A cím mindent elárul - látni sok helyen, és ez jelenleg is igaz.

Nagyon szomorú hírrel kell érkeznem mindenki számára, aki szerette, vagy szereti ezt a történetet:

Valószínűleg már nem fog folytatásra kerülni.

Ennek több oka is van, a legnagyobb az, hogy egyszerűen elvesztettem az érdeklődésem iránta. Idejét semtudom mikor ültem neki legutóbb boldogan és motiváltan, hogy megírjak egy fejezetet. Egyszerűen annyi ideje tart már, hogy kiégtem. Szomorú ezt bevallani, de ez az igazság. Egyszerűen már valószínűleg soha nem lesz bele új fejezet.

A másik ok az a mentális állapotommal kapcsolatos: akik régebb óta, odafigyelve követnek, bizonyára észrevették, hogy ezév február-márciusában elkezdett lankadni a kedvem, problémákba ütköztem, és azóta alig válaszolok a kommentekre, üzenetekre, ha mégis órákkal, napokkal később, vagy egyáltalán nem is. Ennek mindnek lelki okai vannak, de nem árulok zsákba macskát, egyre gyűlt a stressz és miegymás az évben, hogy mostanra pánikbeteg lettem, generalizált szorongással és lehet hogy ptsdvel küzdök. (Erről bővebben a Ptsd, gad: Milyen ezekkel élni? c. könyvemben olvashattok.) Mindezek összhatása és az egyre súlyosbodó szimptómák miatt elvesztettem az érdeklődésem sok korábbi tevékenység, így az írás iránt. Nem éreztem, nem érzem magam magabiztosnak, nem érzek késztetést, hogy írjak. Ebben az is szerepet játszik, hogy az elmúlt időszakban nem pont úgy alakult az olvasói kereslet ahogyan én azt szerettem volna, de ezért nem szeretnék senkit hibáztatni, hiszen ez nem a ti problémátok, hanem az én mentális immunrendszerem gyengesége, ami azon áll vagy bukik hogy mennyire érzem magam jól itt Wattpadon. Eleve alig írtam, nem voltam képes olvasni, vagy bármilyen életjelet adni, mégis elvárta az egóm, hogy ugyanazt kapja, amit akkoriban, amikor hetente, vagy havonta tudott új részt hozni, olyan történetekből, amikre van kereslet, úgy, hogy mára egyáltalán alig tudok írni, méghozzá olyan könyvbe, ami a kutyát sem érdekel. Jelenleg kicsit kezdem elveszteni a reményemet minden felé, és eléggé le vagyok törve.

De ennek ellenére nagyon szeretek mindenkit, remélem minden olvasóm jól van, és hogy nem haragszotok rám amiért így döntöttem, hogy abbahagyom a történetet. Lehet, hogy később, mikor lesz energiám csinálok egy fejezetet ahol az esetleges kérdéseket, kéréseket meg hasonlókat megválaszolok, vagy hasonlók, csak jelenleg nagyon ki vagyok merülve.

De köszönöm szépen mindenkinek, aki annó olvasott és támogatott, nagyon hálás vagyok nektek!✨

Ha pedig szeretnétek látni hogy mit kaparok össze a lelkem megmaradt morzsáiból, akkor minden komment után elsírom magam ami az Elveszve című fanfiction történetemre érkezik. (Ezzel most nem viccelek, nem is tudnék.) Az az egyetlen történetem, amibe még képes vagyok írni, így minden egyes támogató szó rengeteget jelent. ✨♥️

(Ez lehet hogy holnap vagy holnapután még párszor javítva meg kiegészítve felkerül.)

(Fél perccel később: újra kiteszi mert jobb számot talált a fejlécbe.)