Shaera:

A herceg felkért még egy táncra és kitartóan próbált meggyőzni, hogy térjek vissza a Birodalomba. Ám tudtam jól, hogy még, ha szeretném se tehetném. Kis idővel elterelődött a figyelmem. Keran és Saskya hercegnő kissé félrehúzódva a tömegtől beszélgettek. Láttam, hogy néznek egymásra, majd a teraszon át, a kert felé indultak. Mintha villám csapott volna belém. Hogy nem vettem észre előbb? Azok ketten...

-Hercegnő, minden rendben? -ráncolta a homlokát Gavran herceg.

-Igen.. azt hiszem.. -gondolkodtam egy pillanatig. -Kissé elszédültem.

-Esetleg, hozzak egy italt?

-Azt megköszönöm. -mondtam, mire a herceg otthagyott. Én pedig gyorsan Keran és Saskya nyomába eredtem. Odakint a kertben csendesen beszélgettek. De a szemük számomra mindent elárult. Mintha csak magamat és Kyelt láttam volna. Majd szorosan átölelték egymást. Azután igyekeztek felvenni ők is álarcukat. Ezt nem hagyhattam, így eléjük léptem.

-Shaera? -Keran kissé riadt arckifejezését látva elmosolyodtam.

-Minden láttam. De nincs mitől tartaniuk. Szeretik egymást?

-Ez... nem számít. -felelte a herceg. Hangjából kihallottam a szomorúságot, melyet most nem tudott leplezni előttem. -Hiszen tudja, mi a megállapodás apámmal.

-Valóban tudom, de nem akarom elvenni más boldogságát, még akkor sem, ha ára van. Ne próbáljon meggyőzni! -emeltem fel a kezem, mikor mindketten szólásra nyitották a szájukat. Ám Keran nem hagyta annyiba.

-Tudja mit fog mondani az apám. Nem tehetem.

-Az egyetlen dolog, amit nem tehet, hogy nem hallgat a szívére. Vannak helyzetek, amikor ez a helyes döntés. Bármit is kérjen a kötelesség.

-Na de...

-Ugyan, ne legyen ostoba. -csúszott ki a számon. -Küzdjön azért, akit szeret. Nekem is ezt kellett volna tennem. Talán még nincs túl késő. -legalábbis reméltem.

-És most, mit akar tenni? -kérdezte Saskya.

-Azt hiszem van egy ötletem. -mosolyodtam el. -Maradjanak itt a közelben. Még van három, vagy négy tánc, addigra visszaérek.

Már fordultam volna, amikor a hercegnő megragadta a kezem. Szemében hála csillogott. Meglepetten néztem rá, majd átöleltük egymást.

-Köszönöm.. -suttogta.

-Legyen boldog. -mosolyogtam rá. -És ne hagyja, hogy valami őrültséget csináljon. Ne engedje el. -utaltam Keranra, aki most pontosan úgy nézett rám, mint Kyel. Kételkedve.

-Nem fogom. -ígérte és még egy pillantást vetettem rájuk.

Majd a terembe érve Kyelt próbáltam megkeresni a szememmel, de ő sehol nem volt. Nem jött el. Egy pillanatra a kétségbeesés szorította össze a szívem, majd megpillantottam Asgrimet Kaia társaságában.

-Asgrim!

-Hercegnő? Parancsoljon.

-Meg kell találnom Kyelt. Nagyon sürgős. Hol lehet?

-Történt valami?

-Sürgősen beszélnem kell vele!

-Ha a kastélyban van a tetőre szokott felmászni, de ha nem akkor az árvaházban lehet. Elkísérem.

-Nem! Négyszemközt kell beszélnem vele úgyis. Ne aggódj hamar itt leszek.

-De...

Ám nem vártam meg a választ. Átverekedtem magam a termen. Gavran elkapta a karom.

-Hercegnő, mi a baj?

-Bocsásson meg, de el kell intéznem valamit.

Azzal tovább is siettem. Ahogy viszont befordultam a második folyosón émelyegni keztem. A padló imbolygott, a falak és ablakok megnyúltak. Küzdöttem az érzés ellen, de nem tudtam sokáig. Kiáltani akartam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Még láttam, ahogy valaki befordul a sarkon. Majd éreztem hideg érintését és ahogy kötél szorul a csuklómon.

