Reggel mosolyogva ébredtem és ahogy megpillantottam a mellettem szuszogó Lout még jobb kedvem lett... el is felejtettem minden gondot, amikor láttam, hogy milyen békésen is alszik. Ma van a búcsúkoncertünk, de nem érdekel. Csak az érdekel ma, hogy jókat szórakozzunk mind együtt, mert lehet, hogy többet nem látom a többieket Louis kivételével. Hirtelen kinyitotta Louis a szemét és elkezdte dörzsölgetni azt. Nagyon édes volt, így adtam egy puszit a szájára, mire elmosolyodott, majd magára rántott.
-Folytassuk a tegnapit?-kérdeztem, mire ő bólogatni kezdett. Ismét megcsókoltam és benyúltam a pólója alá. Épp vettem volna le róla, amikor berontott Zayn, de le is fagyott.
-Kimenjek vagy...?-nézett rám Zayn, mire intettem, hogy menjen ki és amikor Loura pillantottam teljesen vörös lett. Amikor már rajtam sem volt póló és épp Louis gombjával szenvedtem Niall rontott be és Louis megint elpirult.
-Mi olyan fontos, hogy félbeszakít minket mindenki?!-néztem csúnyán Niallre.
-Ööööö...-fagyott le Niall.-Akkor én megyek...
-Harry... szerintem...-pislogott rám Lou aranyosan.
-Semmi baj Lou, nem lehet annyira fontos, mert akkor egyenesen Li jönne.-mondtam mosolyogva, majd lecibáltam róla a farmert és ismét hozzá simultam.
-Hazza...-rontott be Li. Na itt már Lou rák vörös lett... betakartam az alattam fekvő Lout, aki kicsit megnyugodott ettől, de még zavarban volt.-Áh, akkor ezért voltak zavarban lent a skacok. Szóval menni kell próbára... indulunk... MOST!
-Li, épp valaminek a közepén tartunk...-mosolyogtam rá.
-Akkor vegyetek egy zuhanyt, mert nincs erre időtök...-mosolygott Liam.-Hazz egyébként lehet, hogy ez csak valami fellángolásotok és akkor komolyan egy maradandó nyomot akarsz hagyni Loun?
-Ez nem csak fellángolás!-háborodtunk fel egyszerre Louval.
-Akkor ezt majd később...-mutatott ránk Li.-5 percetek van...
-Oké.-mondta Lou, majd elmentünk zuhanyozni. A zuhanyzásnál Louhoz simultam, mire ő kicsit megijedt.-Hazz...
-Mi az Lou?-kérdeztem mosolyogva még jobban hozzá simulva. Ekkor egy halk sikkantást hallatott Lou és engem még jobban elöntött a forróság. Nem akarom, hogy fájjon neki, de nem tudom, hogy hogy kell fájdalom mentesen.-Nem akartam, nagyon fáj?-Lou nem szólt semmit csak összekulcsolta a hasán pihenő kezeinket.-Ezzel most...?-kezdtem bele a kérdésbe és ő csak bólintott. Lassan mozogni kezdtem, mire Lou megszorította a kezem. A falnak támasztottam és gyorsabb tempót kezdtem diktálni... elengedtem az egyik kezét és a férfiasságát kényeztetni kezdtem. Ekkor hatalmas sóhajok szakadtak ki a torkunkból. Sok-sok sóhaj után mindketten egymás nevét nyögve élveztünk el.
-Hazza, Lou!-hallottuk meg Li mérges hangját.
-Fél perc és kész vagyunk!-kiabáltam ki, majd kihúztam magam Louból és segítettem kitisztítani neki magát. Miután megtörölköztünk felvettük a szokásos melegítőinket a próbára. Lou haja a homlokához volt tapadva és teljesen kócos volt.-Lou, gyere ide!
-Miért?-mosolygott rám Lou, de már előttem is állt. Magamhoz rántottam, majd egy csókot leheltem az ajkára.-Ennyit szerettél volna?
-Igen.-mondtam mosolyogva. Nem tudom megállni, hogy ne lássák a skacok a haját. Ez a haj a tipikus: "Most dugtam egy jót" haj. Mikor készen voltunk összekulcsoltam az ujjainkat és kiléptünk a szobámból, ahol a mérges Liammel és a nevetgélő Niall-lel meg Zaynnel találtuk szembe magunkat. Amikor ránk pillantottak mind le voltak döbbenve főleg Liam.
-Titeket nem zuhanyozni küldtelek?-kérdezte Liam.
-Ott is voltunk.-mondtam mosolyogva, majd elengedtem Lou kezét és a csípőjénél megragadva magamhoz húztam.-Igaz Lou?
-Igen.-pirult el Lou, mire én csak elmosolyodtam, hogy ezt váltom ki Louból.-Na... akkor mehetünk?
