6. fejezet (18+)
Nem, nem, nem és nem! Ilyet nem kérhetnek tőlünk, muszáj Larrynek lennie. Nem bírnám ki, hogy ne menjek állandóan a közelébe, hogy ne érhessek hozzá...
Louis visszatért mint LGBT celeb a bandába és sok rendezvényre kell mennie nélkülünk... mi több, megkérték hogy menjen melegbárokba szórakozni, ahová persze nem engedtem egyedül. Jól döntöttem, hisz szinte mindenki a magáénak akarta tudni, amint a táncparkettre lépett. Minden figyelmemet neki kellett szentelnem, hogy ne essen baja. Ez így ment hónapokig, de egyszer kitalálta a menedzsment, hogy itt az ideje annak, hogy barátja legyen. Méghozzá egy boxoló, aki szintén LGBT híresség és önként és dalolva vállalta el a melót, hisz nagyon tetszett neki Lou. Minden koncertre elkísért minket, így alig tudtam Louhoz hozzászólni, aki csak szomorúan bámult rám... történt egyszer, hogy az említett sportoló - akit Bradnek hívnak - hogy kitalálta Louis nem csak egy meló, hanem kell neki. Nem akartam őket kettesben hagyni, de nem engedték, hogy Louval ismét egy szobában legyünk, hisz gyanús lenne, így Zayn mellé kerültem.
- Nyugi már, nem lesz semmi baja. - lökött le egy székre Z, miközben bíztató mosolyra húzta a száját.
- De baj lesz ebből! - kiáltottam rá. - Az a köcsög csak arra várt eddig is, hogy magáévá tegye Boot.
- Lou a szomszédban van és hallaná... - kezdett bele Z, de ekkor Lou kétségbeesett hangját hallottam meg. Rögtön rohantam, de az ajtóban Brad haverjai álltak vigyorogva és nem engedtek át.
- Kérlek! Muszáj mennem! - kiáltottam idegesen az egyik hústoronynak.
- Louist legalább mégegyszer seggbe fogja rakni Brad. - jelentette ki, mire Z megelőzött a mozdulatban, hogy megüssem a fickót. Amint ez megtörtént egy rohanó Liamet láttam Nivel és Paullal maga mellett. A szomszédba siettek, ahonnan már jó ideje nem hallani Lou hangját csak Bradét. Azonnal kirohantam a szobából és én léptem be először a szobába. Brad az ágyon mozgott az eszméletlen kedvesemben és mielőtt összerogytam volna Z elkapott Paul pedig elrángatta onnan azt a férget. Lou arca maszatos volt a könnyektől. A szája be volt tömve egy zoknival, a csuklóit egy vastag kötél rögzítette az ágytámlához. Amint magamhoz tértem odasiettem hozzá és eloldoztam... a csuklóit véresre dörzsölte a kötél és az arca bal oldalán is felfedeztem egy sebet, amit az az állat okozhatott. Óvatosan pofozgatni és rázogatni kezdtem Lout, aki lassan kinyitotta szemeit. Amint meglátott hozzám bújt és sírásban tört ki. A fiúk minket bámultak, ahogy Lou amúgy is remegő teste a sírástól rázkódik.
- Boo... - kezdtem el csókolgatni az arcát és a nyakhajlatát, ahol nem egy undorító szívásfoltot találtam.
- Szeretlek. - szipogta a mellkasomnak, nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem. Nem érdekelt semmi és senki... hosszú csókra hívtam, miközben a fenekébe markoltam birtoklón és Bradre sandítottam, aki forrt a dühtől. Lou hatalmasat nyögött a csókba tettemre és próbálta takarni a már kissé merevedésnek indult tagját, de én megmarkoltam azt és mozgatni kezdtem a kezem azon, de ekkor Z megköszörülte a torkát ezzel kizökkentve Lout. - H-hazz...
- Bocs, de tudnia kell, hogy az enyém vagy. - nyomtam egy apró puszit a szájára miközben elengedtem a fenekét és betakartam az alfelét takaróval.
- Azt hiszem kezdünk zavarni~~ - csilingelt Niall hangja, miközben kifelé lökdöste a többieket Paullal kezdve. - Aztán ne tőletek zengjen az egész szálloda!
Amint becsukódott az ajtó Lout a mellkasát az ágyra nyomtam és bármi felkészítés nélkül dugni kezdtem.
- H-hazz... - nyekeregte meg-meg akadva.
- Igen? - kérdeztem, miközben a tarkójára hintettem egy csókot.
- Az arcod... - nyekeregte.
- Mi van vele? - kérdeztem kaján vigyorral a számon.
- Szeretném látni... - nyekeregte, mire kihúztam magam belőle és mosolyogva húztam az ölembe, úgy, hogy szembe legyen velem.
- Most pedig szépen lovagolj meg Boo... - kezdtem el csókolgatni a nyakát, miközben bepozícionáltam magam és magamra ültettem, majd löktem egyet a csípőmmel. - Gyerünk Drágám, mozogj!
Gyorsan kezdett mozogni nem kímélve magát, ami azt eredményezte, hogy pár percen belül egyszerre mentünk el.
- Hazz... - nyöszörögte Lou erőtlenül, így gyorsan rá kaptam a tekintetem. Olyan fáradt lett, hogy alig bírta tartani magát, nemhogy kimászni az ölemből, így megemeltem majd a combjaimra helyeztem és a derekánál fogva tartottam, amin ott voltak Brad szorításnyomai. Lassan csókolgattam a nyakát, amit sóhajtozva élvezett, de láttam rajta, hogy egyre fáradtabb lesz, így ledöntöttem az ágyon, majd mellé feküdtem és csak ekkor realizáltam... én csak a nadrágomat húztam lejjebb, hogy be tudjam neki tenni, így leöltöztem és a mellkasomra húztam. Rajtam szuszogott, miközben én a hátát simogattam és dúdolgattam neki a They don't know about us-t.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro