San úgy számolta, hogy nagyjából egy óra alatt végeznek is a kincskereséssel, szóval ha egy órakor kezdik, akkor kettőre kell rendelnie a feliratos helikoptert.

Azt viszont nem kalkulálta bele a terveibe, hogy Wooyoung lecsap egy tíz percen keresztül tartó patáliát arról, hogy nem tudja mit vegyen fel, majd kihisztizi magának, hogy legyen elvíve a plázába új ruhákért.

- Jó napot. - hívta fel San az intéző embert. - Én vagyok. A megrendelő. Choi San. Bizonyosan emlékszik rám. Hát, nagyon vicces helyzetbe keveredtem. Az történt, hogy ugye én kettőre rendeltem az egyedi feliratomat, de egy kisebb nehézségbe ütköztem. Ruhát kell vennem a drágaságomnak. Szóval, arra gondoltam, hogy megoldhatnánk-e okosba, hogy mondjuk csak háromkor eresszék le a feliratot. Az nagyon előnyös lenne számunkra.

- Már elnézést uram, de 13 óra 53 perc van. Mégis mit képzel? Már a helyszínen vagyunk, és hamarosan kieresszük a feliratot. - válaszolt felháborodva a vonal másik végén lévő férfi.

- Jaj, nem kell ennyire túl reagálni. - mondta San. - Csak eresszék le egy órával később, addig egyenek valamit vagy nézzenek egy Született Feleségek részt.

- Azt hiszi, hogy maga az egyetlen megrendelőnk? - háborodott fel az intéző. - Fél háromra már máshol kell lennünk, háromkor meg megint máshol. Kettőkor leengedjük a feliratot és maximum annyit tudok tenni magáért, hogy nem öt hanem hét percig marad fenn a felirat. Vagy megrendelheti újra jövőhéten. Viszont hallásra. - tette le a telefont.

San mérgesen nézett a telefonra. 13:56 volt. Gyorsan Wooyoung-hoz sietett és kikapta a kezéből a ruhákat, majd egy szabad pénztárhoz vitte őket.

- Igyekezzen! - mordult rá a pénztárosra.

- Mit csinálsz? Én nem akarom azt mind megvenni! És még fel akartam próbálni néhány ruhát. - nyafogott Wooyoung.

- Wooyoung, már így is majdnem egy órát késtünk. Muszáj indulnunk. - mondta San. - Kártya. - fizette ki gyorsan a ruhákat majd egy szatyorba tetette őket, és távoztak. - Szállj be! - nyitotta ki a kocsi ajtót.

- Most mi bajod van? Mi annyira fontos? - hisztizett Wooyoung. - Azt hittem valami meglepetést csinálsz nekem, de folyton csak parancsolgatsz meg rángatsz engem! És átléped a sebesség korlátozást! Miért léped át a sebesség korlátozást? Ne lépd át a sebesség korlátozást! A börtönben csak havi egyszer vagy hitvesi látogatás, és nem is vagyok benne biztos, hogy nekem megengednék-e, tekintve, hogy nem is vagyunk jegyesek!

- Kurvára nem fogok börtönbe menni azért mert átléptem a sebesség korlátozást. - emelte fel a hangját San és behajtott kincskeresés területére.

- Most mit csinálsz? Ez nem is így működik. Ezt gyalog kell csinálniiii! - ellenkezett továbbra is Wooyoung.

- Tudom hol van a kincs. Nincs időnk. - vezetett San a célhoz.

13:59

Kapkodva kiásta a kincset és éppen amikor zihálva, kezében az ezüstös színű ékszeres dobozzal, féltérdre ereszkedett, a felirat megjelent az égen.

Wooyoung zavarodottan szállt ki a kocsiból és össze-vissza kapkodta a fejét az előtte térdelő San és a feje felett lebegő "GYERE HOZZÁM, WOOYOUNG" kiírás között.

- Te most... Komolyan... - kapta Wooyoung a szája elé a kezét. - Úristen. Hűha. Igen! Igen igen igen. Nem hiszem el. Tényleg megkéred a kezem! Végre kaptam egy gyűrűt! - ugrándozott az egyik lábáról a másikra.

- Fogalmad sincs... Mennyire... Boldoggá tettél. - zihált San kimerülten és remegő kézzel Wooyoung ujjára húzta a gyűrűt. - Hah. Jól áll rajtad.

- Én mondtam neked! Már mióta ezt mondom. Csak egy gyűrű kell az ujjamra és tökéletes lesz. Jaj, annyira szép! Mennyibe került? - kérdezte Wooyoung izgatottan.

- 26 500 600* won. - válaszolt San miközben felállt.

- Juj, ezt majd felkerekítem 27 millióra mikor elmondom a gang-nek. - kacarászott Wooyoung. - Szeretlek, szeretlek. - csókolta meg az újdonsült vőlegényét, majd előkapta a telefonját és csinált egy gyors képet az égben lévő feliratról.

*************

*Körülbelül 7 millió forint.