- Wooyoung! Siess már, el fogunk késni. - türelmetlenkedett San, miközben a tükör előtt piperészkedő párját figyelte.

- Jaj, dehogy fogunk. A menyasszony sosem késik, csupán mások érkeznek túl korán. - mondta Wooyoung, a haját fésülve, és a rövid nadrágja alját igazgatva.

- Igen, igen, tudom. - forgatta San a szemét. - De megbeszéltünk egy időpontot Yunhee-val, és erősen kételkedek benne, hogy nincs más dolga a mai napon.

- Ne izélj már, odamegyünk, mindent megkóstolunk tíz perc alatt, mondjuk, hogy király lett, aztán hazajövünk szexelni. - kezdte el Wooyoung göndöríteni a szempilláját.

- Emlékeztesselek, hogy a saját eljegyzéséről is majdnem elkéstél? - vonta fel San az egyik szemöldökét.

- Muszáj ezt folyton felhoznod? A te hibád volt. Mégis ki a fene akarna kincskeresésre menni? - tette le Wooyoung a sminket. - Na jó, gyorsan felveszem a cipőmet és mehetünk.

- Helyes. - bólintott San, majd miután Wooyoung végre készen volt elhagyták a házat.

- Te mindig annyira sürgetsz engem. - panaszkodott Wooyoung.

- Mert te mindig annyira sok időt töltesz készülődéssel. - válaszolt San, miközben vezetett a hely felé ahol előző nap is találkoztak az esküvő szervezővel.

Fél órán belül ott is voltak, és mindössze két perccel késtek le a megbeszélt időpontot. Amikor beléptek, Yunhee és az ételek már ott voltak.

- Jó napot. - állt fel Yunhee, és a két kezét összetéve meghajolt a pár előtt.

- Jó napot. - viszonozta a gesztust Wooyoung és San, majd leültek a kanapéra, szemben Yunhee-val.

- Nos, készen állnak megkóstolni az ételeket? - kérdezte Yunhee és az asztalra mutatott. - Datolya, kiwi, szeder, alma, narancs, banán, szőlő, mangó, görögdinnye, ananász, körte, cseresznye, szilva, citrom, avokádó, málna, áfonya, papaya, füge és licsi. Olvasztott fehér csokoládé, étcsokoládé, és tejcsokoládé. Brokkoli krémleves. Rántott marhahús és rántott gomba. Tiramisu. Bingsu. Jégkrém szendvics. Minden laktóz mentes, nos, kivéve a fehércsokoládé és tejcsokoládé. Oh, és természetesen a torta. Alul barack, középen vanillia, felül eper.

- Ne legyen gomba, azt nem szeretem. - közölte Wooyoung.

- Én viszont szeretem, cicám. Az egész családom szereti. A te családod is szereti. A baráti társaságunk is szereti. Mindenki szereti a gombát rajtad kívül. - mondta San.

- Kurvára nem érdekel. Ez az én esküvőm, szóval ha azt mondom, hogy nem lesz gomba, akkor nem lesz gomba. - húzta össze Wooyoung a szemeit.

- Igaza van, nagyon sajnálom. - mondta Yunhee sietve. - Meg kellett volna kérdeznem, hogy milyen zöldséget csináljunk. Csak feltételeztem, mivel a gomba népszerű ilyen alkalmakon...

- Semmi baj, Yunhee. - csitította San, majd a párja felé fordult. - Akkor mond csak, mit szeretnél, drágaságom?

- Cukkinit. - válaszolt Wooyoung. - A rántott cukkini sokkalta jobb lenne mint a gomba.

- Értettem. - jegyzetelt Yunhee. - Kicserélem a gombát cukkinire.

- Jó. - bólintott Wooyoung, majd belemerítette a kanalát a levesbe. - Ez jó. Mh, ez nagyon jó.

Eközben San beleszúrta a villáját a szelet epres tortába és megkóstolta. - Maga nagyon tehetséges, Yunhee. - kerekedett el a szeme.

- Jóságos ég, nem! - csóválta a fejét Yunhee. - Ezt nem én készítettem. Van egy csapatom, csupa jó nevű szakácsokból. Ez mind az ő érdemük. De elmondom majd nekik, hogy jó munkát végeztek. Ahogy azt is, hogy cseréljék ki a gombát cukkinire.

Hamarosan az étlapot teljesen végigkóstolták, kivéve a gombát, merthogy San bármennyire is szerette volna, Wooyoung nem engedte neki, még meg is csapta a kezét. Azután, hogy ezzel végeztek, és meg voltak elégedve, mindent megköszöntek a hölgynek, majd hazamentek, és Wooyoung beváltotta az ígéretét amit még az indulás előtt tett.