-Már fél órája ott kéne lennünk...-morogta Liam, majd megindultunk a kocsi felé. Lou félve pillantott rám, de nem értettem, hogy miért is. Amikor le akart ülni az ülésre felszisszent, mire leesett, hogy mi volt az a tekintet.
-Inkább megyünk az én kocsimmal Louval..-mosolyogtam, majd visszarohantam a kulcsért és lefektettem a hátsó ülésre. Az út viszonylag csendben telt, de nem bírtam ki, hogy ezt ne mondjam.-Olyan aranyos vagy Lou, hogy nem tudsz leülni...
-Hazz... a bemelegítés rohadtul fájni fog most nekem...-mondta halkan Lou.
-De ugye nem bántad meg?-kérdeztem a visszapillantóba pillantva.
-Dehogy...-mosolygott rám Lou. Mikor megérkeztünk mosolyogva segítettem ki Lout és a próbán elég nehezen is mozgott. Miután végeztünk lezuhanyoztunk és hazamentünk. Otthon Lout kézen fogva rángattam a szobájába és ott ledöntöttem az ágyra.
-Aludjunk együtt!-mosolyogtam, mire ő aprót bólintott és leöltöztünk boxerra, majd mikor magamhoz öleltem teljesen megnyugodtam. Elfelejtettem mindent... azt hogy az utolsó koncertünk lesz... azt hogy lehet többet nem látjuk egymást. Csak a karjaimban lévő fiúra tudtam gondolni... arra, hogy örökké vele akarok lenni és soha, de soha nem engedném át másnak. Nem mertem aludni, féltem, hogy mikor felkelek már nem lesz a karjaim között. Nem hagyhat el engem soha!
-Harry, miért nem alszol?-motyogta, miközben szembefordult velem.
-Félek, hogy nem leszel itt, amikor felkelek...-suttogtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
-Akkor kösd össze a kezünket...-kuncogta. Tudtam, hogy nevetséges azt gondolni, hogy itt hagyna.
-Mi lenne, ha az ágyhoz kötöznélek?-simítottam a hátára a kezem, miközben benyúltam a pólója alá.
-Szerintem menj és ásd el magad!-lökte meg a mellkasom játékosan, de én elkaptam a kezeit, majd magam alá fordítottam.
-Ha elásom magam, akkor, hogy is lesz megoldva az erekciód eltüntetése, miközben a kezeid ki vannak kötözve?-kérdeztem, miközben már a csuklóit a vashoz kötöttem.
-Hé!-vergődött alattam Lou, de én csak elmosolyodtam, majd az ajkaira tapadtam, miközben a férfiasságára simítottam a kezem. Mikor elváltam tőle már nem tiltakozott csak bágyadtan, mosolyogva pillantott rám.-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-suttogtam, majd a nyakát kezdtem el kényeztetni. Bevallom, hogy nem gondoltam át, hogy is kerül le róla a felsője, de megoldom. Az anyag reccsent, Lou csúnyán nézet, nagyon csúnyán, de már szétszakadt a pólója.
-Azt ugye tudod, hogy most vehetsz egy újat?-kuncogott rajtam Lou, de befejezte, mikor a mellbimbóit vettem kezelésbe.-Hazz...
-Nyugi...-suttogtam, majd levettem a pólómat és félre hajítottam.-Csendben kell lenned, vagy fel fognak kelni a többiek.
-Te most ugye csak viccelsz velem?-suttogta, miközben lihegett.
-A legkevésbé sem.-hajoltam az ajkaira, majd mivel már lekerült mindkettőnkről a nadrág a bejáratáshoz illesztettem magam, de ekkor eltolt magától.
-Nem kéne valami síkosító, hogy ne fájjon annyira?-reményteli szemeket villantott rám, mire felkaptam a boxerem és átmentem a szobámba síkosítóért. Mikor visszatértem Lou a kötéllel vergődött és már egy kicsit sikerült meglazítania is, így odasétáltam és jó erősre húztam azt, aminek hatására fel is szisszent. Útközben megfordult, de most látni szerettem volna az arcát, szóval visszafordítottam. Bekentem az ujjaimat és a bejáratához vezettem, mikor már eléggé élvezte a helyzetet, akkor bekentem a péniszem és a bejáratához helyeztem magam, majd behatoltam, miközben az ajkaira hajoltam. Nem voltunk, így sem túl halkak, de nem érdekelt sem engem, sem őt ebben a pillanatban. Nem tudtuk egymás nevét nyögni, mikor elélveztünk, hisz csókolóztunk, hogy ne legyünk túl hangosak. Csak reggel kötöttem ki Lou kezeit, hisz elaludtam és így ő nem tudott túl kényelmesen aludni, de nem nézett ki úgy, mint egy hulla... csak a csuklóján voltak nyomok, de elég feltűnőek, így mikor felöltöztem visszamentem hozzá, majd ráhúztam az egyik hosszúujjúmat. Nagyon aranyos volt, így caflattunk le a nevetgélő srácokhoz. Louis nem volt túl beszédes hangulatában, így leült TVt nézni, míg én elkészítettem a teáját és a kávémat.
-Mi lesz a reggeli és ki csinálja?-kérdeztem, mire mindenki Lou felé pillantott.-Azt már nem!
-Mi bajod van? Eddig rendben volt.-mormogta Zayn, majd behuppant Lou mellé, de ő csak tátott szájjal nézte a zajládát, így mi is odamentünk.
-Tinilányok milliói zsongtak be régen a One Direction hallatán, de most csak pár ezren maradtak az egész világon és ez a végét is jelenti a One Direction számára. Miután Zayn Malik kiposztolta azt a Larry Stylinson képet sok lány elpártolt, hisz Louis Tomlinson lenyúlta a kedvencüket, így sokan megutálták most a fiút. A kollégám a Tomlinson ház előtti tüntetésről tudósít. A rajongók többsége követeli Louis édesanyjától, hogy kényszerítse a fiát kilépésre a bandából és akkor mindent megbocsátanak.-magyarázta a nő, majd kapcsoltak a házhoz. Ekkor Louis könnyei folyni kezdtek... tojásokkal álltak a házuk előtt és a gyönyörű halványkék falak tele voltak tojással.
-Én...-suttogta Lou alig hallhatóan.-...kilépek.
Ezek után felsietett az emeletre és becsapta maga mögött az ajtót... utána mentem, de nem nyitotta ki az ajtót, csak akkor jött elő, mikor már összepakolta a táskáit. Remegő kezekkel nyomta a kezembe a pulcsimat, majd el akart menni mellettem, de elkaptam a karját. Minden cuccát leejtette és én a falnak nyomtam, miközben a feje felé szorítottam a kezeit.
-Ha te elmész, akkor én is...-suttogtam, majd az ajkaira hajoltam. Csókunk közben sírni kezdett, így fogtam magam és elváltam tőle.-Szeretlek.
-Ne hazudj magadnak...-suttogta csukott szemekkel Louis.-Neked egy lányra van szükséged, nem rám. Csak felejtsd el, hogy mi is történt és én is elfelejtem... nem fogom elmondani soha senkinek.
-Louis...-szorítottam meg a kezeit, mire hangosan felszisszent.-Nem hagyhatsz el. Te vagy a mindenem. Maradj mellettem.
-Hazz, így megmarad a banda. Megmarad mindenki álma... én jól leszek és te is.-motyogta, majd kicibálta a kezeit az enyém közül és felkapva a táskáit bepattant egy taxiba. A könnyeim folytak, nem tudtam visszatartani őket... nem tudok nélküle színpadra lépni, az úgy nekem csak egy kínpad. A koncerten megjelent Louis és mikor a színpadra fellépet a stadion 3/4-e dobálózni kezdett.
-Lou..-ugrottam volna be elé, de arrébb lökött és hagyta, hogy eltalálják a tojások és a többi szemét. A mikrofonja volt a kezében, majd mikor úgy vélte, hogy végeztek a rajongók levette a pulcsit és felvett egy sapkát.
-Köszönöm, hogy eddig támogattatok engem, de mint megmutattátok, többé nincs helyem itt. Harry nem tehet semmiről, én rángattam bele... ő igazából nem is szeret engem. Én csak egy szánalmas ember vagyok, aki magával akarta rántani ezt a négy csodálatos személyt. Kérlek titeket, hogy ne utáljátok őket. Ha valakit bántani akartok, akkor itt leszek a Montana Motelban, a 125-ős szobában. Nem szeretném, hogy bántsátok a családom, hisz ők nem tettek semmit. Tehát, most bejelentem... kilépek.-nem volt őszinte a mosolya. Mikor elmondta, amit akart lerohant a színpadról. Körülbelül 20 ember elindult kifelé... mennek Louhoz és bántani fogják, valószínűleg miattam.
-Állj!-kiáltottam bele a mikrofonomba, mire a levegő megfagyott.-Nem akarom, hogy hozzányúljatok Louhoz... nem méltó még erre sem.
Szégyelltem magam, hogy ilyet mondtam a szerelmemről... nem tudtam utána jobban érezni magam. Lehetetlen volt. Utáltam magam, amiért nem megy, de valahol éreztem, hogy most már soha nem lesz semmi sem ugyanolyan. A könnyeim hirtelen kezdtek el folyni a koncert alatt és mindenki engem nézett, de nem érdekelt. Kérdezték, hogy mi a baj, de nem mondtam semmit... nem mondok soha többé semmit sem Loura.