Egyszerűen kiborultam és nem tudtam lenyugodni otthon sem. Amint hazaértünk a tv elé huppantam és a hír csatornára kapcsoltam.
- A férfit brutálisan megverték és megkínozták. A szálloda dolgozói találtak rá, most életveszélyes állapotban fekszik a kórházban. - sorolta a szörnyű eseményeket a bemondó, olyan hangsúllyal, mintha csak a bevásárló listáját olvasná és a legrosszabb, hogy mosolygott is. Liam a kezembe nyomott egy pohár vízet, de nem bírtam megfogni, így a pohár összetört, amint megérkezett a földre.
- Harry, nyugodj meg! - simított a karomra Niall és csak ekkor vettem észre, hogy remegek.
- Az áldozat neve Louis Tomson... - mikor kimondta a vezetéknevet fellélegeztem és úgy éreztem, hogy ismét visszatér belém az élet. - Az interneten egy olyan videó kering, miszerint Louis Tomlinson bevallja, hogy ő a megrontója korábbi énekestársának, Harry Stylesnak, ha nem hiszik, hát nézzék meg a videót.
Amikor a videó elindult könnybe lábadt a szemem és figyelnem kellett arra, hogy levegőt vegyek. Louis arcáról sugárzott a szomorúság mégsem foglalkozott vele senki... csak most nézem, hogy remegett is, de akkor mi észre sem vettük... hátulról határozott volt és a hangja is rendben volt, miközben az arcán folytak a könnyei és mosolyt erőltetett magára. Rossz volt látni, hogy mennyire koszosan és megalázottan kellett távoznia a számunkra világot jelentő deszkákról.
- ...ry! Harry! - hallottam meg hirtelen Zayn hangját. - A menedzsment azt mondta, hogy azt kell mondanod, hogy Louis érzelmileg zsarolt.
- Soha. - nyekeregtem.
- Ha ezt túl akarjuk érni, akkor muszáj... - mormogta Niall.
- Nem kérhettek tőlem ilyet... ez olyan, mintha a halálos ítéletét írnám alá! - szólaltam fel a kelleténél jóval hangosabban.
- Ha a pályán akarunk maradni... - kezdte nyugodt hangon Liam.
- Egy érzéketlen pöcs vagy! - köptem a szavakat, miközben undorral mértem végig. - Soha nem hazudnék ilyet! Nem tehetem, mert szeretem és hülye vagyok, hogy engedtem elmenni. Nem mondhatok rá semmi sértőt, hisz annyira szeret engem, hogy hagyta, hogy berakjam neki... minden további nélkül. Tudjátok, hogy mennyire félre kellett ehhez tennie a büszkeségét?!
- Harold. - hallottam meg hirtelen Louis hangját, így rögtön arra kaptam a fejem. Az arcán foltok díszelegtek, a haja is szerte-széjjel állt. Rögtön hozzá siettem és magamhoz öleltem. Remegett a karjaimban és éreztem a könnyeit a vállamon. - Mondd nyugodtan...
- De... - kezdtem ellenkezni.
- Ha nem akarod, hogy vége legyen mindennek, akkor meg kell tenned. - suttogta, miközben a hajamba túrt. - Rendben leszek, ha szeretnéd tartom veled a kapcsolatot... nem fogok haragudni rád...
- Louis! - morrantam fel, miközben jobban magamhoz préseltem. Nem tudott nagyon mozdulni, de nem is akart. Így álltunk, míg Zayn meg nem szakította ezt a gyönyörű pillanatot.
- Látod! Ő is rendben van ezzel! - mondta, mire rápillantottam és azonnal befejezte.
- Harry, összepakolok és elköltözöm. - mondta Lou, miközben kiszabadította magát a karjaim közül. - Szeretlek.
Elindult az emeletre és én követni akartam, de a telefonom közbeszólt. Johannah hívott, így azonnal felvettem.
- Sajnálom, hogy téged hívlak, de Louis nem elérhető. - motyogta a telefonba. - Minden rendben van vele?
- Azt mondta, hogy elköltözik. - mondtam, mire egy szaggatott sóhajt hallottam a vonal túlsó végéről.
- Sajnálom, hogy olyanokat csinált veled... tényleg nem tudom, hogy mi is ütött belé. - motyogta Johannah és hallani lehetett a hangján, hogy már majdnem sír.
- Nem... - kezdtem bele, de Lou megjelent egy hatalmas bőrönddel a lépcső tetején. - Figyelj, sajnálom, de le kell tennem.
- Harry... - szólt erőtlenül Lou, mikor elvettem tőle a bőröndjét és levittem a lépcsőn. Mikor visszavette egy apró csókot lehelt az ajkamra. - Felejts el...
- De... - kezdtem bele, de már csak az ajtónak beszéltem ugyanis itt hagyott.
- Hazz... - simított a vállamra Niall, de le is ráztam magamról.
- Ne érj hozzám! - sziszegtem, majd feltrappoltam az emeletre és ott be Lou szobájába. Mikor a párnájába szagoltam az az ismerős mámorító illat fogadott... nem akartam elengedni a párnát vagy kinyitni a szememet, hisz Louist láttam magam előtt. Nem tudom, hogy mióta fekhettem ott, mikor besüppedt mellettem az ágy.
- Nekünk is fáj, hogy elment, de hogy ne legyen a tette hiábavaló hazudnod kell... - magyarázta Liam. - Tudom, hogy neked azért mégiscsak más, hogy elment, de kérlek... ne távolodj el tőlünk.
- Kérlek csak hagyj békén. - mondtam, miközben mégjobban magamhoz szorítottam a párnát.
- Holnap nyilatkozol az ügyben... sajnálom, Harry. - mondta, majd magamra hagyott. Másnap a nappal együtt keltem, de a többiek nem voltak még ébren. A fürdőbe - ami az én szobámhoz és Louiséhoz tartozott - belépve mosolyogva vettem észre, hogy a tusfürdőjét hátrahagyta. Érzékenyebb volt mindig is a bőre, mint a miénk, így neki nagyban különbözött a tusfürdője a miénktől. Volt, hogy női tisztálkodószert kellett használnia, hisz a férfitől kipattogzott a bőre. Nevetségesen hangzik, most mégis áldottam az eget azért, hogy itt hagyta. Azzal zuhanyoztam, így magnólia illatban pompázva léptem ki a saját szobámba, hogy felöltözzek. Óvatosan osontam ki a házból és Louis telefonjának helyét lekértem. Gyalog mentem és egy bézbólsapkát is vettem fel, hogy ne ismerhessenek fel olyan könnyen. Nevetségesnek éreztem magam, amiért így akarok vele találkozni, de nem bírtam nélküle - ami szintén nagyon nevetséges tudván, hogy még csak egyetlen egy éjszakát töltöttünk külön -. Egyre jobban siettem az úticél felé, ami egy lepukkant motel volt. A 175-ös szobához érve lassan nyomtam le a kilincset... az ajtó nyitva volt. Lou még aludt, így miután beléptem becsuktam az ajtót és lassan haladtam a nyugodtan alvó fiú felé... mégis hogy tudott nyitott ajtónál aludni? Rávetődtem az ágyra és befogtam a száját, hogy ne tudjon felkiáltani. Ütött engem, míg nem realizálta, hogy én vagyok az, ekkor én is elengedtem a száját.
- Te mit keresel itt? - kérdezte, miközben végigmérte az arcomat.
- Az a helyzet, hogy elgondolkoztam... ha nem énekelhetsz akkor miből élsz majd? - kérdeztem, miközben elkezdtem lágyan cirógatni az arcát.
- És mire jutottál? Gondolom, hogy csak jutottál valamire... - kérdezte, miközben megforgatta a szemeit.
- Most miért vagy ilyen? Én csak segíteni próbálok neked... - mormogtam, majd a hátamra fekve magamra rántottam és meg kellett lepődnöm azon, hogy az egyik ingem van rajta. - Te most lenyúltad?
- Hát, ha már neked maradt a tusfürdőm... - pillantott félre, mire elmosolyodtam. Édes volt, ahogy zavarba jött... nem volt túl gyakori jelenség az együtt töltött évek során. - Harold, ne bámulj már! Miért nézel ennyire?
- Mert olyan édes vagy... - mosolyodtam el, miközben a párnácskáit birtokba vettem. Teljes mértékben irányítottam őt a vad és szenvedélyes csókunk közben. (18+!!!) Alig észrevehetően simítottam fel a combjain, de ő észrevette és hozzám dörzsölte magát, aminek hatására erősen a fenekébe markoltam. Halkan felnyögött, de ez nekem most nem volt elég, így egyik ujjammal az ánuszát kezdtem maszírozni, aminek hatására hatalmasat nyögött. - Vártál rám vagy miért nem volt rajtad alsógatya?
- Fogd be! - nyekeregte, mikor felnyomtam neki az egyik ujjam. Lassan húzgáltam ki és be, majd mikor megszokta hozzáadtam a másodikat is és hosszas ollózásokkal a harmadikat is. A teste remegett az élvezettől, de azzal foglalatoskodott, hogy lekerüljön rólam is a ruha. Mivel már a nadrágom gombjával szenvedett, így kigomboltam a testét borító inget, majd levettem róla és kimásztam alóla, hogy levehessem a nadrágomat is. Visszaültem az ágyra és az ölembe húztam, majd a füléhez hajoltam.
- Lovagolj meg! - simítottam végig a gerince vonalán, miközben a fülcimpájára haraptam. Meglepődtem, hogy nem ellenkezett, hanem megemelte magát és a bejáratához helyezte a nemiszervem, majd amilyen gyorsan csak tudott ráült. A fájdalom látszott az arcán, de rögtön mozogni kezdett és végül csak hangos és magas tónusú nyögések szöktek ki az ajkán, majd egyszercsak szinte felsikoltott és ekkor változtattam a helyzetünkön, így ő került alulra. Kegyetlenül döfködtem abba a pontba, míg egymás nevét nyögve el nem élveztünk. (18+ vége!!!) Pihegtünk pár percig, majd kihúztam magam belőle és magamhoz öleltem. - A munkalehetőséghez visszatérve...
- Igen? - kérdezte remegő ajkakkal. Láttam rajta, hogy elfáradt, de el akartam neki mondani, hogy mire is jutottam.
- Ígérd meg, hogy belemész! - mondtam csillogó szemekkel.
- Ígérem. - tartotta oda kisujját nekem és mikor elfogadtam, így letettük a kisujj esküt.
- Arra gondoltam, hogy lehetnél a kitartott szeretőm. - mondtam, miközben a plafont kémleltem. Valahogy úgy érzem, hogy ennek nem lesz valami jó vége...

Hi, people! Hoztam egy részt és az utolsó mondat engem is meglepetésként ért, hisz mikor elkezdtem a 18+as részt még nem tudtam mi is legyen Lou munkája. Sry, ha nem tetszik annyira. Szerintetek mit kéne csinálnia Lou-nak? Elfogadja Hazz ajánlatát vagy ne? Írjátok meg kommentbe, ha van kedvetek!
Puszi😗😆❤❤