liam a fejét vakargatva. Először csak álltam ott, majd megfordultam és elindultam felfelé.
-Mi van veled?-kérdezte Louis.
-Ez csak egy álom. Megyek keresek egy jobbat.-mondtam, majd mentem tovább.
-Sajnos nem az.-mondta Zayn lesütve a tekintetét.
-Dehogy nem.-mondtam, majd odamentem Louishoz és szájon pusziltam.-Ha ébren lenne, akkor most felpofozott volna, vagy megkérdezte volna, hogy miért csináltam.
-Harry ezt most miért?-értetlenkedett Louis.-
-Ne, neee, nem. Az nem lehet.-döbbentem rá, hogy ébren vagyok.
-De sajnos igen.-mondta az előttem álló szöszi. -Zayn?!-néztem a bánkódó srácra.
-Szerintem fuss, ha élni akarsz.-mondta Liam Zaynnek, aki megfogatta a tanácsát, én pedig elkezdtem utána futni, de Lou elkapott és felrángatott a szobámba, ahol magunkra zárta az ajtót.
-A One Directionnek ezzel a lépéssal vetett véget Zayn. A rajongóink fele nem hisz Larryben, ahogy a többiben sem(pl.:Niam, Narry, Ziam, Zarry, stb.).-nézett rám Lou, majd magához ölelt.-Szóval búcsúznunk kell majd egymástól.
-Mit kezdjek nélküled?-kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
-Hogy bírom majd nélküled?-kérdezte Lou, majd sírni kezdett.-Hiányozni fog a mosolyod, a szemeid, a hangod, a hajad, a nevetésed, és minden ami te vagy!
-A számból vetted ki a szót.-törtem ki én is sírásban. Vagy fél óra zokogás után kimentünk a többi srácokhoz.
-Vége, vége mindennek.-kezdett sírni Liam, aki mindenki közül, minden helyzetet a legjobban tud kezelni.
-Az nem lehet.-mondta Niall könnyeivel küszködve.
-Sajnálom.-nyögte ki nagy nehezen Zayn, de nem nagyon érdekelt. Ha részeg az ember akkor is lehetne óvatosabb, hogy miket művel. Vagy, ha nem tudja irányítani a tetteit akkor ne igyon.
-Csak tudnám, hogy minek iszol, ha nem tudod magad kordában tartani.-vágtam rá, majd otthagytam. Felrohantam a szobámba, majd a laptopomat bekapcsolva felmentem Twitterre. Olyanokat olvastam, hogy: "Nagyot csalódtam most Harryben és Louisban." meg, hogy "Végre, hogy bevalljátok.". Egy szóval kaptunk hideget is, meleget is. Nem tett jót most ez a bandának. Már csak azt várom, hogy mikor hív minket a management emiatt és, hogy mikor oszlatnak fel minket és ebben a percben már meg is csörrent a mobilom. Ők voltak azok. A megbeszélésen jól leszidtak minket és a következő koncerten a stadion fele alig telt meg. Rossz volt látni, hogy egy ilyen kép miatt ennyien elpártoltak tőlünk... köszönjük Zayn, nagyon szépen köszönjük. Ennél jobbat nem is tehettél volna. A koncert után Gemma, Eleanor, és Perrie jött minket vigasztalni, de nem nagyon jött össze. Mindannyiunk sírásban tört ki ismét és nem tudtak a lányok leállítani minket. Én és Louis egymás nyakába borulva sírtunk, ahogy Niall és Liam is.
-Ez mind az én hibám, ez mind miattam van!-kiáltott fel Zayn, majd térdre rogyott és sírni kezdett. A lányoknak biztos szörnyű volt minket így látni, de egyszerűen nem bírtuk abbahagyni a sírást. Csak most fogtuk fel igazán... ennek tényleg vége.