Kyel:

Nagyon sokáig töprengtem, mit tegyek. Végül, úgy döntöttem nem megyek le a bálra. Elég volt a fájdalomból, melyet Shaerának okoztam. Nem tudtam volna még egyszer a szemébe nézni. Ahogy legutóbb nézett rám, mindent elárult. Döntésre jutott és úgy hiszem ebben nem tudom megingatni.

Ám a szívem csak nem hagyott nyugodni. A herceg, akit láttam pont olyan volt mint Shaera. Talán, ha nem hozom ide, az ő felesége lett volna. Rossz érzésem támadt. Odalentről felszűrődött a zene. Mielőtt lebeszélhettem volna magam, visszamásztam az ablakon és a lábam már vitt is magától.

Visszamentem még a szobámba, ahol a vörös ruhát, mely legutóbb Shaerán volt az ágyamon találtam összehajtva. Mikor felemeltem egy levél hullott ki belőle. Gyorsan átfutottam. Szinte a fejemben hallottam Shaera szomorúann csengő hangját. Mintha búcsúzott volna. Eltettem a levelet.

Nemsoká vége van a bálnak. Az utolsó tánc kezdődik. Ám a folyosón megtorpantam. Az egyik ablak tárva nyitva volt. Furcsa. A szolgálók eddig mindig gondosan ügyeltek mindenre. Talán most elfelejtették. A zene most elhalkult. Úgy tűnik túl sokat tétováztam, mert a következő pillanatban őrök rohantak el mellettem fejvesztve. A bálterembe siettem, ahol sok vendég döbbenten suttogott egymásnak. Majd, mikor Keran és Asgrim megláttak egyből felém indultak.

-Hol van Shaera? -kérdezték majdnem egyszerre.

-Én nem láttam. -mondtam, ám ekkor a rossz előérzetem félelemmé vált.

-Apánk be akarta jelenteni az eljegyzésünket és most szörnyen dühös, mert a hercegnő eltűnt.

Majd Asgrim folytatta.

-Téged keresett és utánad indult.

-Hogyan? De én nem találkoztam vele. -As és Keran aggodalmasan néztek össze.

Ekkor megjelent a király és komor tekintettel közölte a jelenlevőkkel, hogy a hercegnő rosszul lett, ezért nem jelent meg, ám ez nem változtat semmit a bejelentésen, amit nem ismételt meg, ezért gondolom elhangzott.

A jelenlevők erre megnyugodva még váltottak egymással pár szót és a terem lassan kiürült. Keran viszont ellapta a karom és kirángatott. As követett minket.

-Meg kell találnunk őt. Biztos vagyok benne, hogy apánk hazudott.

-De hova tűnhetett? -kérdeztem.

Ekkor Keran mindent elmesélt, ami korábban közöttük történt.

-Shaera sosem szökött volna meg. -jelentettem ki. Ám a hangomban a levél miatt ott csengett egy apró bizonytalanság.

-És ha nem ismerted eléggé?

-Nem tehette. -mondam, ám valóban fogalmam sem volt mit higgyek.

-Ha mégis megtette az azt jelenti, hogy még inkább készen kell állnunk a támadásra. -jelent meg Kewah.

-Shaera pontosan tudta mivel jár, ha megszökne. Mind tudtuk, hogy ő nem ostoba. Én úgy vélem, talán Moldan keze van a dologban. Hacsak...

-Hacsak nem a herceg volt. -fejezte be a gondolatom Keran.

-Nem lehetett. Ő mindvégig a teremben volt a katonáival együtt, akikkel érkezett. Ezért nem gyanúsíthatjuk. -szólalt meg Asgrim.

-Akárhogy is meg kell találnunk. -mondtam.

-Arnvid tábornok már keresi őt. -jelentette ki a bátyám.

-Ám még a tábornok sem ismeri úgy a várost ahogyan én. -feleltem.

Hali bocsi, hogy ilyen későn teszem közzé, de sok mindent logikailag elcsesztem ezeket remélem mostanra mind ki sikerült javítanom. Vagyis ha nem is mind a többit még megmagyarázom, hacsak nem felejtem el.😅 Folyt. Köv. Nem tudom mikor😉